Vívás: Újabb olimpiai ciklus nem szerepel a terveimben – Boczkó

– Nem úgy volt, hogy a szezon elején felmentést kap a munka alól? Elárulja, mégis mit csinál Mátraházán?
– Épp kvízkérdéseket állítok össze a két edzés közötti pihenőidőben – felelte a riói olimpián a párbajtőrcsapattal bronzérmet szerző Boczkó Gábor a fegyvernem magaslati edzőtáborában. – Meglepetésprogram lesz délután: azt követően, hogy felfutnak a kékestetői sípálya tetejére, szeretnénk tesztelni a fiatalok tárgyi tudását. Utóbbihoz készítek kérdéssort a vívás történetéből és szabályrendszeréből.

– Komolyan hangzik. Milyen minőségben teszteli az utánpótlást?
– Egyfajta pályaedzői státusban vagyok, és segítem a férfi párbajtőrözők vezetőedzője, Dancsházy-Nagy Tamás munkáját. Korábban is szóba került már az együtt dolgozás lehetősége, az olimpia után megbeszéltük a részleteket, és úgy tűnik, a sportági vezetőktől is zöld utat kaptunk. Egyébként Tamással könnyen megtaláltuk a közös hangot, hasonlóan gondolkodunk a vívásról, az utóbbi időben rendre kikérte a véleményemet a saját edzésprogramom összeállításánál is.

– És mit lát a másik oldalról?
– Azt, hogy nagyon sokat dolgoznak a srácok. Az idénynyitó ötnapos edzőtáborban nagy hangsúlyt fektettünk az erőnléti felkészülésre, de a vívóedzések sem maradtak el. A fiatalok vevők a munkára, partnerek az elképzeléseink megvalósításában.

MEGTALÁLNI A JÖVŐ CSAPATÁT

– Ön mikor áll edzésbe?
– Mátraházán én is elkezdtem a munkát, igaz, inkább egyénileg dolgoztam. Az erőnléti tréningeket a többiekkel együtt elvégeztem, de a vívóedzéseken egyelőre nem veszek részt. A szezon első világkupaversenyén, az október végi berni viadalon nem biztos, hogy vívok, próbálunk teret adni a fiataloknak. Egy újabb olimpiai ciklus vívóként már nem szerepel a terveimben, fontos, hogy minél előbb elkezdjünk építkezni a tokiói olimpiára, és hogy megtaláljuk a jövő embereit.

– Addig azért még van idő…
– Nincs az annyira messze! Ugyan épp hogy véget ért a riói olimpia, tapasztalatból tudom, milyen gyorsan eltelik az idő. Ráadásul nem négy évről beszélünk, hiszen másfél év múlva már elkezdődik a kvalifikációs időszak. Tényleg lényeges, hogy minél hamarabb megtaláljuk a jövő csapatát.

– Apropó, Rio. A hazaérkezésük óta csapattársait szinte naponta láthattuk különféle rendezvényeken szerepelni, önről viszont keveset lehetett hallani. Szándékosan kerüli a reflektorfényt?
– Jó a meglátása, és teljes mértékben tudatos a háttérbe vonulásom. Én jobban szeretem szűk körben megélni az élményeket, és megünnepelni a sikert. Ezúttal is így tettem, családi és baráti beszélgetések keretében tartottam meg a saját élménybeszámolómat. Sok időm azonban nem volt nosztalgiázni, miután az olimpia előtt egy hónappal az elnökségtől felkérést kaptam a szövetség pr- és marketingmenedzseri pozíciójának betöltésére. Így most két és fél állásom van: még vívó vagyok, de félig már pályaedző is, emellett marketingmenedzser.

TUDATOSSÁG PÁSTON, PÁST MELLETT

– Melyiket élvezi leginkább?
– Mindegyiket. Valamennyi jelentős kihívásokat tartogat, és fontos nekem, hogy mindegyik munka a víváshoz köt.

– Edzőként mire törekszik?
– Arra, hogy új szemléletet hozzunk a vívásba, hogy új gyakorlatokkal tegyük színesebbé, változatosabbá az edzésmunkát. A célom, hogy a fiatalok ne csak letudják a napi edzésmunkát, hanem élvezzék is a sportolást, és harapjanak a versenyeken. Szeretném ezek megvalósításához a huszonöt év alatt gyűjtögetett tudásomat továbbadni nekik. Jó érzés, hogy nyitottak rá, felnéznek rám, kikérik a véleményemet, és egy pillanatra sem kérdőjelezik meg, hogy segítő szándékkal vagyok ott mellettük. Talán hiteles is vagyok a szemükben…

– Tudatosan készült az edzői pályára?
– Én versenyzőként is tudatos voltam, illetve vagyok, minden egyes edzésem fel van építve, attól a pillanattól fogva, hogy belépek a terembe. Hiszek benne, hogy jó eredmény csak így érhető el. Az utóbbi években pedig nyitott szemmel jártam a világban, a külföldi edzőtáborokban is igyekeztem ellesni, ami tetszett. A kétezer-tizenhármas világbajnokság előtt egy hetet Németországban készültünk, a kinti edző bemelegítő gyakorlatait érdekeseknek és hasznosaknak találtam, le is jegyzeteltem. Most jól jöttek ezek a feljegyzések. Egyébként nem minden előzmény nélkül ugrottam bele az edzői munkába, Amerikában és Franciaországban is tartottam korábban edzőtáborozásokat.

VAN, AMIBEN MÉG ÚJONC

– Marketingmenedzserként is otthonosan érzi már magát?
– Ez a munka kicsit már átvezet a civil életbe. Folyamatosan járok cégekhez tárgyalni, és próbálok beletanulni az egyelőre még nagyon új szerepbe. A végzettségem ugyan megvan hozzá – közgazdászként diplomáztam –, de ami a munka gyakorlati részét illeti: harminckilenc éves pályakezdő vagyok. Abban, hogy belerázódjam, sokat segítenek a régi kapcsolatok, a sport világából jött vagy abban mozgó emberekkel könnyen megtalálom a közös nevezőt.

– Milyen projekteken dolgozik?
– Van feladat bőven! Az olimpia óta túl vagyunk egy nagyon jól sikerült flashmob megmozduláson, a vívást népszerűsítő akció keretében több mint kétszáz vívóval teljes egészében elfoglaltuk a WestEnd City Centert. Ennek megszervezésében és lebonyolításában – a szövetségi munkatársakkal együtt – már fontos szerepem volt. A szövetség szponzori szerződései általában négyéves ciklusra szólnak, most érkezett el az idő ezek megújítására, és új együttműködések megkötésére – bízom benne, hogy a munkának ebben a részében segítségemre lesznek a riói sikerek. Az eredményes olimpiai szerepléssel a vívósport bebizonyította, hogy méltó a támogatásra. Továbbá akad tennivaló a jövő márciusi budapesti Grand Prix-versennyel kapcsolatosan is. Októberben pedig be kell nyújtani a pályázati anyagot a kétezer-tizenkilences világbajnokságra. Talán nem kell magyarázni, milyen jelentősége van egy olimpiai kvalifikációs verseny elnyerésének és megrendezésének.

– Amilyen lelkesen beszél új feladatairól, nehéz elképzelni, hogy bármi is megállíthatja…
– Felkészültem rá, hogy biztosan lesz, amikor falakba ütközöm. De a sportnak köszönhetően nincs probléma a küzdőszellememmel, így kikerülni biztosan nem fogom, inkább próbálom megmászni őket.