„A régi vetélkedés, ami a magyar és az olasz kardvívás között évtizedek óta fennáll és amit eddig majdnem mindig a magyarok javára sikerült vívóinknak eldönteni, ma ismét, egyik állomásához érkezett. Az olaszok minden esztendőben ellátogatnak egyszer hozzánk barátságos mérkőzésre, rendszerint az Európa-bajnokság vagy az olimpia előtt, hogy már itt tisztázzák az erőviszonyokat s főleg, hogy vívóinkat megismerjék. A mai találkozás is ilyen barátságos összecsapás lesz” – írta a Nemzeti Sport 1931. március 3-án, köszöntve a Santelli-vívóakadémia elnevezéssel sorra kerül kardbarátságost.
Santelli-vívóakadémia 1931. március 3., Budapest Vigadó, nagyterem, 500 néző Eredmények: Doros György–Guilio Gaudini 7:9 Gerevich Aladás–Ugo Pignotti 10:8 Kalmár István–Renato Anselmi֪֪ 4:8 Doros–Gustavo Marzi 12:10 Kabos Endre–Gaudini 8:5 Garay János–Pignotti 6:8 Goimbos Sándor–Marzi 6:8 Petschauer Attila–R. Anselmi 8:6 Végeredmény: Magyarország–Olaszország 4:4 (61:62) |
Mondhatnánk, hogy a magyar csapat tartalékos volt, ám ilyesmi nem létezett, nem létezhetett azokban az évtizedekben. Mindenesetre az Amszterdamban 1928-ban olimpia bajnokcsapatból (Tersztyánszky Ödön, Gombos Sándor, Garay János, Rády József, Petschauer Attila, Glykais Gyula) csak hárman indultak az akadémián (Garay, Gombos, Petschauer), ám a hétfős csapatban ott volt a 20 esztendős Gerevich Aladár (később 7 olimpiai aranyérem) és Kabos Endre (3 olimpiai bajnoki cím).
Az olaszoknál Renato Anselmi és Gustavo Marzi vívott ellenünk az amszterdami karddöntőben, de a másik kettő sem volt akárki, Guilio Gaudini és Ugo Pignotti tőrcsapatban olimpiát nyert 1928-ban.
Az olasz vívók szerettek Budapestre járni, s nem csupán a versenyek miatt. Jellemző, hogy miután Trieszt felől vonattal, hálókocsiban, kipihenve megérkeztek, a Hungária-szállóban jól bereggeliztek, majd sétáltak a városban. Délután „könnyű kar- és lábtréninget vettek”, este díszvacsora a Gellért-szálló különtermében, a társaság nem feküdt le korán.
A vacsora után elkészítették a programot, eldöntötték, hogy minden olasznak két magyar ellenfele lesz, az asszók nyolc találatra, két tus különbségre mennek.
„Minthogy a négy olasszal szemben hét magyar áll, a helyzet bizonyos mértékig nekik kedvez. Náluk ugyanis a legjobb négy vív, míg a mieink között nem az első hét, mert a rangsorból hiányzik Piller, aki ma kétségtelenül legerősebb versenyzőnk. (...) Nekik kedvez a szerencse azért is, mert Glykais, aki az erősebb feléhez tartozik a magyar mezőnynek, beteg s szereplését lemondta” – így a Nemzeti Sport, hozzátéve, hogy „az akadémia iránt sportkörökben rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik s ismét zsúfolásig meg fog telni a Vigadó elegáns közönséggel, amely méltó keretet fog nyújtani a valóban ritka sportcsemegéhez”.
A Vigadóban tényleg rangos nézősereg gyűlt össze. Megjelent a verseny fővédnöke, Horthy Miklós kormányzó, és természetesen „mögötte a sporttal kapcsolatban álló előkelőségek szinte teljes számban” . Ami az asszókat illeti, valamennyi szolgált érdekességgel.
Gaudini–Doros György 9:7. („Doros 7:6-ra vezet, de Gaudini egymásután három tust ad be, az utolsót pompás riposzttal és győz.”)
Gerevich–Pignotti 10:8. („Gerevich még mindig nem tudta a nemzetközi versenyeken mindig kiütköző lámpalázát levetkőzni, de így is egyenlő ellenfele az olasznak. 7:7 után Pignotti kardja eltörik és az újjal már kevesebb a szerencséje.”)
Anselmi–Kalmár István 8:4. („Kalmár két támadását is meghiúsítják az épp rosszkor lobbantó fényképészek. Ez egy kicsit az idegeire megy.”)
Doros–Marzi 12:10. („Az utolsó tust aztán biztonság kedvéért kétszer is beadja Doros, mert a bírák véleménye megoszlik és Piller nem akar dönteni. Az utolsó tus kézvágás.”)
Kabos–Gaudini 8:5. („A nap legszebb mérkőzése. Kabos önmagát múlta felül, az első perctől az utolsóig irányította a mérkőzést és bebizonyította, hogy az óriás Gaudini nem is olyan veszedelmes ellenfél.”)
Pignotti–Garay 8:6. („Garay a helycseréig szenzációs volt: 4:1, azután mintha kicserélték volna.”)
