„Átúszni a Dunát a város közepén különleges kaland”

– Már harmadszor rendezte meg a főváros a városi sportok fesztiválját, a Budapest Urban Gamest. Milyen volt az idei esemény?
– Teljes sikert aratott. Nem csoda, hiszen páratlan környezetben mérethették meg magukat a sportolók. Átúszni a Dunát a város közepén igazán különleges kaland, éppúgy, mint felfutni a Citadellára vagy a Klauzál téri grundon rúgni a labdát.

– Kiss Gergely olimpiai bajnok vízilabdázó mellett idén ismert női arcok is népszerűsítették az eseményt. Miként állt össze a társaság?
– Az öttusázó Földházi Zsófia, a reklámszakember Bujdosó Bianka, a műsorvezető Koltay Anna és a színművész Trokán Nóra személyében olyan hölgyeket kerestünk meg, akik egy-egy sportág nagyköveteként a saját célközönségüket is sportolásra ösztönözhetik. Bár az övék alkalmi társulás volt, az előző két évnek az a tapasztalata, hogy az így kialakuló csapatok gyakran tovább élnek sportolói közösségként. Az Urban Games tipikus városi rendezvény, olyan sportágakkal és helyszínekkel, amelyek éppen itt, Budapesten működnek ilyen jól. Olyannyira, hogy még én is gondolkozom, hogy jövőre átúszom a Dunát.

– Ha már a torna nincs a programban…
– Jelenleg nincs, ám folyamatosan bővül a kínálat. A Magyar Öttusaszövetségnek köszönhetően az idei újdonság a laser run volt, ami a futás és a lövészet kombinációja. Meglátjuk, jövőre mivel gazdagodhat a program. A torna valóban a szívem csücske, hiszen óvodásként kerültem a Vasasba, és szép emlékeket őrzök a pasaréti időszakról. Általános iskolásként a versenysport helyett a tanulásra került a hangsúly, ekkor a budai táncklubba jártam művészi tornára, majd dzsesszbalettre. Középiskolásként aztán, egy agilis tornatanárnőnek köszönhetően, visszatértem a szertornához a Veres Pálné Gimnázium csapatának tagjaként. A mai napig szívesebben edzek teremben, de látva, milyen sokaknak ad élményt a futás, időről időre előveszem a futócipőt is.

– Ön volt az előterjesztője a javaslatnak, hogy tegyenek rendet az útlezárásokkal járó utcai futóversenyek dzsungelében. Ezért egyesek bírálták, viszont sok budapesti áldotta a nevét.
– Ez ennek a munkának a velejárója, még akkor is, ha nyilvánvalóan szabályozni kellett a közterületi sportrendezvényeket. A rendező elv az volt, hogy a legtöbb embert megmozgató, legszervezettebb események maradjanak az eredeti helyükön, még akkor is, ha jelentős forgalmi korlátozásokkal járnak. Csupán három ilyen van évente, ezeken összesen nyolcvanezer ember indul, akiknek éppen a csodálatos helyszínek adják a fő élményt, s ezt nem akartuk elvenni senkitől. Ezek a futások több mint húszezer külföldit vonzanak, s ez nem elhanyagolható turisztikai szempont.

– A mogyoródi Formula–1-es futam vagy legutóbb a vizes vébé kapcsán is fellángolt a vita, mennyire vagyunk sportturisztikai célpont.
– Főpolgármester-helyettesként a sport mellett a turisztika is hozzám tartozik, s szerencsére nem kell egyik ujjamat sem megharapnom: e két terület harmonikusan kiegészíti egymást. Turisztikai céljaink lényege, hogy olyan embereket szólítsunk meg és hívjunk Budapestre, akik értékelik ezt a várost, tiszteletben tartják mindennapi életét, örökségeit, s minőségi programokra vágynak. Múzeumokat keresnek fel, jó éttermeket látogatnak és kíváncsiak a sporteseményekre. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tudunk tanulni a rossz példákból. Számos más metropolisz azért fohászkodik, hogy legyen kevesebb a turista, mert a mostanság rájuk zúduló tömeg „elhasználja” őket. Nemcsak a mennyiség tehát a lényeg, hanem a minőség is. Márpedig a sportturizmusra éppen ez a jellemző. Egy friss felmérés szerint a sportcéllal idelátogatók jóval az átlag fölött költenek, több vendégéjszakát töltenek el nálunk, ráadásul általában nem egyedül érkeznek.

– Tényleg ennyire sportos város lennénk?
– Ha élhető és fenntartható Budapestet szeretnénk, márpedig ez a cél, sportos, elkötelezett, magukra és a környezetükre odafigyelő lakókra van szüksége. Az utóbbi nyolc év eredményeként eljutottunk oda, hogy a sportos életmódhoz megteremtettük a feltételeket. A megújult margitszigeti futókört a legforgalmasabb héten több mint negyvenezren vették igénybe. A felújított városligeti Műjégpályán már ebben a szezonban, az Európa sportfővárosa program keretében ingyen korcsolyázhatnak a fővárosi ovis és általános iskolás csoportok. Népszerűek a kondiparkjaink, az egyik éppen az önkormányzat melletti Városháza parkban található. Csepelen integrált fitneszpark épült, ahol ép és fogyatékos emberek együtt sportolhatnak. Nemrég a kormány és a Hegyvidéki Önkormányzat jóvoltából sor került a Normafa rehabilitációjára, jövőre megújul a Margitszigeti Atlétikai Centrum, és akkor az állami nagyberuházásokról, mint a Duna Aréna, még nem is beszéltem, amelyek szintén bővítik a fővárosban a sportolási lehetőségeket.

