Gyász: Ég felé emelt fegyver – Igaly Diánára emlékezünk

Vágólapra másolva!

2021.04.09. 11:07

Címkék

Mint beszámoltunk róla, ötvenhat éves korában elhunyt a 2004-es olimpián, Athénban aranyérmet nyerő Igaly Diána. A következő sorokkal rá emlékezünk.

A NAGY SKEET CSAPAT
Igaly Diána, Vasvári Erzsébet és Göbölös Ibolya.A nagy skeet csapat! Közös pályájuk során két világbajnoki aranyat, egy ezüstöt és három bronzérmet nyertek, Európa-bajnokságon egy arany-, egy ezüst- és két bronzérem lett csapatban a mérlegük. Érthetően a csapattársak összetörten nyilatkoztak lapunknak, hiszen mindvégig hittek abban, hogy Igaly Diána kikerül a kórházból. „Nem tudom elfogadni azt, ami történt – mondja Vasvári Erzsébet, aki tíz éven át volt felkészítő edzője Igaly Diának és három éve közös utánpótlás programon dolgoztak együtt. - Nem tudom felfogni, mert pont az erő, a kitartás és a győzelem szavak jellemezték őt, és mindemellett egy végtelenül jó, kedves személyiség volt Dia, akivel kapcsolatban most annyi, de annyi emlék zúdul rám. Emlék, mert a mindennapos beszélgetéseinketsajnos már nem ejthetjük meg. A fájdalom mellett most egy dolgot biztosan tudok: mindenképpen megtaláljuk a módját annak, hogy megőrizzük az emlékét és ezt a páratlan pályafutást a jövő nemzedéke számára.” „Emlékszem rá, amikor még kicsi lány volt. Jött a szüleivel a lőtérre és már hét-nyolc évesen lórumozott a lövőkkel, mert amikor a szülei lőni mentek, ő beszállt helyettük. Anya adj egy két forintost, ez volt a szlogenje és ahogyan a kártyában, úgy később a sportban is gyorsan tanult, nagyon sikeres ember lett. Rengeteg mindent megéltünk együtt, örömöt, kudarcot, küzdelmet, és hittem benne, hogy azzal az erővel, azzal a győztes énnel, ami mindig is benne lakozott, legyőzi a betegséget. Vártam, hogy csörögjön a telefon, hogy otthon vagyok már, minden rendben, ehelyett tegnap este egészen más hírrel hívtak... Akkor nem tudtam sírni, most egész nap zokogok, mert egy nagyon jó embertől, egy igazi baráttól, csapattárstól kell elbúcsúzni” – mondta lapunknak Göbölös Ibolya.

Felfoghatatlan a hír: elmentél.

Szervezeted hiába küzdött a koronavírussal, ez az ismeretlen ellenfél most erősebbnek bizonyult. A sportban kevésszer láttunk ilyet, szinte soha, hiszen mindent megnyertél, amit egy koronglövő megnyerhetett ebben a sportágban.

Amikor szembesültünk a szövetségi közleménnyel, hogy elővigyázatossági okokból kórházba vonultál, hittünk az erődben, az energiáidban és abban a tartásban, amit oly sokszor megmutattál nekünk a koronglőtéren.

Mint 1998-ban a barcelonai világbajnokságon, ahol új világcsúccsal pályafutásod első egyéni világbajnoki aranyát nyerted. Ahol szívós voltál, koncentrált, briliáns. A lőtér melletti korlátoknak támaszkodva szinte fürdött a magyar csapat abban az energiában, ami belőled áradt, pedig alig több mint fél évvel korábban a Te karjaid között hunyt el édesapád, edződ, a mindened. S darabjaidra hullva az is megfordult a fejedben, hogy egyáltalán van-e értelme folytatni a pályafutásod.

Volt. Folytattad. Érte és a lelkedben vele.

Mert hiába fájt, tudtad, ő sem akarná, hogy húsz év munkáját sutba dobd, kell, hogy tovább vidd az örökségét, azt a tudást, azokat az értékeket, amelyek mentén kislány korod óta nevelkedtél, mint később kiderült: azért, hogy sportágad legnagyobb alakja lehess.

Két évvel a hihetetlen érzelmeket megmozgató világbajnoki győzelmed után szétlövésben szereztél bronzérmet a sydney-i játékokon.

Négy évvel később Athénban pedig a dobogó tetején állva Te is lehajthattad fejed, hogy a nyakadba akasszák az aranyat és a fejedre kerülhessen a legjobbaknak járó babérkoszorú. Egy felejthetetlen döntő után, ahol nem hibáztál, ahol sokaknak szívébe, lelkébe égett a pillanat: a fegyverednek adott csók, amit az ég felé emeltél fel, és a mosoly, ami örök védjegyeddé vált.


Az aranyvadász – az utolsó nagyinterjúnk Igaly Diánával

Ami tegnap még a miénk volt.

