– Amikor a feleségemnek említettem, hogy önnel készítek interjút, lecsapta a magas labdát, mondván, minden sikeres férfi mögött egy nő áll...
– Én is így látom... Komolyra fordítva: Palcsi semmit nem kapott ajándékba, amit elért, magának köszönheti, igaz, amiben csak tudtam, segítettem az elmúlt évtizedek során.
– Férje nem egyszer megjegyezte már, hogy kettejük közül ön volt az, aki a kezdetektől fogva a háttérbe szorította a karrierjét a másik érdekében.
– Nem kell ezt felfújni. Bár kézilabdáztam a PMSC-ben, majd a Postásban, sosem ácsingóztam olyan pályafutásra, mint Görbicz Anita. No meg nem voltam annyira tehetséges, mint ő... Úgyhogy elhiheti nekem, nem áldoztam fel magam Palcsi miatt. Épp ellenkezőleg: már kislányként arról ábrándoztam, hogy szép családom lesz, a szemem előtt csak az lebegett, hogy jó feleség és anya legyek. És ha esténként körbenézek odahaza, boldogan állapítom meg magamban, hogy teljesült a gyerekkori vágyam.
– Mégsem hagyja nyerni a kölyköket...
– Családi vonás. Egyikünk sem tud veszíteni. Ez néha konfliktusokhoz vezet. Hogy őszinte legyek, nem csak néha... Bence a legkeményebb. Egyszer-egyszer hagynom kell nyerni, mert ha kikap, nem lehet elviselni. Csapkod, dühöng, hisztizik.
– Kitől örökölte ezt a tulajdonságát, édesapjától vagy édesanyjától?
– Mindkettőnktől... De igazság szerint a Papától (idősebb Dárdai Páltól – a szerk.). Mint két tojás...
A Dárdai Mónikával készült beszélgetés további részleteit elolvashatja a Nemzeti Sport szombati, Hosszabbítás című mellékletében.