Tokió 2020: „Majdnem akkora küldöttséggel megyünk, mint Rióba”

– Egy évvel Tokió előtt jól állunk kvótákkal?
– A pillanatnyi helyzet megfelelő, de csak jövőre, a lezárás pillanatában lesz tökéletesen értékelhető, hová is jutottunk Rióhoz képest. Vannak sportágaink, amelyekben nincs izgulni valónk, gondolok itt többek között például az úszásra, és bizony van elmaradásunk is, akadnak olyan sportágak, amelyekben a világranglistás helyezések alapján nem olyan pozitív a kép… Ha csapatlétszámot kellene tippelnem, akkor úgy hiszem, majdnem akkora küldöttséggel megyünk Tokióba, mint Rióba mentünk. Körülbelül százötven versenyzőben reménykedünk, plusz-mínusz a csapatsportágak, hiszen tudjuk, egyes csapatsportjainkban elég messzire kerültünk a kvalifikációtól.

– Mely sportágakban kellene feljebb kapcsolni?
– A MOB elnöksége a héten tárgyalja azokat a sportági szakmai beszámolókat, amelyek a jelen helyzetet elemzik, így elég bután érezném magam, ha ezt megelőzően kijelenteném: kalaplengetésben és távolba nézésben nem állunk jól… Nem szeretném az elnökséget befolyásolni, egy biztos, sok sportágunk még csak most áll a kvalifikációs világversenye előtt, vagyis meg kell várni, mit hoznak ezek az események a kvóták tekintetében.

– Ázsia eddig háromszor volt házigazdája nyári olimpiának, 1964-ben Tokióban tíz, 1988-ban Szöulban 11 aranyérmet szerzett a magyar csapat, míg 2008-ban Pekingben mindössze hármat. Ez alapján mennyire fekszik nekünk a keleti oldal?
– Olimpiától függetlenül Ázsiába érkezve sokkal nehezebb az akklimatizáció, vagyis ez lesz az elsődleges nehezítő körülmény, de minden sportágban vannak annyira profik a vezetőink és a sportolóink, hogy megoldják a feladatot. A felsorolt számok azt mutatják, többségében sikerült helytállnunk Ázsiában, Tokióban a magyar sport felkészültsége, tudása lesz a döntő tényező. Azt hiszem, három és tizenegy aranyérem között lesz a realitás ezen az olimpián.

– Tartható a londoni és a riói nyolc-nyolc aranyérem?
– Így, egy évvel az olimpia előtt azt mondom, nem. Ideális esetben 12-15 aranyérmet is össze tudnék és tudok is számolni, de a realitás a jövő héten megjelenő szakmai anyagban lesz benne.

– Szűkíthetjük a kört?
– Próbáljuk meg!

– A magyar sikerek letéteményeseit hagyományosan úszásban, kajak-kenuban és vívásban kell keresgélni, vagyis ahogy Rióban elsősorban Kozák Danutára, Hosszú Katinkára és vívóinkra alapozhatunk.
– Ebben, azt hiszem, nem tévedünk sokat.

– Mennyire öregedett el az olimpiai csapatunk, hiszen Hosszú ötödik, Kozák is már a negyedik olimpiáján szerepel?
– Vannak sportágak, amelyekben fel tudtak nőni és ki tudtak bontakozni új tehetségek, ilyen például az úszás, de arányaiban kevés lesz az új arc. A legjobb tíz között záró versenyzők zömmel azok közül kerülnek ki, akiknek ez nem az első olimpiájuk lesz. De azt is meg kell jegyezni, ritka az olyan eset, amikor valaki az első ötkarikás játékán robbant nagyot. Nyilván jó lenne, ha nagyobb arányban lennének jelen a fiatal versenyzők, ám úgy tűnik, az öregek számára még mindig nem jelentenek konkurenciát, tapasztaltabb sportolóink könnyedén meg tudják szerezni a kvalifikációt. Ezen azért el lehet gondolkodni…

– Elemezzük a helyszínt is! Rióban a közbiztonság, a vízszennyezettség és a higiéniai körülmények jelentették a nehézségeket, Tokióban a riválisokon, a várható melegen és magas páratartalmon kívül mivel kell még megküzdeni?
– Mint említettem, az akklimatizáció jelenti a legnagyobb kihívást. Mindenkinek meg kell találnia a megfelelő napirendjét, fel kell mérni, mikor, hogyan, milyen ütemben érkezzen az edzésekre, a versenyhelyszínekre. Amíg Brazíliának jól állt a lazaság – sőt, olykor hátráltató is volt –, Tokióban a maximális pontosságra kell törekednie mindenkinek. Amikor helyszínbejáráson vagy szakmai úton jártunk a japán fővárosban, percre pontosan meg volt határozva a programunk, Tokióban a mi stílusunkba még beleférő öt perc késés sem fog jól állni, kellemetlen pillanatokat eredményezhet. Fontos, hogy a vezetők, a versenyzők belekalkulálják a programjukba azt is, hogy a közlekedésen nagy lesz terhelés, ráadásul a helyszínek között nagyok a távolságok, szóval tényleg precizitásra kell törekedni. A kajakosok ezt kiküszöbölendő Tokióban sem költöznek be az olimpiai faluba, hanem a pálya mellett foglalnak szállást: idei terepszemléjükön már abban a hotelben laknak, ahol az olimpián is fognak.

– A MOB korábban együttműködési támogatást kötött Tocsigi prefektúrával, így több sportágból is edzőtáborozhattak már Japánban az olimpiai részvételre aspiráló sportolóink. Milyen visszajelzéseket kaptak?
– Nehéz egyértelmű képet alkotni, hiszen Tocsigi nem Tokió, még akkor sem, ha a japán szupervonattal, a sinkanszennel ötven perc alatt elérhető. A klíma megismerése szempontjából az ideális az lenne, ha júliusban-augusztusban tudnának versenyzőink Tocsigiben edzőtáborozni, de erre nincs lehetőség, mert a japánok ebben az időszakban nem tudnak fogadni minket, amúgy pedig a világversenyek is éppen a nyári hónapokban zajlanak. Vagyis a tökéletes modellezés egyelőre elmaradt, de már tíz-tizenkét sportág képviselői vendégeskedtek a prefektúrában, elhozták nekünk tapasztalataikat, így ezeket az adatokat összesítve azért szépen fel tudunk készülni a tokiói olimpiából.