Földre kényszerülve: mit tehet a sportvilág a járvány megfékezéséért?

A sporttal kapcsolatos utazások is kaphattak némi szerepet a koronavírus-járvány terjedésében, már csak ezért is meghökkentő, hogy a sokáig alternatív stratégiát követő Egyesült Királyságban a múlt héten nézők előtt rendezték meg a Liverpool–Atlético Madrid BL-futballmérkőzést, a cheltenhami lóversenyeket vagy épp a (később félbeszakított) olimpiai kvalifikációs ökölvívótornát. De egyáltalán – mennyit utaznak a sportolók és a delegációk egy-egy normál „versenyhéten”?

OLIMPIÁNYI SPORTOLÓ AZ ÉGEN – MINDEN HÉTEN

A világ talán legátfogóbb sportesemény-naptára, az All Sport DB ezen a héten szinte teljes ürességet mutat: egyedül a jekatyerinburgi világbajnokjelölti sakktorna zajlik, melynek szervezői külön engedélyt kaptak az orosz hatóságoktól a lebonyolításra.

Március első hetében – az utolsó „normális” sporthéten – az All Sport DB 33 nagy felnőtt és korosztályos sporteseményt sorolt fel négy kontinensen és 21 országban. Tegyük hozzá, a lista csak a legnagyobb eseményeket tartalmazza, így közel sem teljes, ráadásul a csapatjátékok nemzetközi mérkőzései nincsenek is benne.

Ha ezek a versenyek átlagban csak háromszáz sportolót mozgatnak meg – ez valószínűleg konzervatív becslés –, az már 9900 fő a delegációk többi tagja nélkül. Összehasonlításul: a tokiói olimpiára tervezett versenyzői létszám 11 091 fő volt. Tehát a sportvilág normális működése mellett minden héten nagyjából egy olimpiányi versenyző kel útra (edzőkkel, vezetőkkel, stábtagokkal együtt), hogy elinduljon a megméretéseken. Ha nagyon zsúfolt egy hét a sportnaptárban, akkor az olimpiányit is meghaladja bőven a világon keresztülcikázó küldöttségek száma.

Ez a nemzetközi forgatag természetesen kitűnő lehetőséget biztosít egy vírus terjedésének. Egy-egy igazán nagy versenyre 40–100 országból utaznak el a küldöttségek, összegyűlnek a helyszínen, majd visszatérnek otthonukba. Sőt: lehet, vissza sem térnek, főleg, ha feszített a versenynaptár. Márpedig az olimpiai kvalifikáció miatt 2020 tavaszán szinte minden sportágban feszített ütemterv szerint kellett dolgozni.

Csak egy látványos példa: ritmikus gimnasztikában a tavaszi világkupa-sorozat egyben olimpiai kvalifikációs széria is lett volna. A tervek szerint már a márciust is végigversenyző tornászok (ekkor jöttek volna sorban a Grand Prix-széria versenyei) áprilisban szinte folyamatosan úton lettek volna: négy héten belül kellett volna megjárniuk a négy vk-helyszínt, Pesarót (Olaszország), Szófiát (Bulgária), Taskentet (Üzbegisztán) és Bakit (Azerbajdzsán). Bár több küldöttség azt tervezte, hogy rotálja a versenyzőket, az olimpiai kvalifikációra pályázók esetében erről nem lehetett volna szó – e tornászok végigversenyezték volna a sorozatot. Egy tünetmentes vírushordozót pedig nehezen lehetett volna „elkapni”, hacsak nem tesztelnek kötelezően minden versenyzőt, minden edzőt, vezetőt és stábtagot. Márpedig ilyen széles körű tesztelés még nem folyik.

IJEDELEM MÁR VOLT

Az rg-sek nem jutottak el Bakiba (a teljes vk-szériát elhalasztotta a Nemzetközi Tornaszövetség), de nem véletlen, hogy Azerbajdzsán fővárosában nagy volt az ijedelem, amikor a torna-világkupasorozat állomásán rosszul lett és belázasodott a spanyol Rayderley Zapata. Mindezt egy olyan országban, amely már beléptetésnél próbálta kiszűrni a betegen érkező sportolókat. Zapata COVID–19-tesztje negatív lett, de alighanem mindenki végiggondolta, mi van, ha pozitív – miután napokig edzett és versenyzett együtt a több száz fős nemzetközi mezőnnyel. A versenyt végül a szerenkénti döntők előtt félbeszakították, miután Azerbajdzsán kormánya betiltott minden eseményt a járványveszély miatt.

