Ma, azaz március 16-án tölti be 110. életévét a Vas- és Fémmunkások Sport Clubja, közismertebben a Vasas SC, amelyben 24 szakosztály működik sikeresen.
1911. március 16-án alakult meg a több ezer főt aktív, több tízezer főt passzív sportolásra ösztönző Vas- és Fémmunkások Sport Clubja, amely klasszisai az évtizedek során közel másfél ezer országos bajnoki címet, 50 olimpiai, 1 paralimpiai aranyérmet, 55 világbajnoki, valamint 62 Európa-bajnoki címet nyertek. A világraszóló sikereket elérő klublegendák sora ünnepli a piros-kékek 110. születésnapját:
Csapó Gábor, olimpiai bajnok vízilabdázó: „A papám már négy-öt évesen hordott a focimeccsekre, így volt szerencsém látni a Vasasban Illovszkyt, Szilágyit vagy éppen Radulyt. Ezek az első meghatározó élményeim a sportról és a klubról. Mai fejjel már azt mondhatom, életem végéig vasasos maradok. Hatalmas élet volt a hetvenes években az egyesületnél, a női kézimeccsekre például mindig kijártam, olyan is volt, hogy Gyarmati Dezső bácsi ki akart rúgni a válogatottból, mert edzés helyett inkább Pasaréten teniszeztem... Azok voltak az igazán szép idők, a jó Vasas-élet!”
Faragó Tamás, olimpiai bajnok vízilabdázó, a Nemzeti Sport-részvételével zajlott Pólósok pólósa-szavazás győztese, a Nemzet sportolója: „A klub gyermekének érzem magam, sőt, volt időszak, amikor az volt az elhíresült mondásom, hogy a Vasas én vagyok. Ezt ma is így érzem, kölcsönös megbecsülésben és szeretetben élünk a klubbal. Arra pedig mindig rácsodálkozom, hogy egész Magyarországon, beleértve a legkisebb falvakat és városokat is, hány és hány Vasas-szurkoló van.”
Gedó György, olimpiai bajnok ökölvívó: „Immár ötvennégy éve, hatvanhét óta vagyok a Vasas család tagja, minden sikeremet itt értem el bunyósként. Az pedig, hogy manapság a Fáy utcai Gedó-bokszterembe járhatok le figyelni a vasasos fiatalokat, óriási öröm és megtiszteltetés. Kívánom, hogy sok olyan fiatalra bukkanjunk a klubnál, akik folytathatják az elődök vasasos sikereit!”
Gódorné Nagy Mariann, a Nemzeti Sport-részvételével zajlott Kézisek kézise-szavazás győztese, magyar bajnok és kupagyőztes, BEK-győztes: „Büszkeség a Vasashoz tartozni! Én is a család tagjának érzem magam, és nagyon jó érzés tapasztalni, hogy a klubnál mennyire odafigyelnek ránk, a régiekre. Ez is az alapja egy jó közösségnek.”
Hegedüs Csaba, olimpiai bajnok birkózó: „Illovszky csodálatos csapatán, Farkason, Mészölyön, Berendyn és a többieken nőttem fel. Szombathelyen, a suliban mindenki zöld-fehér volt – kivéve engem, aki a Vasasért bolondult. Így aztán hiába hívott tizennyolc évesen a Fradi, a Dózsa meg a Honvéd is, nem volt kérdés, hogy a Vasasba megyek. Mondtam, csak egy szoba kell vasággyal és asztallal, hogy legyen hol laknom és tanulnom, én pedig majd olimpiai, világ- és Európa-bajnok birkózó leszek! Az, hogy tényleg így lett, a saját eltökéltségem mellett a vasasos közeg érdeme is, ahol minden a morálról és a munka iránti elkötelezettségről szólt.”
Komjáti András, magyar bajnok és kupagyőztes labdarúgó, a klubban a legtöbb (433) NB I-es mérkőzésen szereplő játékos: „A Vasas nekem gyerekkori szerelem volt, ezért is lettem a klub labdarúgója. Rengeteg jó barátra és szép élményre tettem szert az évek során, a Fáy utcai klubélet legendás volt, igazán összetartó közösség alakult ki a futballisták, a kézilabdázók, a birkózók és bokszolók között. Mondhatom, életem egyik legszebb időszaka volt, ahogyan arra is büszke vagyok, hogy hozzájárulhattam a klub sikereihez és a Vasas-stadionban 2019 óta már Komjáti-szektor is van.”
Raduly József, magyar bajnok és kupagyőztes, BEK-elődöntős labdarúgó, a klub örökös tiszteletbeli elnöke: „1953-ban érkeztem a Vasasba, azóta is itt vagyok. Ha a Jóisten is úgy akarja, és vége lesz a vírusnak, nagyon szeretnék még néhány jó meccset látni az új stadionban, és kívánom, hogy ez a legmagasabb osztályban történhessen!”
Steinmetz Ádám, olimpiai bajnok vízilabdázó: „Boldog száztizedik születésnapot és további fényes piros-kék sikereket kívánok a Vasas családnak! Emellett azt üzenem, amit több száz mérkőzés előtt kiabáltam teli torokból a vízben: Hajrá, Vasas, Angyalföld!”
Sterbinszky Amália, a huszadik század legjobb magyar kézilabdázója, magyar bajnok és kupagyőztes, BEK-győztes: „A Vasas több mint egy klub! Sosem
siettünk haza edzések után, mindig nagy élet volt a Fáy utcai klubházban. Eszembe jutnak a közös mozik, kirándulások, ahogy az a sok ember is, aki a háttérben dolgozott értünk: az elnöktől a takarítókig mindenki ismert mindenkit. Csodálatos érzés volt, amikor 2019-ben felavattuk az új kézilabdacsarnokot és megint összejöttünk. Azt pedig, hogy Sterbinszky-csarnok lett a neve, még mindig nehéz elhinnem.”
Szász-Kovács Emese, olimpiai bajnok vívó: „2009-ben másik egyesületből érkeztem a Vasasba, ahol rögtön otthon éreztem magam, olyan szeretettel fogadtak. Ezt az odafigyelést a mai napig tapasztalom, az összetartó közösség a legnagyobb erénye és egyben ereje a klubunknak.”
Szilágyi Áron, kétszeres olimpiai bajnok vívó: „A száztízhez képest az én huszonegy vasasos évem eltörpül, számomra ez mégis fontos kötődés. Amióta az
eszemet tudom, Pasaréten sportolok, és nemcsak a vívásom, az egész személyiségem fejlődése szempontjából meghatározó volt ez a közeg. Maximálisan érzem azt a lelkületet a mindennapokban, ami »A család az első« mottó mögött van. Nagy klub vagyunk, rengeteg szakosztállyal és sportolóval, ennek ellenére a Vasasban igazán jó a közösség és valóban családias a légkör.”
Tóth Tamás, paralimpiai bajnok: „A Vasasnál nemcsak támogató hátteret kaptam, hanem szinte egy második családot. Sokkal több ez nekem, mint munkahely. A legbüszkébb arra vagyok, hogy én lehettem a Vasas család első paralimpiai bajnoka. Kívánom, hogy a következő száztíz év is legalább ilyen sikeres legyen!”
