Tokió 2020: valóra váltaná az álmát – így telik a sportlövő Péni István egy napja

7 óra 15 perc: sorra gördülnek be a felmatricázott hibrid Toyota C-HR-ek az Istvánmezei úti sportkomplexumba, a gazdáik olimpiai felkészülését segítő, feltűnő autók kora reggeli megjelenése is jelzi: öt és fél hónappal a tokiói játékok rajtja előtt a munkát nem lehet elég korán kezdeni.

A „konvojban” ott van a sportlövő Péni István is, aki ugyan hivatalosan 7.30-kor fizikai edzéssel kezdi a napot, 7.20-kor már a futópadon találjuk a KSI dzsúdótermében – nem árt alaposan bemelegíteni a hosszú munkanapra.

Nem sokkal később már plank pózban van az UTE fiatal klasszisa, és hamarosan előkerülnek a színes gumiszalagok is.

„A lapockát húzd össze! Kicsit magasabbra emeld! A hasizom is feszít!” – érkeznek az instrukciók Tóth Józseftől, aki nyolc éve irányítja a sportlövő fizikai felkészülését, s akivel heti négyszer dolgoznak együtt.

Két gyakorlat között Tóth Józseftől megtudjuk, igyekszik tanítványának a feladatok és a használt eszközök tekintetében is változatossá tenni a tréningeket: „A törzs stabilitása a sportlövőknél hangsúlyos, ennek erősítésére plank- és gumiszalagos gyakorlatokat végzünk, továbbá fitball-labdával is dolgozunk. A koordináció javítására pedig sokat TRX-ezünk.”

Az edző megjegyzi, tanítványa kitűnő alany, akivel élmény együtt dolgozni.

„A szüleimnek fontos volt, hogy fizikai sportot is űzzek a statikus és a testet féloldalasan terhelő sportlövészet mellett, fiatalabb koromban fociztam és úsztam. Az edzőmmel, Edittel gyerekkorom óta odafigyelünk, hogy megelőzzük az egészségügyi problémákat, amelyek meggátolhatnák, hogy akár negyvenéves koromig is versenyezhessek” – fűzi hozzá a világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes Péni, miután teljesíti a tornateremben az aznapi penzumot.

9.15: érkezünk a Fehér úti Nemzeti lőtérre, ahol a nap leginkább megterhelő etapja, az 50 méteres tréning következik. Érdeklődésünkre a sportoló elmondja, komplett alapversenyprogramot lő: mindhárom testhelyzetből negyven-negyven lövést ad le.

„Mostanában a tízméteres számra készültünk, mert korábban a kvótaszerzést szem előtt tartva az ötvenméteres munka volt hangsúlyos. Ősz óta légpuskában is igyekeztem visszahozni a teljesítményemet a korábbi magas szintre, most újra jól megy mindkettő. Szeretnék az olimpián mindkét számban úgy beállni a lőállásba, hogy az esélyesek között vagyok” – mondja határozottan Péni, miközben elvégzi az összetett számhoz szükséges előkészületeket.

Miután a kisöbű puskát összeszerelte, belebújik a lövészöltözetbe, és Kissné Oroszi Edit figyelő tekintete előtt kezdődhet is a tréning!

„Tudja a dolgát, mehetünk!” – mondja nemsokára az edző, akivel előre megegyeztünk, hogy szól, ha egy időre magára hagyhatjuk tanítványát, és a lövések zaját hátrahagyva megbeszélhetjük, mennyiben más a mostani felkészülés, mint a négy évvel ezelőtti, amikor egy középiskolás tinédzsert gardírozott első közös olimpiájukra...

