A sakk nagy pillanatai és paródiái neves humoristák előadásában

Kezdjük mindjárt azzal a játékossal, akit minden idők egyik legjobbjaként említenek a szakértők. A 2008-ban elhunyt amerikai Robert James Fischert borzasztó nehéz volt lencsevégre kapni, nem nagyon szerette, ha kamera veszi körül. Balhéi mellett látványos és könyörtelen játékával szerzett hírnevet magának. A következő állókép-összeállítás az ő életét mutatja be.



A Calypso rádióban készített interjúja kiverte a biztosítékot.



Botrányt kavart 1992-ben is, amikor húsz év után visszatért, és nem hivatalos világbajnoki páros mérkőzést vívott nagy ellenfelével, a szovjet születésű, de akkor már francia állampolgár Borisz Szpasszkijjal. A kereskedelmi embargót megsértve az egykori Jugoszláviában került sor a találkozóra. Az alábbi bejátszás azt a pillanatot rögzíti, amikor Fischer leköpi az amerikai kormány levelét, amelyben felhívja a zseni figyelmét az esetleges büntetőszankciókra.



Paródia a 1972-es Fischer–Szpasszkij meccsről Alfonzó és Gera Zoltán előadásában.



Ha Fischer az egyik, akkor az orosz Garri Kaszparov másik személy, akit minden idők legerősebbjeként szokás emlegetni. Következzék utolsó meccse, amit elveszített a bolgár Veszelin Topalov ellen. A tornát azért megnyerte (2005, Linares – Spanyolország). Kaszparov, mint egész pálya futása során, ezúttal sem rejtette el érzelmeit.





Kaszparov nagy ellenfele Anatolij Karpov volt, honfitársával ötször küzdöttek a világbajnoki címért. Mind közül az 1987-es sevillai párharc alakult a legszorosabban. A 24 játszmásra tervezett csata az utolsó partiban dőlt el. Kaszparovnak mindenképp nyernie kellett trónja megtartásához. Sikerült neki, a 12:12-es döntetlen a szabályok szerint neki kedvezett. Az alábbi videó a 23. játszma végét mutatja be (Karpov győzött).



Emlékezetes 1997-es meccse a Deep Blue program ellen. A sakktörténelemben először győzött gép az emberrel szemben versenykörülmények között (3.5:2.5).



Természetesen a sakkvilágban sem ritka a konfliktus, és ezek gyakran érdekes szituációkat eredményeznek. Wijk aan Zee-ben 2008-ban a bolgár Ivan Cseparinov nem fogadta el az angol Nigel Short kézfogásra tett ajánlatát. Röviden az ok: a 2006-os vécébotrányáról elhíresült világbajnoki döntő után Short rengeteg kritikát fogalmazott meg a bolgár Veszelin Topalov viselkedésével kapcsolatban. Szekundánsa, Cseparinov ezt zokon vette, és elhatározta, hogy adandó alkalommal „keményen” visszavág. A versenybíró Shortot hirdette ki győztesnek, de a fellebbviteli bizottság újrajátszást rendelt el. Short azt a meccset is megnyerte.



Ugyanezen a tornán a Király-csoportban a két főhős, Topalov és az orosz Vlagyimir Kramnyik sem üdvözölte egymást. Minden idők egyik legszebb partijában Topalov legyőzte az akkori világbajnokot.



Természetesen bőven vannak olyanok, akik nehezen viselik a vereséget. A Polgár nővérek sokáig küzdöttek azért, hogy egyáltalán játszhassanak, később meg hogy végre valahára egészséges emberrel hozza őket össze a sors. Ugyanis a férfinép gyakran hivatkozott különböző betegségekre a vereségek után. A legendás, egykoron szovjet, de már régen svájci Viktor Korcsnoj mind a mai napig nehezen emészti meg, ha hölgyek ellen veszít. A következő felvétel mára már klasszikussá vált. Polgár Zsófia villámpartiban legyőzi „Rettenetes Viktort”.



Korábban jócskán akadtak irigyei a Polgár családnak, de az eszesebbek már ekkor felfedezték, hogy mekkora lehetőség rejlik a lányokban. Egy ritka reklámfilm.



Végezetül a humor nagyágyúi is színre lépnek. Markos György és Boncz Géza jelenete.