Öttusa: Soha a büdös életben nem fordul elő még egyszer – Marosi

– Nem ezek a szerencsehetei… Hogyan sérült meg?
– Futóiskoláztam, már az edzés vége felé jártunk, fáradt is volt kicsit a lábam, amikor egy rossz mozdulat után olyan érzésem támadt, mintha két ér szétrobbant volna a térdhajlatom alatt – felelte a Nemzeti Sportnak a részleges vádliizom-szakadás miatt a kairói világkupaversenyt kihagyó olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok öttusázó, Marosi Ádám. – Szerencsére nem történt olyan nagy baj, mint három évvel ezelőtt, az Európa-bajnokság előtt, de mivel sajnos volt már sérülés az életemben, megtanultam, hogy addig nem kezdek el nehezebb edzésmunkát csinálni, amíg nem százszázalékos a lábam. Az úszás és a lövészet nem olyan megterhelő, de még a vízben is figyelek arra, hogy amikor elrugaszkodom a faltól, kíméljem a lábam.

– Mikor kezdődhet el a teljes értékű edzés?
– A futást és a vívást a jövő héten kezdem el, de akkor is csak nagyon óvatosan. Az orvosok szerint szépen gyógyulok, én is így érzem.

– A május eleji kecskeméti világkupán térhet vissza?
– Nagyon bízom benne, de ez természetesen attól is függ, hogy miként reagál a lábam az erőkifejtésre – amíg nem tökéletes, nem kockáztatok.

– Mekkora hátrányt jelent ez a kihagyás a szezonra kivetítve?
– Nem különösebben nagyot. Az elmúlt években rendre beleestem abba a hibába, hogy minden világkupaversenyen jól akartam szerepelni, így aztán az igazán fontos eseményeken már nem voltam olyan jó állapotban, egyszerűen elfogytam közben. A világkupás eredmények három napig számítanak, mindenki a világbajnokságra és az Európa-bajnokságra fókuszál elsősorban, a vébé viszont csak augusztusban, az Eb meg júliusban lesz.

– Ha már a hónapokat sorolja: mi jut eszébe a februárról?
– Erről nem akartam nyilatkozni… Való igaz, hatalmas hibát követtem el.

– Hogyan történt?
– Egy szórakozóhelyről indultam el, és bár tisztában voltam vele, hogy ittas vagyok, azt gondoltam, nincs szükségem sofőrszolgálatra, haza tudok vezetni.

– Sok baleset kezdődik ezzel a gondolattal…
– Ez egy életre szóló lecke, rendkívül kellemetlen élmény, kijózanító pofon volt, soha a büdös életben nem fordul elő még egyszer, ebben biztos lehet. Nagyon szégyellem magam, nem is könnyű beszélnem erről.

– Nem is ilyennek ismertük meg.
– Az edzőim is csodálkoztak a történteken. Nem tudom megmagyarázni, miért tettem. Egyszerűen azt gondoltam, képes vagyok hazavezetni.

– Hol és miért állították meg?
– Budapesten, a Kossuth Lajos utcából fordultam a Múzeum körútra az Astoriánál. Egyszerű rutinellenőrzésről volt szó, nem azért állítottak félre, mert összevissza mentem a forgalomban. Megkérdezték, fogyasztottam-e alkoholt, én pedig azonnal elismertem, hogy igen, és megfújtam a szondát, beleálltam a hibámba, elismertem a bűnösségemet.

– Rögtön elvették a jogosítványát. Mennyit mutatott a szonda?
– 0.76 ezreléket, ami közepes vétségnek számít, de 0.50-től már bűncselekmény. Viszont természetesen nem volt semmiféle drog vagy hasonló tudatmódosító a szervezetemben. Én a repülőtér mellett lakom, most tömegközlekedéssel járok be az edzéseimre, hol vonattal, hol busszal, szóval, vezeklek a történtekért rendesen. Ismétlem, nagyon szégyellem magam, csakhogy ezt már nem lehet visszacsinálni. Tényleg az egyetlen valamirevaló pozitívum az egészben, hogy végre van időm olvasni a vonaton…

– Klubja, a Honvéd miként reagált?
– Katonai egyesület, szankcionálta a történteket, megkaptam méltó büntetésemet, ám erről nem szeretnék beszélni.

– A Honvédségben szóba került a lefokozása, főhadnagy?
– Engem nem értesítettek ilyesmiről.

– Hogyan tovább?
– A jövő héten lesz az ügyészségen egy meghallgatás az ügyben, de semmiféle információm nincs róla, hogy milyen büntetés vár rám, és mikor vezethetek ismét.