„Négy éve a felnőtt- és juniorversenyeken is részt kellett vennie. Most azzal, hogy korán megszereztük a kvótát, jobban tudjuk a pihenés és a terhelés időszakát egyeztetni, nem kell minden versenyen elindulnia. Időközben felnőtt, érett versenyző vált belőle, és olyan alapverseny-eredményeket ér el, amelyek magabiztossá teszik. Korábban siettetni akarta a sikert, mindent gyorsan megnyerni, mára elfogadta, hogy nem lehet mindig győzni egy olyan sportágban, ahol sok minden nüanszokon múlik. Bárhogy is sikerül egy viadal, tudja – és a világranglista ezt alátámasztja –, ott van a legjobbak között” – mondja tanítványáról Kissné Oroszi Edit, kiemelve, különösen büszke arra, hogy versenyzője igazi sportember, akit a sporttársaihoz való viszonya miatt is örömmel fogadnak bárhol a világban.

Tanítványa időközben kikászálódik a lőállásból, amelyben addig térdelt, és már mondja is: „Az elején nem ment olyan jól...”

Érdeklődve közelítjük meg a monitorát, vajon mit mutat az önkritikus megjegyzés után. Négyszáz kört, azaz hibátlan teljesítményt!

A sporttársak lefényképezik a képernyőt, egyikük viccelődve kérdi, biztos nem fekve, hanem a legnagyobb fizikai kihívást jelentő, legkegyetlenebb pozícióban, térdelve érte el a negyven lövésből a negyven tízest?

Péninek érezhetően kedvére van, hogy számokkal is bizonyíthatja remek formáját. Miközben elzsibbadt végtagjaiba újra életet lehel, és átszereli fegyverét a fekvő pozícióhoz, szívesen válaszol magánjellegű kérdésre is, amely adva van: a szomszédos lőálláson barátnője, az ugyancsak tokiói kvótás szerb Szanja Vukaszinovics edz...

„Az elmúlt években egymást segítve nőttünk bele a felnőttmezőnybe, és a közös munka eredményeként Szanja is egyre közelebb került a legjobbakhoz. Amikor itthon vagyok, általában ő is itt van, de előfordul, hogy én töltök heteket Szerbiában, ahol a szerb versenyzők már családtagnak tekintenek” – meséli a sportlövő.

Eltelik három óra, eldördül az utolsó, 120. lövés is, és ismét előkerülnek a mobilok, hogy fényképező módra váltva megörökítsék a monitoron látható számot: 1192 kör!

„Extraklasszis teljesítmény!” – summázza a tréninget Oroszi Edit, megemlítve, hogy a világcsúcs 1188, és noha nem érdemes összevetni a verseny- és edzéseredményeket, ilyen jó eredményt edzésen is ritkán lőnek...

13.30: a lőállás kitakarítása után jöhet a megérdemelt ebéd, ám csakis valami könnyű, hiszen másfél óra múlva légpuskával kell teljesíteni. Péni igyekszik minden téren professzionálisan készülni, így amellett, hogy pszichológussal dolgozik, a napokban dietetikussal is konzultált: „Mintaétrendet kapok hamarosan, édesanyám pedig vállalta, hogy az olimpiáig minden nap elkészíti a javasolt ételt.”

15.00: utunk az UTE Mexikói úti létesítményébe vezet, ahol a 10 méteres edzéseit végzi a sportlövő. Ráhangolódásképp egyeztet szakosztályvezető édesanyjával, Lencz Erikával, aki épp sporteszközöket rendel, fia élesben gyakorolhatja a Corvinus Egyetemen tanultakat, ahol gazdálkodást hallgat angol nyelven. El is küldi e-mailben a rendelést a külföldi partnernek, és miközben újra beöltözik, egy mosoly kíséretében megjegyzi: „Én vagyok a szakosztály nemzetközi kapcsolatokért felelős önkéntes munkatársa!”

Noha négykor azt ígéri, gyorsan végez, 18 órakor áll ki a lőállásból. És mint kiderül, tévedtünk, amikor azt hittük, ezzel vége a 11 órája kezdődő programjának: megtudjuk, hamarosan első önálló otthonába költözik, ahol épp a zuhanykabin alját kell ragasztani.

Mert nem árt egy hosszú munkanapot alaposan le is vezetni...