A háromszoros olimpiai bajnok és tízszeres világbajnok egykori öttusázó szerint isteni figyelmeztetés a mostani járvány, és sokan tanulni fognak belőle, megváltoztatják gondolkodásmódjukat.
„Adynak egy verse jutott eszembe, az a címe, hogy Az Isten balján. A második versszaka így hangzik: »Az Isten könyörületes, / Sokáig látatlan és néma, / Csak a szívünkbe ver bele / Mázsás harangnyelvekkel néha«. Most ez történt. A Teremtő megsokallta, hogy a világ ilyen számarányban fordul el Tőle. Amikor az iskolában az órán a gyerekek nem figyeltek a tanítóra, hanem el voltak foglalva a saját ügyeikkel, a tanító pálcájával figyelmeztetésképpen megkocogtatta a katedrát. Most a Teremtő megkocogtatta a katedrát, hogy kijózanodjunk. Hogy felismerjük Azt, akit ha keresünk, megtalálunk. Ezt én egy figyelmeztetésnek tartom” – kezdte Balczó András az interjút Maráczi Tamás kérdésére.
Az öttusa kemény és magányos sport, minden versenyző elsősorban a saját határaival küzd meg. Kérdés, milyen tapasztalatokat lehetett szerezni belőle, ami a mai kor emberének is fontos lehet ahhoz, hogy rendben legyen magával…
„Nagy fokú önismeretet. Az öttusában mindenki meg lesz gyóntatva. A szellemi és fizikai kimerültség állapotában nem marad erő a színlelésre, az ember vizsgázik: kiderül róla minden. Így egyre jobban megismeri önmagát és versenyzőtársait is. Csapatverseny esetén a közös cél elérése nagy energiát szabadít fel. Megtanultam továbbá veszíteni. Aki nem tud veszíteni, nyerni sem tud. Tisztában vagyok azzal is, hogy váratlan dolgok vannak, de véletlenek nincsenek. Nem szabad belemenni abba az utcába, hogy: mi lett volna akkor, ha nem így lett volna, hanem amúgy? Weöres Sándor írta: »Mert ami egyszer végbement / azon nem másít semmi rend, / se Isten, se az ördögök: / múlónak látszik és örök«. Verseny során az volt a lényeg, hogy amikor befutottam a célba, bármit mondhassak, csak azt nem, hogy maradt még erőm. A belső béke forrása az a tudat, hogy mindent megtettem a cél érdekében.”