Sportlövészet: Ha jól szerepelek, kaphatok végre egy kutyát – Péni István

– Kiböjtölték – jó egy év után újra nemzetközi versenyt rendeznek a sportágban. A március 18-án kezdődő indiai világkupaversenyen ráadásul szép emlékű helyszínen méretheti meg magát.
– Nagyon várom a világkupát, amely jó felkészülési lehetőség, és miután valóban nagyon régen rendeztek versenyt, bizonyára színvonalas is lesz, erős ellenfelekkel – mondta Péni István. – A napokban volt egy éve, hogy légpuskában Európa-bajnok lettem, azóta nem tudtam magam megméretni a nemzetközi mezőnyben. Egy év alatt tovább fejlődtem, ezért is vagyok kíváncsi, miként tudok teljesíteni. Újdelhibe mindig örömmel térek vissza: ott nyertem először világkupadöntőt és ott szereztem meg a tokiói kvótát is.

– Az olimpia egyéves halasztása mennyivel dobta meg a költségeket, a felkészülésre szánt anyagi keretet?
– A változó kiadások az utazások elmaradásával alacsonyabbak lettek. Azáltal, hogy valamennyi versenyünket törölték, tulajdonképpen olcsóbb lett a felkészülésem. A fix költségek nem módosultak, ugyanannyi lőszert lövök el, mint máskor, sőt, a több edzés miatt talán kevéssel többet is. Szerencsére a támogatói hátterem stabil. A szerződéseim eredetileg 2020 végéig szóltak, az egyesületemmel a párizsi olimpiáig hosszabbítottunk, ami nem volt kérdéses, hiszen az UTE-ban nőttem fel. Jelentős váltás viszont, hogy a lőszergyárammal szakítottam, így nem azzal a lőszerrel fogok lőni Tokióban, amellyel terveztem.

– Nem kockázatos az ilyen váltás?
– Van benne kockázat, hiszen minden lőszernek más a keménysége, és másmilyen az érzés, ahogy távozik a csőből. De úgy van ez, mint a nagy autógyárak esetében: mindegyik tud ugyanolyan minőségű járművet gyártani, legfeljebb kicsit máshogy fog a kuplung. Egyébiránt az új támogatóm, az ELEY lőszermárkával nyerték a legtöbb olimpiai érmet.

– Az utazási tilalmak hogyan befolyásolták a terveket, edzőtáborokat?
– Miután jellemzően egyedül készülök, a terveket nem nagyon kellett módosítani. Az elmúlt egy évben gyakran készültem Szerbiában a helyi válogatott tagjaival; kiváló versenyzők, nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

– Zökkenőmentes volt az ingázás?
– Teljes mértékben. Miután – a Magyar Olimpiai Bizottság támogatásával, igazolásával – munkavégzés céljából utaztam külföldre, nem kellett karanténba vonulnom, és koronavírustesztet sem kellett kötelező jelleggel végeztetnem, igaz, utóbbit rendre megtettem a családom érdekében.

– Mennyire izgult a tesztek előtt?
– Sohasem féltem az eredménytől, mert mindent megtettem azért, hogy kiiktassam a rizikófaktorokat. Szedtem a vitaminokat, kerültem a társaságot, még a fizikai edzéseimet is áttettem a Mexikói úti lőtérre a KSI jóval zsúfoltabb dzsúdóterméből.

– Kapott már védőoltást?
– Már mindkettőt megkaptam, és fontos, hogy az olimpikonok mind megkapják – ez mindannyiunk érdeke. Az adófizetőknek nagyon sok pénzük van a sportolók négyéves felkészülésében, nem engedhető meg, hogy megbetegedés miatt zárjanak ki akár egyszobányi sportolót – ezen nem múlhat a részvétel.