A bevezetőben már említett járványügyi szakember, Rishi Desai a delegációtagokat, sportolókat, a csapatokat vagy versenyzőket követő sportújságírókat egyaránt lehetséges szuperterjesztőnek minősítette a USA Todaynek nyilatkozva. Természetesen más, rengeteget utazó csoport (világjáró üzletemberek, nemzetközi konferenciák sorozatára járók, turnézó zenészek) is „hasonló cipőben jár”.

„Egy átlagember nem lép kapcsolatba annyi más emberrel, mint egy szuperterjesztő. Ha kitör egy járvány és azonosítani lehet a potenciális szuperterjesztőket, akkor azonnal mindent meg kell tenni, hogy kontroll alá vonjuk ezt a helyzetet” – magyarázta.

Azt, hogy mit jelent akár egy szuperterjesztő megjelenése, remekül mutatta a Reuters hírügynökség infografikája a dél-koreai „31. számú páciensről”, aki egymaga legalább 1160 emberrel került kapcsolatba, mielőtt február 18-án pozitívat mutatott volna a koronavírus-tesztje. Átlagember, „csak” átlag feletti aktivitással: ellátogatott egy szöuli klubba, kisebb autóbaleset miatt kórházi kezelést kapott, a Sincshondzsi egyház tagjaként kétszer elment templomi szertartásra, egyszer egy svédasztalos ebédre. Ráadásul több programját azután is lebonyolította, hogy belázasodott. Egyszemélyes szuperfertőző gócként működött.

KISZŰRNI KÉPTELENSÉG

Természetesen nem tudjuk, hogy volt-e (van-e, lesz-e) szuperterjesztő a sportvilágban, hiszen erről (még) nem áll rendelkezésünkre adat, és egyébként sem nevesítenének a hatóságok ilyen esetben. De naponta gyarapodik azon sportolók listája, akik pozitív teszteredményt produkáltak az új típusú koronavírusra. Csütörtökön kiderült, hogy három, Magyarországon is járt dél-koreai vívó megfertőződött, így aztán egyből házi karanténba került a válogatott Európában járt összes tagja. Egy nappal később a kínai szövetség jelentette be, hogy három, Budapesten pástra állt versenyzőjének pozitív a COVID–19 tesztje. Azt nem tudhatjuk, a versenyen vagy máshol fertőződtek meg, de az ezek alapján igen valószínű, hogy voltak koronavírusos sportolók a csarnokban.

A hír hallatán a Magyar Vívószövetség tájékoztatást kért a dél-koreaiaktól, értesítette a Nemzeti Népegészségügyi Központot, a budapesti párbajtőr Grand Prix alatt a dél-koreai válogatottnak szállást biztosító hotelt, illetve kérte a Nemzetközi Vívószövetséget, hogy tájékoztassa tagországait a történtekről. Március 12. óta a magyar válogatott tagjai szövetségi javaslatra házi karanténban vannak. Természetesen minden versenyző átesett a kötelező orvosi vizsgálaton a GP előtt, sőt, minden indulónak nyilatkozatot kellett kitöltenie arról, hogy negatív a COVID–19-re vonatkozó vizsgálati eredménye, illetve nem járt a járvánnyal érintett területen. A versenyhelyszínt fertőtlenítették.

Mindez jól illusztrálja, hogy tünetmentes hordozók még az óvintézkedések ellenére is lehettek gyakorlatilag a világ bármelyik versenyén a sportolói küldöttségek tagjai között – és azt is, mennyire jó döntést hozott a nemzetközi szövetség, amely 30 napra leállította a vívóéletet világszerte.

A budapesti párbajtőr Grand Prix-verseny zárt kapus volt, de még nagyobb problémát jelenthettek a közönség előtt lebonyolított sportesemények, hiszen ezeken adott esetben több tízezren is kint lehettek. Ilyen volt a Bajnokok Ligájában a Liverpool–Atlético Madrid találkozó (54 000 néző, 3000 vendégszurkoló egy, a járvánnyal erősen sújtott területről), a hagyományos cheltenhami lóversenyfesztivál, vagy a londoni olimpiai kvalifikációs ökölvívóverseny. Alighanem minden idők egyik legabszurdabb bokszversenye lehetett ez, hiszen miközben Londonban „békésen bunyóztak” a résztvevők, a világ országai naponta jelentettek be újabb és újabb korlátozásokat.

