Lazovics váratlan visszavonulása csak egy a sok megdöbbentő bejelentés közül

Mint arról a Nemzeti Sport Online a saját információira hivatkozva beszámolt, az összesen 47-szeres jugoszláv és szerb válogatott Lazovics már az edzéseken sem vesz részt, a napokban várhatóan végleg elbúcsúzik Székesfehérvártól és a csapattól – állítólag ezt már az öltözőben is bejelentették.

Úgy tudjuk, a 35 éves csatár közös megegyezéssel bont szerződést a szereplését az Európa-ligában csütörtökön a BATE Boriszov ellen a budapesti Groupama Arénában megkezdő magyar csapattal.

Ahogy Danko Lazovics hirtelen jött elhatározása, úgy a fent említett Vontae Davis bejelentése is kétségtelenül szokatlan, ám nem ő az egyedüli, aki az aktuális „mérkőzése” alatt jelenti be visszavonulását. Így tett például Niki Lauda is, a mostanában jobbára egészségügyi problémákkal küzdő korábbi háromszoros világbajnok F1-es pilóta például az 1979-es Kanadai Nagydíj szabadedzése alatt döntött úgy, hogy nem folytatja.

„Meguntam, elfogyott a motivációm, fájdalmas volt emiatt a versenyzés. Van élet azon kívül is, hogy csak úgy körbe-körbe autózzak” – közölte Lauda akkori csapata, a Brabham istálló főnökével, Bernie Ecclestone-nal.

Később persze visszatért, s nyert még egy vb-címet, de az osztrák legendának nem ez volt az első meglepő húzása visszavonulások, felmondások terén.

Tavaly november végén az idény végi Abu-dzabi Nagydíjat követően a német RTL élő adásában, miután elemezte a futamot, egy mondatban közölte, nem lesz többet a csatorna szakértője.

Folytassuk listánkat Nico Rosberggel, a Formula–1 2016-os bajnokával, aki címének megszerzése után öt nappal, az ünnepi ceremónián váratlanul közölte, hogy számára nincs tovább.

A német pilóta úgy vélekedett, valóra váltotta az álmát, a világbajnoki cím eléréséért küzdött az elmúlt 25 évben, ez sikerült, innentől már nem lenne elég motivált a folytatásban, ettől kezdve pedig a családjával szeretné tölteni az időt.

Lewis Hamilton, Rosberg csapattársa azt mondta, a versenyzés „túl sokat vett el Rosbergtől”, míg Toto Wolff, a Mercedes igazgatója arról beszélt, teljesen megdöbbentette Rosberg bejelentése, ugyanakkor rendkívül bátornak tartja, és tiszteli ezért a versenyzőt.

Ennél azért sokkal jobban sokkolta a nemcsak az NBA-t, de az egész sportvilágot, amikor 1993 októberében a világ valaha volt legjobb kosárlabdázójának tartott Michael Jordan azonnali hatállyal bejelentette visszavonulását, arra hivatkozva, hogy elvesztette a motivációját. Valójában azonban az lehetett a bejelentés hátterében, hogy azon a nyáron két tinédzser elrabolta és megölte Jordan édesapját, akinek holttestét csak két héttel a gyilkosság után találták meg. Jordan a következő februárban hallatott újra magáról, amikor aláírt a Chicago White Sox második számú csapatához, vagyis felcsapott baseballozni.

A célja a profi liga volt, de nem kapott helyet a White Sox profi keretében, ezért 1995 márciusában befejezettnek tekintette baseballos pályafutását, és visszatért az NBA-be, hogy szeretett Bullsán segítsen – az eredmény három újabb bajnoki cím. 1999 januárjában aztán ismét bejelentette visszavonulását – ezúttal szakmai okokat citált, hiszen széthullott a korábbi évek aranycsapata. Egy idény múlva ismét visszatért, előbb még csak a Washington Wizards tulajdonosaként, aztán 2001 szeptember végén bejelentette: újra parkettra lép játékosként is a Wizardsban. Végül 2003-ban fejezte be végleg, ami már legkevésbé sem volt meglepő.

Jordanhez képest gyakorlatilag ismeretlen fickó a korábbi amerikai focista, Ricky Williams, az 1999-es játékosbörze ötödik kiválasztottjaként kelt el, és a kiváló futó helyet követel összeállításunkban, miután 2004-ben, 27 évesen visszavonult. Persze nem minden előzmény nélkül. Történt ugyanis, hogy 2004 májusában bejelentették, egy előző év decemberében elvégzett doppingvizsgálat során marihuánát mutattak ki a szervezetében, ami miatt 650 ezer dollár pénzbüntetés mellett négy mérkőzésre szóló eltiltást kapott.

