Magyarok mindenütt – szurkolói pillanatok Cseh Lászlóval

– Van-e olyan honi vagy külföldi klubcsapat, esetleg egyéni sportoló, akinek szurkol?
– Nem tudnék külön megnevezni ilyet, bármilyen sportágról is van szó, általánosságban a magyaroknak szurkolok. Legutóbb az Eger–Olympiakosz vízilabda Bajnokok Ligája-találkozón voltam ott, mivel jelenleg Egerben úszom, így a helyi csapat tagjaival egyébként is gyakran összefutok. A közelmúltban jártam kézilabdameccsen is Veszprémben, és még hokimérkőzést is láttam a helyszínen, miután kilátogattam a Tüskecsarnokban megrendezett MAC–Újpest összecsapásra, amely a jégkorongbajnokság nyitánya volt.

– Vehemens szurkoló, vagy nyugodtabb típus?
– Néha, egy-egy izgalmasabb szituáció esetén bizony el szokott kapni a hév, és akkor felpattanok a helyemről. Szeretek szívvel-lélekkel szurkolni, átélni a történéseket, úgy gondolom, egy nagy tömeg részének lenni plusz élményt jelent, a sportesemények jelentős hányada igazi közösségi élmény is.

– Gyűjt esetleg jegyeket, emléktárgyakat is?
– Nem jellemző, inkább csak az előbb említett meccsélményt viszem magammal haza. Érdekes módon a baráti körömben sincsenek olyan fanatikusok, akik életük, a mindennapok részévé tennék a rajongást egy csapatért vagy versenyzőért.

– Cseh Lászlóért viszont sokan rajonganak. Mindig motiválja a buzdítás, vagy tud zavaró is lenni?
– Mindig pozitívan élem meg, ha szurkolnak nekem, nem szokott hátráltatni. A hazai világeseményekre külön szoktam készülni, hiszen elképesztő hangzavar van, szinte mindenki nekünk drukkol a lelátón és ezzel meg kell birkózni. Az itthoni versenyeken elért eredményeim szerencsére bizonyítják, hogy e feladat teljesítése többé-kevésbé sikerül.

– Vannak olyan szurkolók, akik mindenhová elkísérik önt?
– Szoktam látni visszatérő arcokat, vannak olyanok, akiket személyesen is megismertem már a versenyek alkalmával. Nagyon kedves dolognak tartom, ha valaki időt, pénzt és energiát sem sajnál azért, hogy elkísérje kedvencét a világ lehető legtöbb tájára. Nem voltam még olyan olimpián, de kisebb rendezvényeken sem gyakran, ahol legalább egy magyarral ne találkoztam volna. Honfitársaink mindenhol ott vannak, biztos vagyok benne, hogy jövőre, Rióban is rengetegen szorítanak majd értünk a helyszínen, függetlenül a nagy távolságtól.

– Volt már szerencséje összefutni karrierje során különlegesen extrém szurkolóval?
– Ilyenre nem emlékszem, mindenesetre ha valaki kürtöt, dudát visz magával egy eseményre, netán kifesti arcát csapata vagy nemzete színeire, az már feltételezi, hogy felkészült, mindenre elszánt drukkerrel van dolgunk, de ezt inkább tartom természetesnek, mint extrémnek.

A rovatot a Telekom támogatja!