Petschauer–Anselmi 8:6.(Petschauer „az utolsó tust (...) olyan tigrisugrással szerzi meg, mint az olimpia csapatversenyében. Győzött és bebizonyította, hogy ő téved legjobban, ha azt hiszi, hogy nincs formában.”)
Petschauer asszója előtt Gombos vívott Marzival, ez az asszó volt a fő téma még sokáig. Mert: „Gombos borzasztó gyengén kezd. Szinte ijesztő, hogy az egyre fürgébb Marzi milyen elképesztő egymásutánban viszi be a tusokat. Előbb 5:1-re, majd 7:2-re megy el és már mindenki katasztrofális vereségre gondol, amikor Gombos végre magára talál. Marzi kétszer beleszalad Gombos vonalába, ami 7:4-et jelent, Gombos 7:5-re javító feltartó szúrása után Marzi toporzékol a pódiumon és nehéz megítélni, hogy jogosan, vagy ok nélkül. Marzi még nem is mozdulhat, amikor Gombos elővágása már a kezén ül. 7:6. Az izgalom óriási. Marzi támad hosszú flessel, de csapása levegőt ér. A közönség tisztán látja, a két magyar nemmel szavaz, a két olasz igennel és Anselmi megadja a tust. Marzi—Gombos 8:6.”
Ez az Anselmi nem a versenyző Anselmi, hanem az édesapja, Carlo az olaszok csapatvezetője, de fontosabb: „A (...) mérkőzést eldöntő, legalábbis vitás tus után (...) ádáz fütyülés és tombolás támadt a teremben a bírói ítélettel szemben. Gombos franciául megjegyezte a mérkőzést vezető Anselminek, hogy egy „igen” és egy „nem” volt. Az ,»oui«-t Horthy Miklós kormányzó is hallotta, de »pfuj«-nak értette és érthetően zokon vette a mérkőzés résztvevőjétől. Felszólt a pódiumra, rögtön felkelt és otthagyta a mérkőzést.”
A botrány nyomán a Nemzeti Sport vezércikkében azt írja, hogy „a vívóakadémia vagy komolytalan – és akkor kár az izgalomért. De lehet, hogy komoly. Ebben az esetben azonban ne sajnálják a pénzt a rendezők s tegyenek úgy, amint a többi sportágban szokásos: hozassanak semleges bírót a plans elé (...).
A Santelli-akadémia olasz vendégei Debrecenbe is elutaztak, ahol a város sportközönsége nagy tömegben vonult a pályaudvarra a vendégek fogadására, akik a város fogatán hajtattak a szállodájukba. A páston különösen Ferenczy Pál debreceni vívómesternek volt nagy sikere. Egyéni harcmodora és Petschauer-stílusú támadásai annyira megnyerték a vendégek tetszését, hogy meghívták bemutató mérkőzésre Nápolyba. Azt pedig mondani sem kell, hogy a vívógála után táncestéllyel egybekötött 60 terítékes bankett következett, amely a késő éjszakai órákig tartotta együtt a debreceni társadalom előkelőségeit. |
Nekünk idehaza közönséget kell nevelnünk sportjainkhoz. (...) Az olyan rendezési hiba azonban. amelyik miatt a sport szenved, amely miatt esetleg a sport legnagyobb barátját veszíthetjük el – visszafelé elsülő fegyvere a propagandának”.
Magyarán, Horthy kormányzó bosszúsága, s távozása lett közügy. Olyannyira, hogy a vívószövetség fegyelmi bizottsága hat hónapra eltiltotta Gombost. Az indoklásban – amelyből kiderül, hogy Gombos tiltakozása, ha nem is volt szép, kis túlzással megszokott a pástok környékén – a hangsúly azon volt, hogy „a büntetés kiszabásánál rendkívül súlyosbító körülménynek vette a Bizottság, hogy a sajnálatos esemény a Kormányzó Úr őfőméltósága jelenlétében történt” . Aki nem érti, miről van szó, annak a Nemzeti Sport elmagyarázza, mondván „az ilyen kínos incidens (...) alkalmas arra, hogy a kormányzót, aki a sportoknak s főleg a vívósportnak legnagyobb pártfogója és barátja, egyes sportágak iránt elkedvetlenítsen”.
A Sporthírlap ugyanakkor kiáll Gombos mellett, aki közölte, nem fellebbez, inkább abbahagyja a vívást. A lap követeli, hogy a szövetség hivatalból fellebbezzen a döntés ellen, úgy, „mint az a többi sportszövetségben is szokás, midőn az elnökség a túlsúlyos, vagy túl enyhe fegyelmi határozatokat maga teszi át a magasabb fórumhoz. Reméljük, hogy Gombos dr. ügyét is revízió alá veszik”.
Végül jött a boldog vég, Horthy kihallgatáson fogadta Gombost, s „ ezzel a ritka keggyel ismét megmutatta, hogy a sportnak legnagyobb barátja”. Ezek után nem csoda, hogy „Gombos eltávoztában meghatottsággal beszélt a kormányzó jóindulatáról.”
És persze Gerevich, Glykais, Kabos, Petschauer és Piller György társaságában májusban ott volt a bécsi Európa-bajnokságon győztes kardcsapatban.