– Szükséges-e sportpszichológus segítségét kérni amiatt, hogy ez a felkészülés eltér a megszokottól?
– Nem a rendhagyó felkészülés miatt, de dolgoztam, dolgozom pszichológus szakemberrel. A pluszidőt, amit az olimpia halasztásával kaptunk, szerettem volna arra felhasználni, hogy mentális téren is fejlődjek. Azért sem ártott hangsúlyt fektetni erre a területre, mert az életünk alapjában változott meg. Egy sportoló élete mozgalmas, tele van érdekes történésekkel, azonban ha most megkérdeznék, mit csináltam a 23. és a 24. születésnapom között, jó, ha három tényt tudnék említeni. Jólesett tavaly tavasszal kissé megpihenni, de már nagyon hiányzik a megszokott életem, az utazások, a versenyek, a győzelmek. Mi, sportolók most ébredhettünk rá valójában, mennyire különleges a helyzetünk, ezután talán jobban fogjuk értékelni a sportolói létet.

– A soron következő kvótaszerző versenyt, a légfegyveres Európa-bajnokságot februárról májusra halasztották, és a 25 és 50 méteres kontinenstornával együtt rendezik meg. Igazságtalanabb lett az olimpiai kvalifikáció a versenyek elmaradása/áthelyezése után?
– Amennyiben a májusi eszéki Eb-n kiosztják a 10 méteren előirányzott kvótákat is a 25, illetve 50 méteren elnyerhető indulói jogosultságok mellett, akkor nem lesz igazságtalan a rendszer. Az elmaradó világkupaversenyek miatt ugyanakkor sok világranglistaponttól esnek el a versenyzők, az pedig, hogy az egyetlen, indiai vk pontjai alapvetően módosíthatják a rangsort, nem igazságos, mert a végeredmény nem fogja tükrözni a reális erőviszonyokat. Márpedig ez kulcskérdés azon sportolóknak, akik a ranglistahelyezésük alapján szeretnének kvótához jutni.

– Zavarná-e, ha erős ellenfelek maradnának távol, így gyengülne az ötkarikás mezőny, vagy inkább örülne neki?
– Ne legyünk álszentek, melyik sportoló ne örülne legbelül, ha távol maradna egy-egy nagy riválisa?! De az is igaz, hogy az olimpiai éremnek az adja az értékét, hogy nehéz megnyerni, és nem lenne jó, ha ezt elveszítené. Hangsúlyozom: minden sportolónak, aki részt akar venni a tokiói játékokon, meg kell oldania, hogy el tudjon indulni.

– Mentálisan hogyan lehet kezelni, hogy a vírus és a halasztás miatt simán borulhat a papírforma?
– Bizonyára vannak, akik sokkal jobban lőnek, mint egy évvel ezelőtt, és akadnak, akik gyengébbek lettek, de nem volt verseny, amelyen ezt fel lehetett volna mérni. Én azonban igyekszem csak magamra, a saját fejlődésemre összpontosítani; én akarok a legjobb lenni, és ezért mindent megteszek.

– Ha mégsem rendeznék meg a játékokat, a jövőtervezésben mekkora csapás volna az elmaradó potenciális pénzdíj?
– Bízom benne, hogy megrendezik, mert szükség van a versenyekre, hiszen azokból élünk. Ha nincsenek viadalok, nem lesznek szponzoraink. A sportlövészetben senki sem kalkulál előre pénzdíjjal, a mi sportágunkban a papírforma nem ér többet egy tippmixszelvénynél – nem hiszem, hogy erre jövőt vagy családalapítást lehetne tervezni. Ha mégis nyer, a sportoló utólag kezd valamit a pénzzel, ami persze jólesik, és véleményem szerint teljesen jogos elismerése a hatalmas teljesítménynek, ami mögötte van. Örülnék a pénznek, de engem most leginkább az edzőm, Kissné Oroszi Edit ígérete motivál. Azt mondta, ha jól szerepelek, kaphatok végre egy kutyát – együtt megyünk el érte. Hatalmas boldogság lenne!

– Milyen fajtát szeretne?
– Vadászkutyát, vizslafélét.