Triatlon: Bragmayer a párizsi olimpiára pontszerző helyért utazik

Az újbudaiak 27 éves versenyzője – aki múlt kedden magabiztosan nyert a nőknél a magyar szövetség és főtámogató E.ON közös szervezésében megrendezett balatonfenyvesi gálán, amelyen rajthoz állt a legjobb hazai triatlonosok többsége – az MTI-nek elmondta: fizikailag nem érzi magát fáradtnak, viszont mentálisan még nem pihente ki a mögötte lévő hónapokat és a tokiói olimpiát.

„Teljesen tipikus posztolimpiai depresszióra utaló tüneteim vannak. Most per pillanat nincs konkrét cél előttem, ami hajtson, de mégis mennem kell. Tokió után egyik megmérettetésem követi a másikat, versenyeztem Németországban, Franciaországban. Időm és lehetőségem sem volt még túl sokat foglalkozni magammal és a tokiói olimpiával. De szerencsére jó helyen állok a ranglistán, nem vagyok versenykényszerben a középtávoli jövőt illetően, egyszer csak utolérem magam” – nyilatkozta.

Az olimpiai szerepléssel kapcsolatban kiemelte: igazából fel sem fogta, hogy mit ért el, amíg meg nem nyitotta közösségi oldalát.

„Elképesztően sok üzenetet és gratulációt kaptam, nem is gondoltam volna, hogy egy olimpiának ekkora hatása van. Olyanok írtak rám, akikről azt sem tételeztem fel, hogy ismerik a triatlont. Most pedig fenn maradtak, hogy a tévé előtt ülve szurkoljanak nekem” – mondta. Kiemelte: a 12. helyezését illetően viszont annak ellenére maradt benne hiányérzet, hogy aznap "maximális teljesítményt adott ki magából", és nem tudja konkrétan, hol, melyik számban tudott volna még egy kicsit lefaragni az egészéből.

„Szeretek és tudok is nyomás alatt versenyezni, az pedig kifejezetten jó hatással van rám, ha a riválisikon meg ennek az ellenkezőjét látom, hogy leblokkolnak. Az olimpián is sok sportági név volt mögöttem, akiken láttam, hogy túlizgulták a versenyt. Én úgy voltam vele, ismerős a mezőny, a közeg, ez is olyan futam, mint megannyi előtte. Egyébként sem jellemző, hogy elizguljak dolgokat. Sokkal inkább az, hogy még egy jó verseny után is marad bennem kérdőjel, hogyan, miként lehettem volna jobb, hol maradt még egy kicsi a versenyemben” – hangsúlyozta.

Bragmayer elárulta: két évvel ezelőtt az edzője elmondta, mi kell ahhoz, hogy olimpián a top tízben végezzen, de 2019-ig ennek nem volt igazából realitása.

„Előtte évben világkupán ugyan lettem már harmadik is, ahol nem volt éppen gyenge a mezőny, de mégiscsak egy szezon eleji futam volt. Szóval, összeségében nem voltak olyanok az eredményeim, hogy a legjobbak között labdába rúgjak. Ezért inkább sokáig a váltóra koncentráltunk, ott nyílt ugyanis nagyobb esély jobb olimpiai szereplésre, mint egyéniben. A pajzsmirigyem azonban teljesen más dimenzióba helyezett mindent” – mondta. Kifejtette: folyamatos betegeskedések után 2019 decemberében eldőlt, hogy műteni kell, amire végül 2020 januárjában került sor.

„Akkor még közelinek tűnt Tokió, de be kellett vállalnom a hosszútávú céljaim érdekében, hogy minél előbb átessek ezen a műtéten. Ha nem halasztják el az olimpiát, akkor tavaly egyéniben aligha nyújtok értékelhetőt, így viszont, hogy csúszott egy évet, olyan lehetőséget kaptam, amivel nem tervezhettünk. Engem pedig mintha kicseréltek volna. Hirtelen olyan mennyiségű és intenzitású edzéseket tudtam elvégezni, amikről korábban el sem hittem, hogy képes vagyok. Megnöveltük az edzésadagot, és volt olyan hetem, hogy 140 kilométert futottam, a másikon meg 600-700 km-t kerékpároztam. Az állóképességem és a gyorsaságom ugrásszerűen javult, futásban például az olimpiai távunkon két perccel tudok jobbat, mint két éve. Ha Tokióban megfutom a legjobb, igaz, áprilisban steril körülmények között mért időmet, tehát előtte mással nem terheltem magam, akkor a negyedik helyen végeztem volna az olimpián” – hangsúlyozta.

Bragmayer a kvalifikációs időszakban végig stabilan őrizte olimpiai részvételt érő pozícióját, tavaszi jó formáját követően már csak az volt a kérdés, hogy mire lehet képes Tokióban. Az olimpiai céljait tekintve arra készült, hogy megdöntse a legjobb magyar olimpiai szereplést – Edöcsény Nóra 2000-ben, Sydneyben a 19. volt –, illetve a tizenöt közé kerüljön. Ezt a 12. helyével elérte ugyan, viszont a férfimezőnyben hetedik Bicsák Bence tovább emelte a tétet a magyar mezőnyt illetően. Bragmayeré azonban így is a legjobb magyar női eredmény az ötkarikás játékokon. A 12. hely viszont őt is máshová pozícionálja a sportágban, és a párizsi olimpiára tekintve is bátrabban fogalmazhat meg magának célokat.

„Magaslati edzőtáborból érkeztem meg Japánba, ahol a felkészülés hajrája várt ránk. Bombaformában voltam a megérkezéskor, és nem okozott problémát az átállás sem. Kirobbanó erőben edzettem, az érzéseimet pedig a stopperóra támasztotta alá. Viszont Japánban a versenyünk előtti közel két hétben már nem tudtam a saját ritmusomban élni és edzeni. Igazodnom kellett a többiekhez, hiszen csapatként mozogtunk, edzettünk, és a vírushelyzet kapcsán hozott zárt körülmények is kedvezőtlenül hatottak rám. Leginkább emiatt lehet hiányérzetem, nem tudom, milyen eredményre lettem volna képes, ha akkor rendezik meg a versenyt, amikor a legerősebbnek éreztem magam. Ez a 12. helyem az erős olimpiai mezőnyben számomra azt jelenti, hogy ezek után még a nagyobb nemzetközi versenyeken is a top tízbe várjam magam. Három év múlva, Párizsban pedig esélyes lehetek pontszerző helyen, a legjobb hat között végezni. Még rutinosabb, reményeim szerint még erősebb és gyorsabb leszek, ráadásul ott nem kell akklimatizálódni, a bevált magaslati táborból akár egyből mehetek az olimpiára” – mondta.