Torna: „Több van bennem” – Kovács Zsófiáé a tokiói kvóta

Ha valaki járt már a csúcs közelében, majd messze(bb) került tőle, sokan hajlamosak legyinteni: egyszer volt Budán kutyavásár!

Amikor Kovács Zsófia a 2017-es kolozsvári kontinensviadalon egyéni összetettben ezüstérmet szerzett, az kétségkívül nagyot szólt – a tornasport 1955 óta íródó Európa-bajnoki történelmében addig egyetlen bronzérmet mutathattunk fel a hölgyek között egyéni összetettben: Ónodi Henrietta 1990-ben Athénban állt fel a dobogó alsó fokára.

Vagyis bizakodtunk, okkal, hiszen a hazai szakemberek mellett a külföldiek is elismerően csettintettek, amikor Trenka János tanítványa a pódiumra lépett a versenyeken.

Tizenhét éves volt akkor Kovács Zsófia, most meg húsz – a köztes három esztendőben viszont legkevésbé a dobogóra lépkedett a fiatal tornász, sokkal inkább a sérülések képezte akadályokon ugrált át. De remélhetőleg ez most már a múlté, s hogy így van, azt talán a tavalyi stuttgarti világbajnokság is mutatja, amelyen – szintén sérülés után – „gond nélkül” megszerezte a tokiói kvótát.
De vajon látjuk még a korábbi Kovács Zsófiát?

„Remélem, hogy igen    – reagált a felvetésre a sportoló. –    Nehéz időszak van mögöttem, a kolozsvári ezüst volt az első nagyobb eredményem. És eddig az utolsó is. Európa-bajnokságokat hagytam ki sérülés miatt, mostanra viszont minden rendben, talpra álltam minden nehézség után. Sajnálom, hogy így alakult, azt hiszem, nekem a legnehezebb megélnem azt, hogy egyszer ott voltam a legjobbak között, azóta viszont nem. Akinek az első után ez nem sikerül újra, arra könnyen rásütik, hogy szerencséje volt, de mások is mondják, és én szintén érzem, hogy több van bennem. Vannak még céljaim, és szeretném megvalósítani őket.”

Tokióban csak egy év múlva bizonyíthat, viszont – egyelőre legalábbis – úgy tűnik, hogy az ősszel beindulhat az élet a tornasportban, hiszen október elején Szombathelyen rendezik a Challenge-világkupaversenyt, majd decemberben Bakiban az Európa-bajnokságot.

„Furcsa lesz decemberben versenyezni, hiszen olyankor már a leállásra készülünk, de ez a mostani eleve szokatlan helyzet   – folytatta a Dunaferr SE tornásza. –   A karantén is az volt, még sohasem pihentem annyit, mint akkor. Persze mozgás nélkül csak három napot bírtam ki, így hála istennek hoztam a versenysúlyomat. Nekem talán még előnyt is jelenthet az olimpia elhalasztása: nyugodtabban tudok készülni, van idő a gyakorlataim erősítésére, az elemek csiszolására.”

Ugrásban a dupla csavar stabil, biztos elemnek számít, gerendán pedig leginkább a pontosságra, a tökéletesre kell törekedni – felemás korláton és talajon viszont növelheti is Kovács Zsófia produkciója kiinduló pontszámát, vagyis erősebb elemekkel tűzdelheti őket. Szüksége lesz rá, mert ugye, ahogy fogalmazott, vannak céljai, amelyeket szeretne megvalósítani.

„Több ilyen is van   – mosolygott. – Azon a három évvel ezelőtt Eb-n második lettem, e tekintetben is van még feljebb. De a legnagyobb célom, hogy Tokióban jól szerepeljek. Szerintem minden sportoló álma az olimpiai érem – nem is az aranyról beszélek feltétlenül, de mondjuk a dobogóról. Egyik szert sem helyezzük előtérbe, elvégre Kolozsváron is összetettben értem oda a legjobbak közé.”