Fotó: Czagány Balázs (NS-archív)
Gémesi György (jobbra) nem látja tragikusnak a magyar vívás helyzetét
Fotó: Czagány Balázs (NS-archív)
Gémesi György (jobbra) nem látja tragikusnak a magyar vívás helyzetét
– Miért kellett áttérni kétezer-öt után a három szövetségi kapitányos rendszerre?– Elsősorban azért volt rá szükség, hogy a szövetségi kapitányok az adott fegyvernemet teljes egészében áttekinthessék – mondta a Nemzeti Sportnak adott interjújában Gémesi György. – Nagyon fontos az utánpótlás-nevelés kiemelt kezelése. Mindhárom szakágat, s azokon belül a különböző korosztályokat csupán egy embernek átlátnia lehetetlen. A felnőtt-, junior- és kadétválogatottak szakmai irányítása, versenyeztetése, évente hét világversenyen való részvétele sokkal bonyolultabb feladattá vált, mint korábban. Tudom, a pekingi kudarc miatt sok fórumon bírálták ezt a rendszert, de a megfogalmazott kritikákkal nem értek egyet. Ha az elmúlt három évet vizsgáljuk a gyerekek és felnőttek szereplésének tükrében, az olimpiai pontok szempontjából, egyértelmű, hogy az eredmények egyre jobbak.
– A kétezer-négyben már kapitánykodó Szabó Bence a három szakág élére jönne vissza a válogatotthoz. Milyen szerepet szánna neki a magyar vívásban?– Szabó Bencének Athén után felajánlottuk a kard szakági szövetségi kapitányi tisztséget, de ezt visszalépésnek tartotta a saját szempontjából, úgy érezte, neki ez kevés. Tekintélyes végkielégítés fejében távozott, ennek kifizetésére a jogszabályok köteleztek is bennünket. Mindenkinek, aki szolgálni szeretné a magyar vívást, szerepe lehet, csak nem biztos, hogy úgy, ahogyan ő gondolja. Először kezdőkkel, fiatalokkal kellene bebizonyítani a szakmai rátermettséget. Venezuelában Szabó Bence velük kezdett foglalkozni, miért ne tehetné meg itt is? Alapszabályunkat viszont nem kellene egyetlen ember kedvéért megváltoztatni, Bence ráadásul megfelelő szakirányú végzettség nélkül akarja a három fegyvernemet irányítani.
– Az athéni játékokon még voltak magyar sikerek, egy arany- és két ezüstéremmel tértek haza a mieink. – Pekingben tényleg várakozáson alul szerepeltünk, a várt három érem, köztük az újabb arany nem jött össze, de emiatt még ne temessük a magyar vívást, hiszen az nincs válságban sem. Még ha az olimpia is a legfontosabb esemény, elindult egy folyamat három éve, és ezt egyetlen verseny alapján nem lehet megítélni. A döntéshozatalon változtattunk, hogy a szakmai kérdésekről a szakmabeliek határozhassanak. A kapitányok mellett működő szakmai bizottságok minden javaslatát, amelyet szakmai kérdésekben tettek, elfogadta az elnökség. A menedzselés, a gazdálkodás és a felügyelet viszont az elnökség feladata, amelyben a szponzorok is képviseltetik magukat, többek között három bankár. Ez a legkorszerűbb rendszer, így akiről döntök, döntünk, az nincs ott a testületben. Tavasszal viszont a közgyűlés szakmai alelnököt is választ majd.
– Mikor nevezik ki a szövetségi kapitányokat a következő ciklusra?– Október végéig kell a pályázatokat beadni, a három szakmai bizottság meghallgatja a jelölteket, kialakítja róluk szakmai alapon a véleményét. Mégsem biztos, hogy az lesz a kapitány, akit az első helyen javasolnak, hiszen az előkészítő bizottságnak meg kell vizsgálnia, megfelel-e a törvényi előírásoknak, megvan-e a megfelelő oklevele. November végén dönt az elnökség.
– Szakemberként Szabó Bence a francia Christian Bauert hozatná kardvívóinkhoz, aki az előző két egyéni olimpiai bajnok mestere. – A világ legsikeresebb edzője, de megfizethetetlen a magyar szövetség számára. Láttam papíron az igényeit, hétezer eurós fizetés, lakás, telefon, autó és a feleségének évi négy repülőjegy Magyarországra. Négy év alatt százmillió forintba kerülne.
– Úgy hallani, lenne üzletember, aki segítene. – Valóban elhangzott, hogy lesz, aki beszáll az említett összeg előteremtésébe, de ezt írásban senki sem rögzítette. Bauer szerződtetése azonban nemcsak anyagi kérdés. Ha megfizethető is lenne, mi lesz a többi itthoni szakemberrel? Azokkal a mesterekkel, akiknek minden tisztelet kijár, akik a külföldön kínált hat-nyolcszoros fizetés ellenére itthon maradtak az elmúlt évtizedekben. Akik – miközben válogatott versenyzőket nevelnek – délben ebédkihordásból keresik a kenyerüket, hogy el tudják tartani a családjukat.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A SZOMBATI NEMZETI SPORTBAN!