Kolonics György versenyzőtársa, Kozmann kezei között halt meg

Egy óra elteltével már túl voltak egy tempós ezer méteres távon, amelyet egyértelműen remek eredménnyel zártak. Aztán jött egy kis szusszanásnyi pihenő, szerelésigazítás, néhány parton eltöltött perc.

S pörgött a munka tovább, a hajók gyorsan szelték a habokat.

A Kolonics György, Kozmann György páros nekiveselkedett az ötszáz méternek. Öröm volt nézni, ahogy haladtak a cél felé. Talán még valamiféle „Bravó, gyerekek!” is elhangzott a partról, amikor történt valami.

Mintegy ötven méterrel a célba érkezés után Kolonics György odaszólt Ludasi Róbertnek, a motorcsónakkal mögöttük haladó edzőjüknek, hogy szédül.

A sportoló mellett immár huszonkét esztendeje dolgozó szakember a lehető leggyorsabban ért oda, s azt mondta Kolonicsnak: végy nagy levegőt, fújd ki magad, és gyere, ülj át a motorcsónakba.

Abban a pillanatban tudatosult Ludasi Róbertben, hogy baj van. Nagyon nagy baj.

Kolonics György tudniillik eszméletét vesztette, és szinte beájult a motorcsónakba. Az edző a vízről kiáltott a partra, hogy azonnal hívjanak mentőt, és ott a csónakban megkezdték az újraélesztést.

Majd a parton folytatódott a küzdelem Kolonics György életéért, aki már nem beszélt, s egy pillanatra sem tért vissza az eszmélete.

Edzője szerint a mentő 37 perc után érkezett meg, nem is egy, mindjárt kettő, az orvosok mintegy negyven percen keresztül küzdöttek a sportoló életéért.

Mindhiába.

A harminchat esztendős Kolonics György tulajdonképpen edzője, Ludasi Róbert és versenyzőtársa, egyik legjobb barátja, Kozmann György kezei között halt meg.

A halál oka egyelőre ismeretlen.