Súlyemelő Eb: a lenullázás előnye – fókuszban a magyar szereplés

 

Legyünk, őszinték! A súlyemelés hazai helyzetén semmit sem változtat, hogy – a körülmények szerencsés vagy éppen kedvezőtlen alakulása folytán – Nagy Péter megszerzi-e vagy elszalasztja az olimpiai kvótát. Elnézést a sportág fölé hosszú évek óta ernyőt tartó 158 kilós szegedi óriástól (nem vagyunk egy súlycsoportban...), de talán hasznosabb lenne most lenullázódni. Ez esetben nem lehetne még négy – pardon, három... – évig takarózni szövetségnek, edzőnek, versenyzőnek az egyetlen tokiói indulási joggal, hanem színt kellene vallani: miért nem volt elég csaknem tizenhét év a sportág regenerálódására a 2004-es athéni doppingbomba óta? Mit nem csinálunk jól, a vetélytársakkal összehasonlítva edzünk-e eleget és kellően keményen, támaszkodunk-e rendszeresen a tudomány eredményeire, tettünk-e eleget azért, hogy eloszlassuk a súlyemelést károsan érintő előítéleteket?

Persze lehet hivatkozni a szerény lehetőségekre, a pénzhiányra, de nézzünk bele a vasárnap véget érő moszkvai Európa-bajnokság tükrébe, és világos választ kapunk: gyengélkedünk. A kilenc magyar résztvevőből hét vagy kiesett (Kmegy Máté), vagy a mezőny végére szorult kategóriájában, és igencsak árulkodóak a teljesítményt objektíven megvilágító Sinclair-pontlistán elfoglalt helyezéseink – lásd keretes írásunkban.

Ha valami pozitívumot keresünk, kettőt találunk. Az ólomsúlyú Nagy Péter ugyan nem teljesítette a 410 kilót, amely révén – számításai szerint – vélhetően olimpiai kijutást érően növelte volna pontjai számát a kvalifikációs rangsorban, ám nyolcadik helyével így is a csapat legjobb szereplése fűződik a nevéhez. Nagy dicséret illeti a békéscsabai Mitykó Veronikát, aki a 71 kilósok méretes, 26 emelőt felvonultató mezőnyében lett kilencedik, szakításban országos csúccsal szerzett kellemes meglepetésre negyedik helyet.

Ennyivel kell beérnünk.

Mitykó szakításprodukcióját nem számítva a hat közé sem kerültünk, ugyanakkor húsz ország szerzett valamilyen érmet, például a nőknél a britek, a férfiaknál az olaszok is összetett arannyal dicsekedhetnek! Jellemző, az Eb-n bizalmat kapók közül Horváth Laurát (76 kg) és Szuromi Tímeát (81 kg) sem a sportág nevelte ki: Horváth a cross­fitből ruccant át tavaly (!), a már 38. (!) életévét taposó Szuromi korábban úszott, pólózott, erőemelőként pallérozódott. Bazsó Bianka is már 32, a többi lány 18–20 éves. Hol vannak a klasszikus értelemben vett felnőttversenyzők?

Most egy kvóta után nyújtózkodunk, de ahogy éppen az érdekelt, Nagy Péter nyilatkozta: a párizsi olimpiára kiharcolni az indulási jogot már-már lehetetlen küldetés. Bizony, 2024-ben a jelenlegi hét-hét helyett öt-öt súlycsoportban mindössze százhúszan ragadják meg a rudat, holott Londonban 260 tagú volt a mezőny, Tokióra várva pedig 196 versenyző kap zöld lámpát...

„Sportágunk emblematikus ikonja” –  fogalmazott nem régen a szövetség honlapja Nagy Péterről. Szép szavak, ám 2018 Eb-bronzérmese immár 35 éves, és „pótikonnak” se híre, se hamva. Vajon lesz még...? A húszon túlra semmiféle garanciát nem adó kisebb-nagyobb serdülő- és ifisikereket szívesen kommunikálja a szövetség, és semmi kétség, a legtöbbet hangoztatott név a korosztályos csúcsokat tömegével döntögető Ehrlich Pankáé lesz az elkövetkező években. A vér nem válik vízzé, a világ- és Európa-bajnok Likerecz Gyöngyi 13 éves lánya óriási tehetség, de még túl fiatal, hogy Párizsban takarózni lehessen a nevével.

Egyáltalán, emel magyar Tokióban, majd Párizsban? Lesz súlyemelés az olimpián 2024 után...?