Tokióból többet kapnak a négyéves M4 Sport nézői, mint Rióból

– Három évvel ezelőtt még a legfiatalabb kommentátorként utazhatott a labdarúgó Európa-bajnokságra – hogyan lett önből az M4 Sport csatornaigazgatója?
– 2016 fontos év volt, foci Eb, olimpia – utána lehetett egy kis levegőt venni. Akkor döntött úgy a vezetőség, hogy változtat a struktúrán, és új vezető szerkesztőt nevez ki. Én addig is az MTVA-nál dolgoztam, az M1 aktuális csatorna sporttal foglalkozó csapatában – kivéve, amikor a terrortámadást követően Brüsszelből és Párizsból tudósítottam –, s párhuzamosan az M4-en közvetítettem. Néhány témában megkérdezték a véleményemet, én elmondtam, ezt követte az ötlet, hogy én legyek a vezető szerkesztő. Ez történt 2017 márciusától októberéig, amikor Héder Barna azt mondta, ő elvégezte a feladatát, és én követtem a csatornaigazgatói pozícióban.

– 2013-ban elárulta, szeretné a televíziózás több szegmensét is kipróbálni. Erre gondolt?
– A világ afelé tart, hogy egyre fiatalabbak kapják meg a nagy feladatokat – ha csak a sportnál maradunk, láthatjuk, mennyi fiatal vezetőedző dolgozik a labdarúgásban. Ettől függetlenül meglepett, hogy ilyen korán megtörtént ez velem. Nekem nem a pozíció a fontos, hanem az, hogy részt vegyek egy olyan munkában, amelyben olyan szintet tudunk elérni, amelyet korábban még soha. Ez rendkívüli módon motivál. A kommentálás mellett az MTVA-nál a televíziózás több részét is megismertem, hírszerkesztés, tudósítás, élő bejelentkezés, és így jutottam el odáig, hogy én tervezem meg az egész napi programot, beírom a kommentátorokat, műsorvezetőket, riportereket, tárgyalok a jogokról – villámgyorsan lett összetett a feladatom.

– Gyerekkorától arra készült, hogy kommentátor lesz. Nehéz volt valamelyest kilépni ebből a feladatkörből?
– Amikor úgy áll a helyzet, hogy te mész a téli olimpiára, aztán kineveznek vezető szerkesztőnek, és meghozod azt a döntést, hogy mégsem – és ugyanez igaz a labdarúgó-világbajnokságra –, akkor nyilván nem könnyű. De az összképet kell nézni, így könnyebb elfogadni, mert másképp nem menne: fontos, hogy úgy tudjak közvetíteni, hogy közben nem vagyok csatornaigazgató, de nem dönthetünk egyik szituációban sem rosszabbul csak azért, mert én közvetítek.

– Élvezi ezt a szerepkört? Nyilván több a konfliktus és a nehéz döntés, mint kommentátorként.
– A személyi döntések nem könnyűek, amikor ki kell választani azt az egy embert a feladatra, pedig tudod, hogy tíz másik is képes megoldani – de ez a munkakör ezzel jár. Borzasztó lesz közölni munkatársakkal, hogy nem mehetnek a tokiói olimpiára, hiszen ők ugyanolyan keményen dolgoznak, de nem utazhat mindenki, mert itthon is vannak feladatok. Abból a szempontból viszont élvezem, hogy látható az előrelépés szerkesztésben, adásminőségben.

– Órákra lehet bontani a csatornaigazgatói és kommentátori feladatokat, illetve a pihenőidőt?
– Nehéz, mert nagyon változó. Különbség a csatornaigazgatás és a kommentálás között, hogy kommentátorként tudod, lesz egy feladatod, arra kell készülnöd. Csatornaigazgatóként viszont párhuzamosan futnak a történések és neked képben kell lenned mindegyikkel. Átívelő feladatok, amiket nem tudsz félretenni. Éppen ezért kevés az az idő, amikor nem nyomkodom a telefonomat.

– Egy év múlva olimpia. Kétezer-tizennyolc és kétezer-huszonnégy között a nyári és téli olimpiák ötven európai országra kiterjedő exklu­zív közvetési jogai a Discovery Communicationshöz kerültek – ez a magyar televíziónézőknek jelent bármiféle változást?
– Nem.

– Tehát ugyanazt kapják, amit Rio de Janeiróból?
– Én szeretném, hogy annál többet kapjanak, hiszen még Rióhoz képest is megnőtt az internet szerepe. Arra kell készülnünk, hogy nyáron az emberek dolgoznak vagy strandolnak, nekünk pedig nekik is meg kell mutatnunk, mi történik a magyar sportolókkal. Mindenkit arra bátorítok, hogy ismerjék majd meg az új alkalmazásunkat, illetve a lejátszónkat, amivel egyszerre hét különböző eseményt nézhetnek. Utóbbi lesz a legnagyobb változás: hasonló ugyan volt már az előző olimpián, de az szerkesztetlen volt, magyar kommentár nélkül. Tokióban viszont már szerkesztett lesz, és a legtöbb esetben magyar kommentárral hallgathatják a nézők. Az egyetlen megkötés a szerződésünkben, hogy a közösségi médiában hat óráig nem rakhatunk ki semmit, Facebookon tehát például Hosszú Katinka versenyét nem tudjuk megmutatni egy ideig – de a honlapunkon igen.