Miután ez már a második pozitív tesztje volt, ráadásul pletykáltak egy harmadikról is, az akkor a Miami Dolphins-ban szereplő running back augusztus elején bejelentette, hogy visszavonul, és 2004 őszén ájurvédikus tanulmányokat folytatott, miközben a Dolphins 4–12-es szezont futott. A következő nyáron visszatért, letöltötte négymeccses eltiltását, majd a szezonban 6 TD-vel járult hozzá a 9–7-es idényhez, hogy aztán 2006 februárjában újabb pozitív eredményt produkáljon a drogtesztje, ami miatt a teljes 2006-os idénytől eltiltották. Végül ismét visszatért, és 2011-ig játszott – utolsó szezonját a Dolphins helyett a Baltimore-nál töltötte.

Az NFL-ben egyébként nem ritka, hogy egy játékos egyik hétről a másikra visszavonuljon: Chris Borland a 2014-es draft harmadik körében került a San Francisco 49ershez, s első idényében zseniálisan teljesített, az idény után viszont tulajdonképpen a semmiből jött a bejelentés: befejezi! Az akkor még csak csupán 24 éves védő azzal indokolta az elhatározását, hogy számára az egészsége az első, a sportágban rengeteg esetben fellelhető agyrázkódások tudatában inkább nem akarja megkockáztatni a testi épségét.

A San Francisco egyébként elég kemény napokon volt túl, Borland előtt ugyanis nem sokkal Patrick Willis, a gárda, s egyben az NFL egyik legnagyobb klasszisa is visszavonult váratlanul, ő szintén a rengeteg sérüléssel indokolta a döntését.

Calvin Johnson, a Detroit Lions elkapója 2016 nyarán közölte egy sajtótájékoztatón, hogy neki ennyi volt. Johnson kilenc szezon alatt több mint 11 600 yardot kapott el, emellett 83 touchdownt is leszedett. „Megatron” tartja az egy idény alatt elkapott legtöbb yard csúcsát is, miután a 2012-es évadban 1964 yardig jutott.

Johnson a bejelentésekor 30 éves volt, s állandó boka- és térdsérülései mellett azzal indokolta döntését, hogy a Lions színeiben semmi esélye nem lenne a nagydöntőre, így inkább nem erőlteti tovább. Az elkapó esetleges visszatéréséről azóta is minden holt szezonban cikkez a tengerentúli média, Johnson viszont 2018 márciusában elmondta, hogy a térdét még csak behajlítani sem tudja rendesen, gyakran fáj a térde és a bokájával is szenved.

Pat Tillman esete némileg eltér a szokványostól: az Arizona Cardinals söprögetője nagyszerűen teljesített a 2001-es kiírásban, ennek köszönhetően csapata új, hároméves megállapodást kínált a védőnek, aki 3.6 millió dollárt kereshetett volna ezen időszak alatt.

Tillman viszont a 2001 szeptemberében történt terrortámadások után nem kért az NFL-ből, otthagyta a profi sportot, s katonai szolgálatot vállalt. Sajnos a történet tragédiával végződött, Tillmant ugyanis 2004 áprilisában, Afganisztánban lelőtték. 27 éves volt.

Apropó Egyesült Államok! Nem mehetünk el szó nélkül Ilja Kovalcsuk bejelentése mellett sem – a New Jersey Devils orosz jégkorongozója az NHL egyik legnagyobb sztárjának számított, amikor 2013 júliusában, 30 esztendősen tulajdonképpen a semmiből jelentette be, hogy többé nem kér az NHL-ből.

Kovalcsuk döntésén mindenki meglepődött, főként azért, mert a jégkorongozónak az akkori megállapodásának keretében több mint 75 millió dollárt kapott volna az azt követő években Devilstől. Az orosz szélső néhány nappal később elárulta, hogy nem akasztja szögre a cipőjét, egyszerűen csak hazatér, s az SZKA Szentpétervárnál folytatja a pályafutását.

Kovalcsuk a hazatéréséről úgy nyilatkozott, nem a pénz motiválta, a családja miatt hozta meg a váratlan döntést. A játékos öt szezont húzott le Oroszországban, mígnem idén júniusban váratlanul bejelentette, hogy hároméves szerződést kötött a Los Angeles Kingsszel, s visszatér az NHL-be – 35 évesen.

Ahogy Jordan és Lauda, úgy Björn Borg is karrierje csúcsán, fiatalon és váratlanul fejezte be pályafutását. A svédek klasszis teniszezője az 1981-es Wimbledoni torna döntőjének elvesztése után nem érezte bosszúsnak magát a finálé után, ami sokkolta őt.

