Az Év Sportolója Gála: újra itt van, újra itt van…

 

Az Év csapata kategória a 64 évvel ezelőtti kezdetektől, 1958-tól jelen van az Év sportolója választáson. Gyakran heves vitákra adott azonban okot, hogy a klasszikus csapatsportágak miként vethetők egybe például egy kajak kettes vagy egy jégtáncpáros teljesítményével, elvégre utóbbiak is csapatot alkotnak. Egészen 2017-ig egy szavazási kategóriába tartoztak ezeknek a sportágaknak a képviselői, a voksolást kiíró Magyar Sportújságírók Szövetsége azonban öt évvel ezelőtt úgy döntött, kettébontja, és külön-külön megválasztja a legjobb csapatot a hagyományos csapatsportágakban és a legjobb csapatot az egyéni sportágak csapatversenyeiben indulók között.

A hagyományos csapatsportok kategóriájában a hármas jelöltek között túlsúlyban van a vízilabda: a férfi- és a női válogatott is képviselteti magát. A férfiválogatott 2008 óta szerzett újból érmet az olimpiai játékokon, Märcz Tamás együttese történelmi bronzzal érkezett haza Tokióból. „Nagy szó, hogy bekerültünk a legjobb háromba – mondta Vogel Soma, a válogatott kapusa. – Bár nem értük el az olimpián azt, amiért mentünk, hiszen aranyat szerettünk volna hazahozni, örülünk a harmadik helynek is. Remélem, ez új aranykor kezdete lehet, többen a csapatban jobban örültünk az olimpiai bronznak, mint bármilyen eddigi aranyéremnek. Motivációt és büszkeséget jelent, hogy a női válogatott is a dobogón végzett az olimpián, s most az Év csapata díj kapcsán vetélytársak vagyunk. Lehet majd versenyezni, ki szerzi a fényesebb érmet a következő világversenyen...”

A női vízilabda-válogatott, Bíró Attila együttese a bronzérem mellett kisebb csodát is tett Tokióban: legyőzte az Egyesült Államok válogatottját, amely tizenhárom éve volt veretlen az olimpián. „Ez a bronzérem nekünk arannyal ér fel, és jó látni, hogy a szurkolók és az újságírók is elismerik a teljesítményünket  – mondta lapunknak Magyari Alda, a válogatott kapusa, aki emlékezetes gólt dobott a bronzmérkőzésen. –Ha nem nyerjük meg a díjat, akkor is azt fogjuk érezni, mi lettünk az év csapata, hiszen ha azt a munkát nézem, amelyet az előző évben elvégeztünk, megérdemeljük. A családom is nagyon örült, mindenki gratulált, rengeteg üzenet érkezett, ugyanúgy, mint az olimpia után. Ez a jelölés motiváló a jövőre nézve, hogy ugyanígy küzdjünk tovább, mert van miért, és bizonyítanunk kell, hogy tudunk ennél is jobbat.”

Érmeket nem nyert, de nagy tetteket vitt véghez a kategória címvédője, a labdarúgó-válogatott is, amely a részben budapesti rendezésű Eb-n erőn felül teljesített a „halálcsoportban”. „Óriási elismerés volt a tavalyi díj a csapatnak, és jó érzés megint a három jelölt között lenni  – mondta Schäfer András, aki az év labdarúgója lett. –  Még mindig gondolkodnom kell azon, hogyan értékeljem az elmúlt évet, mert alapvetően sem az Eb-n, sem a világbajnoki selejtezőben nem értük el a célunkat – igaz, az Eb-t utólag már sokkal pozitívabban látom, ám nagyon nehéz volt elfogadni, hogy noha közel kerültünk a csodához, mégsem sikerült. Arra vagyok büszke, hogy a járvány harmadik hulláma után a nyáron az Eb-meccsekkel kicsit visszaadtuk az emberek életkedvét.”

Az egyéni sportágak csapatversenyében ott van a jelöltek között a 2018-as győztes férfi rövid pályás gyorskorcsolyaváltó (Burján Csaba, Krueger John-Henry, Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang), amely a második helyen végzett a dordrechti világbajnokságon a hazai jégen sikló hollandok mögött.  „Nem rossz eredmény ez, hiszen nyári olimpiát is rendeztek tavaly, mi mégis oda tudtunk érni a legjobbak közé. A világbajnoki ezüstéremmel, amely ugyan lehetett volna szebb is, azért nem vagyunk csalódottak. A legjobb három között lenni elismerés – nekünk is, a sportágunknak is” – reagált a jelölésre Liu Shaoang.

Egyik kihívójuk az olimpiai bajnok női kajak négyes (Bodonyi Dóra, Csipes Tamara, Kozák Danuta, Kárász Anna), amelyből Bodonyi Dóra osztotta meg velünk a gondolatait: „Sűrű öt év volt, örülök, hogy minden célunkat sikerült lépésről lépésre elérnünk, most már harmadik éve kerülök be a top háromba. Az olimpiai bajnoki cím koronázta meg ezt az ötéves ciklust.”

A tokiói bronzérmes férfi kardcsapat a díj harmadik várományosa. „Örülök, hogy a csapat bekerült a legjobb három közé, előzetesen úgy éreztem, hogy sikerülhet – mondta a Nemzeti Sportnak az együttes tagja, Szatmári András. – Reálisan nézve a győzelemre nincs esélyünk, hiszen a női kajak négyes aranyérmet nyert Tokióban, ám az mindenképp örömteli, hogy újra ott lehetünk a gálán: találkozni más sportolókkal, ünnepelni a sportsikereket mindig hatalmas élmény.”

A fogyatékos sportolóknál a női kerekesszékes vívóválogatott, a női 4x100 méteres gyorsúszóváltó és a vegyes páros bocciaválogatott maradt versenyben. Előbbi nevében Krajnyák Zsuzsanna beszélt lapunknak: „Jó formában vártuk a paralimpiát, amelyen egyéniben sajnos nem úgy teljesítettünk, ahogy vártuk, nekem ráadásul megsérült az ujjam, az éjszakát a kórházban töltöttem. Sírva könyörögtem a csapatorvosunknak, hogy segítsen, mert szeretnék ott lenni a csapatversenyen, ami az utolsó lehetőség volt, hogy Tokióban megmutassuk, igenis jó versenyzők vagyunk. Nem adtuk fel, és azóta is mondjuk, hogy az a bronz arannyal ért fel.”

A női 4x100 m gyorsúszóváltó tagja, Pap Bianka úgy fogalmazott: „A csapat nevében mondhatom, bíztunk benne, hogy bekerülhetünk a legjobbak közé a gálán, hiszen hosszú évek óta ez volt az első magyar úszóváltó a paralimpián. Ráadásul ötödikek lettünk Tokióban, ami jó eredmény, főleg ahhoz képest, hogy fiatalok vagyunk, Payer Kata például még csak tizenöt éves. Nagyon jólesik ez a jelölés, hiszen azt mutatja, hogy észrevettek minket.”

A vegyes páros bocciaválogatott nevében Hegedűs László nyilatkozott: „Nagy meglepetés és öröm volt, hogy jelölték a csapatot a legjobbak közé. Tényleg nagyon jól sikerült az évünk, két nemzetközi versenyen indultunk, mindkettőn a dobogón végeztünk. Ha elnyernénk a díjat, az nagyon motiválna bennünket és az utánpótlást.”

Még 3 nap van Az Év Sportolója Gáláig.