– Mire számíthatnak a határon túli magyar sportrajongók, akik eddig a geoblokk miatt nem láthatták a közvetítéseket?
– A megállapodásban az szerepel, hogy Magyarország minden szomszédos országában kábelen keresztül egy televíziós és egy rádiós csatornát használhatunk az olimpia közvetítésére. A jogi háttere tehát megvan, a technikai hátteret fejlesztjük, de nagyon fontos, hogy a kinti kábelszolgáltatók partnersége is kell. A határon túliak tehát a kábelszolgáltatójuknál érdeklődhetnek majd, ha nem tudják nézni az olimpiát – a műholdra nem kaptunk hasonló engedélyt.

– Mi a helyzet az m4sport.hu-val?
– Az élő adás nézhető a határon túlról, az ismétlés viszont nem. Tehát, aki szeretné visszanézni Erdélyből a kajak-kenu döntőit, az sajnos nem működik, élőben viszont minden további nélkül.

– Annyi közvetítési jog van a csatornánál, hogy nem érné meg elindítani az M4 Sport2-t?
– Mi, akik imádjuk a sportot, azt gondoljuk, hogy csak abból áll a világ, de köztelevízió vagyunk, minden érdeklődőt ki kell szolgálnunk. Az új csatornát azért nem indíthatjuk el, mert a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szabályai alapján a televíziókkal, rádiókkal, honlapokkal együtt túlzott lenne a piaci részesedésünk. De ezért dolgozunk az online-megjelenésen, amely egyre jelentősebb, hiszen manapság mindenkinek van okostelefonja, táblagépe vagy számítógépe, és egyre több előfizetés kínál korlátlan internetes adatforgalmat. A számok egyébként becsapósak, hiszen egy Bajnokok Ligája-döntőt például ritkán néz egyedül az ember. A négyéves M4 Sport legnézettebb közvetítési perce a magyar–belga Európa-bajnoki mérkőzés hetvenötödik perce volt hárommillió-kilencvenezerrel – de ha belegondolunk, hány ember nézte valójában, akkor talán az lenne a logikusabb kérdés, hogy hány ember nem nézte?

– Évről évre egyre több sporteseményt rendeznek meg Magyarországon. Ez könnyebbség vagy pluszmunka?
– Nekünk jó, hiszen nagyobb a figyelem, a vívók világbajnoksága is sokkal népszerűbb volt a hazai rendezésnek hála. Igen, több is vele a feladat, hiszen nem lehet egy bejövő jellel elintézni – ha itthon van, kell helyszíni stúdió, riporter is.

– A határon túli szurkolók után a határon túli csapatok: látják az igényt arra, hogy például több DAC-mérkőzést közvetítsenek?
– Igen, már kétezer-tizenhét tavaszán közvetítettünk egy DAC–Slovant, és a további terveink között szerepel, hogy több olyan csapatot mutassunk, amelyek határainkon túliak, de magyar települések együttesei. Ennek is közösségépítő hatása van, tehát közszolgálati feladat.

– Mit lát a következő fejlődési pontnak?
– Egyértelműen a honlapot. Emellett a grafikonok és az arculatunk átszabásán is dolgozunk, többek között mások lesznek a feliratok az NB I-es meccseken – igyekszünk fejlődni és még modernebbek lenni.

– Ha már a feliratok… Bosszús a csatornaigazgató, ha egy-egy hibán nevetnek az emberek mondjuk Facebookon?
– Nem boldog… De akik nevetnek rajta, azok is hibáztak már – ezzel együtt kell élni. Mi mindent megteszünk, de előfordul, hogy a kolléga hajnalban félreüt két betűt, vagy az egyébként bonyolult rendszer nem úgy frissül, ahogyan várjuk. Ha vétlen hibáról beszélünk, akkor is bosszúsak vagyunk, hiszen sohasem akarunk hibázni, de emberek vagyunk. Viszont ha olyanról, amit el lehetett volna kerülni, akkor legközelebb nem szabad elrontani. Az nem fér bele. Nekünk megadatik, hogy egy éjjel-nappal működő sportcsatornánál dolgozunk, ez kiváltság.

– Az elmúlt négy év igazolta a csatorna létjogosultságát?
– Szerintem egyértelműen igen. Az egyik feladatunk, hogy megmutassunk minden magyar sikersportot, mert ezzel ösztönözzük a fiatalokat, hogy kipróbálják – ha néhány gyerek elmegy vívni a hazai világbajnokságot látva, már megérte. A másik, hogy ha vannak sikerek, például a foci Európa-bajnokság, annak közösségépítő ereje van, amihez hasonlót a világban más nem tud szolgáltatni. Minket az tesz a magyarságunkban büszkévé, ha látjuk például Milák Kristófot világcsúccsal vébét nyerni. A harmadik: nincs olyan magyar néző, akinek a pénztárcája szabja meg, láthatja-e Cristiano Ronaldót, Messit, Hamiltont vagy Vettelt, és erre szintén büszkék lehetünk. Az elmúlt négy év a bizonyíték, hogy ez a sportcsatorna megállja a helyét. Ha kicsit sportosabbá tesszük a nemzetünket, valamint boldogabbá, hogy megmutatjuk a magyar sikereket, onnantól elértük a célunkat.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. augusztus 3-i lapszámában jelent meg.)