Az az évi US Openen a döntőben kikapott John McEnroe-tól és az eredményhirdetést meg sem várva gyakorlatilag azonnal a reptérre ment, és ezzel pályafutása lényegi része véget ért. A következő évben ugyan még egy tornán szerepelt, de 1983 áprilisában, amikor egy sajtótájékoztatón megkérdezték, mit vár a következő versenyektől, ő csak annyit mondott: „Semmit, visszavonulok”.

Justin Henin is megdöbbentette a világot, amikor hétszeres Grand-Slam-győztesként, épp világelsőként női egyesben, csupán 25 évesen közölte a médiával, hogy befejezi, majd kérvényezte a WTA-t, hogy haladéktalanul távolítsa el a nevét a világranglistáról!

A teniszezőnő elmondta, egyáltalán nem érez szomorúságot, hogy abbahagyja, sőt, felszabadult, mivel végre „elengedheti” azt, amire az azt megelőző 20 esztendőben erősen koncentrált.

A legutóbbi kissé félresikerült visszavonulási bejelentéssel a 2014-es világbajnokságon a német válogatottal aranyérmet szerző Philipp Lahm jelentkezett, miután tavaly februárban mindenkit meglepett, amikor a Bayernnel a Wolfsburg elleni Német Kupa-meccsen játszva a találkozó közben egyszer csak megjelent a német sajtóban, hogy az idény végén befejezi pályafutását.

Erről ráadásul a Bayern vezetőit, de még Carlo Ancelotti vezetőedzőt sem tájékoztatta döntéséről, így ők a találkozót követően egymásnak némileg ellentmondó nyilatkozatokat adtak. Végül a konfliktus megoldódott és Lahm nem töltötte ki 2018 nyaráig érvényes szerződését, hanem visszavonult tavaly nyáron.

Ha már európai futball, zárjuk két magyar érdekeltségű sztorival az összeállításunkat. Guttmann Béla a múlt század harmincas éveiben kezdett el edzősködni, s igazi nemzetközi sikereit a második világháború után érte el. Noha Magyarországon volt a Vasas és az Újpest edzője is, ide most utolsó hazai klubja, a Kispesttől való távozásának körülményei miatt kvalifikált. Történt még 1948-ban, hogy a Kispest mestereként egy győri bajnokin Patyi Mihályt szerette volna lecserélni, amit az érintett nem értett, s az ifjú csillag Puskás Ferenchez szaladt, aki valamit mondott neki, és végül Patyi a pályán maradt. A megalázást sosem tűrő Guttman pedig ezek után egy pillanatig nem maradt Kispesten, azonnal távozott.

Nem ez volt az egyetlen furcsa lelépése Guttmannak: évek múlva az akkor listavezető Milantól azért rúgták ki, mert összebalhézott a klub vezetőivel, s innentől számítva minden szerződésébe beleépítette a záradékot: „nem rúghatják ki, ha csapatával vezeti a bajnokságot.”

A másik magyar jelölt valóban példa nélküli teljesítménnyel került a listánkra. Krémer Károly a Honvéd vezetőedzője volt 1997 őszén, ám csupán négy meccsig tartott a kaland számára. Illetve nem egészen négy meccsig. A Gázszer elleni mérkőzése volt a negyedik a csapat élén, s miután a szünetben már 3–0-s hátrányba került a Sóstói stadionban a kispesti alakult, Krémer az öltöző helyett a parkolóhoz ment, autóba ült és elhajtott. Aggódnia persze nem kellett: részben ugyanis ő volt a tulajdonosa is a Honvédnak, így tulajdonképpen saját magának mondott fel – egyben ezzel le is zárult edzői pályafutása, soha többet nem ült kispadra.

Tényleges visszavonulásról nincs szó, mindenesetre az sem volt épp gyenge, amikor 2006 decemberében Ronnie O'Sullivan, a sznúker történetének talán legnagyobb alakja – aki mellesleg nem egy könnyen kezelhető személyiség – az Egyesült Királyságbeli bajnokságon, a Stephen Hendry elleni negyeddöntőben nemes egyszerűséggel fogta magát, és elsétált a meccsről, miután a hatodik játszmában elhibázott egy lökést.

A hiba után O'Sullivan még odasétált ellenfeléhez, majd a játékvezetőhöz is, mindkettővel kezet fogott, majd közölte: „Elég volt, pajtás.”

A nem túl általános történések után Hendry széttárt karokkal, óriási kerek szemekkel pásztázta a bírót, hogy most akkor mi van, ám a játékvezető is „elveszett” az események közepette.