Súlyemelés: „Jó rendezés, elfogadhatatlan magyar szereplés”

„Mindenekelőtt nagyon örülök, hogy vb-t rendezhettünk az Egyesült Államokban, ami egy ilyen ország esetében igen nagy kihívás, sokkal nagyobb, mint bárhol másutt” – bocsátotta előre az
IWF első embere. Magyarázatul hozzáfűzte, hogy Amerikában nagyon keményen betartják a szabályokat, ami vonatkozik a versenyek rendezési körülményeire, a sajtóra, a marketingpolitikára, a doppingellenőrzésre, az orvosok, a bírók, a zsűritagok itteni működésére egyaránt.
IWF első embere. Magyarázatul hozzáfűzte, hogy Amerikában nagyon keményen betartják a szabályokat, ami vonatkozik a versenyek rendezési körülményeire, a sajtóra, a marketingpolitikára, a doppingellenőrzésre, az orvosok, a bírók, a zsűritagok itteni működésére egyaránt.

„Például munkavízumot kértek a bíróinknak, s a nemzeti sportági szövetségek orvosai csak akkor dolgozhatnak, ha egy speciális engedélyt megkapnak a verseny előtt az itteni egészségügyi hatóságoktól” – említette Aján Tamás. Emlékei szerint még egyetlen más országgal sem kellett olyan részletes, többször átgondolt együttműködési megállapodásokat kötni, mint az Egyesült Államokkal.

„Viszont ha minden jól megy, márpedig jól ment, az óriási lökést tud adni egy sportágnak pontosan az itt, amerikai szinten megszokott publicitásnak, a televízió, a sajtó munkájának is köszönhetően” – mondta, leszögezve, hogy Houstonban nagyszerű, látványos vb-t rendeztek. Kitért rá, hogy gyakorlatilag ki sem kellett mozdulniuk a résztvevőknek a csaknem kéthetes világbajnokság alatt.

„A szállás, a verseny, az edzés, az étkezés, tehát gyakorlatilag minden egy fedél alatt volt, a szervezők ezzel nagyszerűen ki is szűrték a minden rendezésben benne rejlő szállítási és közlekedési problémákat” – jelentette ki az IWF-elnök.

Ami a szakmai részt illeti, Aján Tamás így értékelt: „Mivel olimpiai kvalifikációs vb volt, eleve több mint száz ország adta be nevezését, végül 98 indította is versenyzőit, a hatszáz feletti indulói létszám pedig a maga nemében világrekord, soha ennyien nem vettek még részt súlyemelő-világbajnokságon” – mondta.

Az is igen ritka – fűzte hozzá –, hogy ennyire sok, összesen kilenc világrekord szülessen, miközben akadtak meglepetések is: „Nem emlékszem rá, hogy példának okáért mikor esett ki négy kínai versenyző is, mint ahogy az itt Houstonban megtörtént.”

A doppingkérdésre kitérve Aján Tamás hangoztatta, hogy a súlyemelés mindig elöl járt a doppingellenes harcban.

„Most is csaknem 220 vizsgálatot végeztek a szakemberek, ami óriási szám. Hozzáteszem: nagyon sajnálom Bulgáriát, amely egyik tartóoszlopa a világ súlyemelésének, de most nem indulhat, pontosan azért, mert itt, az olimpiai kvalifikációs periódusban 11 pozitív esetet regisztráltunk a bolgár emelőknél. Ez akkora szám, hogy azt mondtuk: Bulgáriától megvonjuk a riói indulás jogát” – nyilatkozta a vezető magyar sportdiplomata, aki véleményt mondott honfitársai szerepléséről is.

„Hadd szóljak valamit úgy is, mint magyar ember: meglátásom szerint az elmúlt három-négy évben a magyar súlyemelés lefelé menő pályán mozog. Képtelen vagyok megérteni, miért nem tud a Magyar Súlyemelő-szövetség olyan helyzetet teremteni, hogy legalább megközelítsük a nemzetközi szintet – fogalmazott Aján Tamás, majd így folytatta: – Még mindig a régi megbízható versenyzők hozzák a legjobb eredményeket, akik tíz-tizenöt éve vannak a világ élvonalában, most is rájuk számítunk. Nem szeretnék senkit személy szerint bírálni, de ez, ami most van, elfogadhatatlan.”

Az IWF magyar elnöke úgy gondolja, a sportágakat összefogó Magyar Olimpiai Bizottság vezetősége előbb-utóbb rákényszerül, hogy megnézze, mi a helyzet a Magyar Súlyemelő-szövetségben.

„Ez így elfogadhatatlan, én nem tudom elfogadni ezt az eredményt” – összegzett Aján Tamás.

A houstoni világbajnokságon, amelynek a kezdete előtt pozitív doppingmintát szolgáltatott Pócza Vajk Károly, öt magyar emelő indult. Soóky Gergely a 29. lett, Baranyai János comb-, Vaspöri Gábor pedig térdsérülést szenvedett, s nem tudott összetett eredményt elérni. Csak a 105 kilós Gyurkovics Ferenc, aki 14. lett, és az ólomsúlyban 17.-ként végző Nagy Péter tudott olimpiai kvalifikációs pontokat szerezni, ám – bár hivatalos lista még nincs – nagy valószínűséggel ők ketten nem tudták annyival gyarapítani a tavalyi kazahsztáni vb-n gyűjtött pontokat, hogy a férficsapat megtartsa a három riói kvótát érő 24. helyet a nemzetek sorrendjében. Így már csak egyetlen kvótát szerezhet a magyar súlyemelés mindkét nemnél, a jövő évi norvégiai Európa-bajnokságon.