Ma pedig azt mondjuk: Dia, mi így emlékszünk rád…

Nagy Tímea megható megemlékezése

RÓLA MONDTÁK
Sike József, háromszoros egyéni világbajnok futócéllövő: „Nehéz szavakba önteni, amit most érzek, érzünk a sportágban mindannyian. Én azt az embert búcsúztatom a szívemben, aki iszonyatosan tudott dolgozni az eredményeiért, akinek példaértékű volt az alázata, aki végtelenül szerette az édesapját és sosem felejtette el azt, amit tőle kapott. Aki egészségesen élt, éppen ezért érthetetlen mindaz, ami megtörtént. Isten veled, Dia!”
Papanitz Zoltán kétszeres világbajnok pisztolyos: „Dia fantasztikus versenyző volt, ami miatt felnéztem rá, az az önmegvalósító, teremtő akarata volt, ami mindent áthatott. A világ csodálta a dinamikáját, többnyire az történt a versenyen, amit ő akart és elhatározott. Tele volt cselekvő akarattal nem csak a sportban, az életben is. És mindemellett egy végtelenül szelíd teremtés volt, aki senkire nem mondott rosszat és akiről senki sem tudott rosszat mondani. Gyomros most ez mindannyiunknak, nagyon nehéz feldolgozni, hogy nincs többé.”
Gombos Károly, Európa-bajnok koronglövő, pályatárs, korábbi szövetségi kapitány: „Mi jut eszembe Diáról? Hogy végigkacagtuk a világot, ő mindig is boldog, vidám, kedves ember volt, a sportban pedig az optimális versenyző, aki irdatlan módon tudott koncentrálni, küzdeni és mindent megtett a győzelemért. Már reggel hatkor lefutotta a tíz kilométerét, fitneszezett, gimnasztikázott, hogy minél jobb lehessen. Az elmúlt időszakban közösen törtük a fejünket a korongszakágon, ami egy kicsit elakadt az elmúlt évek során. Március 13-án írtam neki sms-t, hogy Cicuka, mi van, hogy legyen? Általában mindig azonnal írta a választ, ami most már tudom, nem érkezik meg soha.”
Gyurta Dániel olimpiai bajnok úszó, NOB-tag: „Pályafutásom első olimpiáján, az athéni játékokon szerzett ezüstérmem után nagyon sokan megveregették a vállam a magyar sportolói csapatból, Dia is köztük volt. Rendkívül segítőkész, közvetlen sportolót ismertem meg benne, akinek megfogott a sportban és az életben szerezett jelentős tapasztalata – ma is jó szívvel gondolok vissza a rövid, de annál tartalmasabb beszélgetéseinkre az olimpiai faluban. Megdöbbentő és szomorú volt arra a hírre ébredni, hogy már nincs közöttünk... A bajnokok között is vannak bajnokok, Igaly Diana közéjük tartozott, halála a teljes olimpiai család hatalmas vesztesége. Azon sportolók egyike, akiknek a viselkedése, a munkája az egész pályafutásom alatt példa volt előttem: a legnagyobb győzelmét követően is meg tudta őrizni a sportolók legfőbb erényét, az alázatot, és mindvégig a fair play szellemében élte az életét.”
Vörös Zsuzsanna, olimpiai, világ- és Európa-bajnok öttusázó: „A kétezres sydneyi játékokon ismerkedtem meg Diával, egy életvidám, aranyos nőt, egy nagyszerű versenyzőt ismertem meg a személyében. Nagyon lesújtott ez a hír, nem gondoltam volna, hogy vele megtörténhet ez. Ha Dia bekerült egy társaságba, mindig pozitív, optimista volt körülötte a hangulat, bárkinek mosolyt tudott csalni az arcára.”
Gergely István, kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó: „Nagy Titi után a második sportoló volt, aki aranyat nyert Athénban, és ez nagy megnyugvást jelentett mindenkinek. Ha beindul az éremszerzés az lendületet ad másoknak, afféle „kiszakadt a zsák” érzés keríti a hatalmába az embert. Jó volt az ő győzelmére támaszkodnunk. Személyes barátság ugyan nem fűzött össze bennünket, nem ismertem igazán őt, de azt hiszem, mindent elmond róla, hogy az ismerősök és ismeretlenek nem elsősorban az olimpiai bajnoki címe, hanem a szeretete és a jósága kapcsán emlékeznek rá.”

NÉVJEGY
Született: 1965. január 31., Budapest
Elhunyt: 2021. április 8., Budapest
Sportága: sportlövészet (skeet, dupla trap)
Klubjai: MHSZ KLK, BPLE, Igaly József LKSE
Eredményei: olimpiai bajnok (2004, skeet), olimpiai 3. (2000, skeet), olimpiai 13. (2008, skeet), olimpiai 42. (1992, skeet, nyílt verseny), 4x világbajnok (1998, 2002, skeet, egyéni; 1990, 1994, skeet, csapat), 2x vb-2., 5x vb-3., 5x Európa-bajnok (1991, skeet, egyéni; 1991, 1993, 1994, 1995, skeet, csapat), 4x Eb-2., 3x Eb-3., junior Európa-bajnok (1983, skeet, egyéni), junior Eb-2., 22x magyar bajnok (skeet, dupla trap)