A rendezés biztonságos voltára az angol The Telegraph rá is kérdezett, mire a szervezőbizottság részletes választ adott, felsorolva a plusz óvintézkedéseket. Ezek a következők voltak: rendszeres kézmosás, bármilyen, megfázáshoz hasonló tünet esetén azonnali izoláció és kontaktkerülés, valamint jelentési kötelezettség a versenyorvosnak, a napi orvosi vizsgálatba beiktatott testhőmérséklet-mérés. Koronavírus-tesztről nem ejtettek szót, de elképzelhetetlen a jelenlegi helyzetben, hogy minden nagy sportverseny minden delegációjának tagját teszteljék – pláne, ha tünetmentesek. Végül előbb a nézők „tűntek el” (a brit kormány döntésének megfelelően zárt kapus lett a verseny), aztán félbe is szakították a tornát, melyen Gálos Roland olimpiai kvótát szerzett.

A fenti példák is mutatják, hogy a nemzetközi és a nemzeti sportszövetségek akkor jártak el bölcsen, ha „megfújták a sípot” időben és elhalasztották vagy törölték versenyeiket, bármennyire is teljes káoszt okozott ez az éves sportnaptárban vagy az olimpiai kvalifikáció szempontjából. Tesztelni ugyanis képtelenség (egyelőre) minden delegációt Az elmúlt héten pedig a legtöbb sportoló egyébként is kész helyzet elé lett állítva, hiszen országok sorában tiltották meg előbb a versenyeket, majd a létesítményhasználatot és a csoportos edzéseket is.

FONTOS A BEFOLYÁSUK

S mi a legjobb dolog, amivel segíthet egy sportoló? Mivel tehet a legtöbbet a járvány megfékezéséért?

Bármilyen pocsék is ez versenyzői szempontból, azzal, hogy otthon marad és – ha módjában áll – segíti azokat, akik az első vonalban harcolnak a járvánnyal és nincs lehetőségük otthon maradni. Illetve azzal, hogy influencerként segíti a fontos, megelőzéssel kapcsolatos információk terjesztését, sőt, bepillantást enged abba, miként küzd meg egy ilyen nehéz szituációval. Hogy mekkora befolyással bír egy ismert sportoló?

Globális kutatás még nem készült erről, ám az egyesült államokbeli YPulse 2019-es felmérése szerint a „Z-generáció” és a kétezres években születettek között a sportolók fontosabbak-hitelesebbek a zenészeknél, hollywoodi hírességeknél és még az internetes influencereknél is. A fiatalok leginkább értük rajonganak, ők a legnagyobb „hőseik”. Márpedig ez egy ilyen rendkívüli helyzetben egyszerre jelent felelősséget és lehetőséget.

Hogy mekkorát, arra jó példa Rudy Gobert, a Utah Jazz kosárlabdázója. Gobert az egyik sajtótájékoztató előtt a járvánnyal viccelődve körbetapogatta az összes mikrofont és a hírek szerint csapattársaival is így tett az öltözőben – majd pozitív lett a koronavírus-tesztje, amely minden bizonnyal elgondolkodtatta arról, mi a jó vicc jelen helyzetben és mi a nagyon rossz… A játékos Instagram-oldalán kért nyilvánosan elnézést azért, mert mások egészségét veszélyeztette.

„Fogalmam sem volt, hogy már megfertőződtem. Óvatlan voltam és nem kereshetek kifogást. Remélem, a történetem figyelmeztetés lesz és mindenkit emlékeztet arra: vegye komolyan a járványt. A jövőben mindent megteszek, ami az erőmből telik, hogy megakadályozzam a vírus terjedését és felhívjam mások figyelmét a veszélyre” – írta, mielőtt félmillió dollárt adományozott volna a járvány érintettjeinek. Ezt persze a hülyéskedés nélkül is megtehette volna…

Szerencsére a mérleg serpenyőjébe itthon és külföldön sokkal több pozitív dolog kerül: kórházaknak tett adományok, a munka nélkül maradt, sportlétesítményekben dolgozó emberek megsegítése, vagy akár saját tulajdonú szállodák felajánlása az egészségügyi dolgozók részére egyaránt szerepelt a felajánlások között. A szabályok szigorú betartása, példamutatás, a megelőzéssel-védekezéssel kapcsolatos információk terjesztése és (ha helyzetük engedi) az adományozás vagy felajánlások – alighanem ezzel tudják a sportolók a legnagyobb segítséget nyújtani.