– A Duna Aréna és benne a vizes vébé ugyanakkor éles politikai támadások kereszttüzében állt, s ez a mai napig sem szűnt meg.
– Volt szerencsém eljutni a riói olimpiára, ahol fantasztikus élmények értek, s azóta egészen más szemmel nézem a nagy nemzetközi sporteseményeket. Ugyanazt a csodálatos hangulatot éreztem a vizes vébén is, szervezés tekintetében pedig kiválóan teljesítettünk. Életre szóló emlék a budapesti világbajnokság, a kislányom, ha bármilyen eseményre kilátogatunk, a mai napig kiabálja a rigmusokat, lelkesen drukkol a magyaroknak, és persze imádja Hosszú Katinkát. Hozzám csak pozitív visszajelzések jutottak el a vébé kapcsán a külföldi vendégektől is. Nem is árt néha, ha másik nézőpontból is kapunk visszajelzéseket arról, hogy igenis jó úton járunk.

– Ha már Rio szóba került. Ön szerint lesz olimpia Budapesten?
– A legközelebbi szabad időpont 2032, nem tudni, addig miként alakul a NOB politikája. Nekünk csak akkor érdemes kandidálni, ha a magyar emberek és különösen a budapestiek a pályázat mögé állnak, s az eseménynek mindannyian nyertesei lehetünk. Ha olyan elvek érvényesülnek, amilyeneket az Agenda 2020 felvillantott – tehát Budapest és Magyarország nyertesei lennének a rendezésnek –, elképzelhető a kandidálás. Ha nem, akkor bármennyire is szívügye sokunknak, el kell engedni az ötletet.

– Térjünk vissza ahhoz, mennyire sportos település a főváros.
– Miközben – ahogy erről már beszéltünk – az infrastruktúra jelentősen fejlődött, az is tény, hogy van hová fejlődnünk a sportos életmódban. A felmérések szerint a felnőtt lakosság ötvenhárom százaléka soha semmilyen testmozgást nem végez. A tizenöt-huszonnégy éves korosztályban ez az arány még „csak” harmincöt százalék, utána azonban drasztikusan nő, és ötvenöt év felett az emberek hetvenöt százaléka már egyáltalán nem mozog. Ezek dermesztő adatok, ezért is fontos, hogy a nagy nemzetközi események rendezése mellett Budapest a 2019-es évre elnyerte az Európa sportfővárosa címet.

– Miként lehet elkerülni a csapdát, hogy ez ne csupán kampányesemény legyen?
– Egy év hosszú idő, de ha azt tűzzük ki célként, hogy élethosszig szóló élményként épüljön be a mindennapi életünkbe a sport, akkor roppant rövid. Arra törekszünk, hogy jövőre a budapestiek – a kisgyerekektől egészen a szeniorokig – folyamatosan találkozzanak az üzenetünkkel: sportolni jó, sportolni érdemes, sportolni Budapesten is lehet, s ehhez a főváros minden támogatást megad. S nem csupán az infrastruktúrát és a szervezést, de a sportszakmai hátteret illetően is, szorosan együttműködve a Testnevelési Egyetemmel. Szakemberek bevonásával, tanácsadással, felmérésekkel szeretnénk segítséget adni azoknak is, akik évek vagy évtizedek óta nem sportolnak, egyúttal olyan eseményeket kínálunk majd, amelyeken nem az eredmény, hanem az élmény a lényeg, ekként az egész családot sportolásra ösztönözhetik.

– Mennyiben az önkormányzat feladata, hogy egy világváros lakóit sportolásra buzdítsa?
– A szövetségek, klubok és más sportközösségek is rengeteget tesznek azért, hogy a sportolást népszerűsítsék. Mi pedig igyekszünk feléjük terelni az embereket. A cél, hogy mindenki megtalálhassa a maga sportos közösségét. A statisztikák szerint Magyarországon hatvan százalék azoknak az aránya, akik otthon sportolnak, húsz százalék jár edzőtermekbe, a többiek épített környezetben vagy szabadtéren mozognak. Az európai trend ezzel ellentétes, hiszen az otthoni sportolásnak számos hátránya van: nehezebb motivációt találni, nincsenek profi körülmények, hiányzik a sportszakmai, az edzői háttér, elmarad a közösségi élmény. Ezért is szeretnénk eljuttatni a budapestieket a már működő sportközösségekhez, mert ezek jelenthetik az egyik garanciát arra, hogy nemcsak elkezdenek mozogni, hanem hosszú távra életük részévé válik a sport.