Cselgáncs: Először nagyon sötét színben láttam mindent – Csernoviczki

– Jó nagy csönd volt a sérülése körül.
– Nem vertem nagydobra, nem hiszem, hogy akkora szenzáció lenne – felelte Csernoviczki Éva. – December elején Ausztriában edzőtáboroztunk és éppen az utolsó edzésen blokkolták rosszul az egyik dobáskísérletemet, konkrétan beletérdeltek a térdhajlatomba. Éreztem, hogy nagy a baj, de reménykedtem benne, hogy ez csak egy afféle medvepuszi volt, ám a tüzetesebb kivizsgálás során kiderült, sajnos elszakadt a keresztszalagom. Tudtam, hogy ezzel a lábbal nem tudok minőségi munkát végezni az edzőtáborokban, és a versenyeken sem tudnék sikeresen szerepelni, ezért a mielőbbi műtét mellett döntöttünk. Most pedig már ott tartok, hogy szép óvatosan elkezdhettem kerékpározni.

– Egy keresztszalag-szakadás általában fél év kihagyást jelent, a hangjában mégsem érezni kétségbeesést.
– Először nagyon sötét színben láttam mindent, de most úgy érzem, nagyon jól sikerült a műtét, jól halad a rehabilitációm is, így sokkal nyugodtabb vagyok. Van viszonyítási alapom, hiszen 2010-ben az első olimpiai kvalifikációs versenyemen a másik lábammal történt ugyanez. Azt sokkal jobban megszenvedtem. Most nem ment le rólam sok izom, nem vérzett be a lábam, vagyis jól alakul minden. Minden rosszban van valami jó, ebben a sérülésben például az, hogy az olimpia előtt nem kell stresszelnem magam azon, hogy hány versenyen indulok és azokra hogyan tudok felkészülni. Igazából a gyógyulásom ütemében, nyugalomban edzhetek és készülhetek a tokiói olimpiára.

– A novemberi prágai Európa-bajnokság előtt még arról beszélt, hogy bízik a jó szereplésben, ami azért fontos, mert ha előbbre lép a világranglistán, akkor kiemelt lehet Tokióban. Ez nem bántja?
– Hogy nem leszek kiemelt? Örülök annak, hogy nem lett nagyobb a baj, az olimpiára fel tudok készülni. A kiemelés lehetőségét most elengedem.

– Az orvosok szerint milyen ütemben térhet majd vissza a tatamira?
– Folyamatosan kontrollvizsgálatokra megyek majd, a következő most január tizenkettedikén lesz. Számomra már az biztató, hogy kerékpározhatok, úgy látom, jó ütemben vagyok a gyógyulással. Ha minden jól alakul, a júniusi budapesti világbajnokságon már indulok. Halvány reményként élt bennem az április végi lisszaboni Európa-bajnokságon való szereplés, de az, meglehet, elég korai lenne. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy a helyzethez képest a lehető legjobb állapotban térjek vissza, példának okáért ülve tudok fogáserősítéseket végezni, és reményeim szerint a földharc gyakorlására sem kell sokat várnom. Egy a fontos, hogy az állóképességemet, az alaperőnlétemet megőrizzem, de ebben már van gyakorlatom, szóval egyáltalán nem vagyok kétségbeesve a jövőt illetően.