A sorozat tizenhét éve indult útjára három-három francia, ír, walesi, valamint két olasz és egy román klub versenyeként. A következő évben beszálltak az angolok és a skótok is a húsz tagúra bővülő mezőnybe. Csakhogy 1998-ban az angolok, akik kevesellték a nekik biztosított létszámot, újra nem indultak, csupán a következő évben tértek vissza az immár huszonnégy együttest számláló társaságba. Akkor hat-hat angol és francia, öt(!) walesi, három ír, két-két skót és olasz gárda vágott neki a küzdelmeknek. Lassan kialakult az a rendszer, hogy a kupában az előző évi szereplés függvényében vehettek részt a nemzetek. Épp ez a szisztéma nem nyerte el a francia klubok tetszését, akik – bár épp az alapítók közé tartoznak – a maguk hosszú bajnokságának időrendje meleltt nemigen találták a helyét a nemzetközi kupának.
4-szeres bajnok: Toulouse (francia, 1995–96, 2002–03, 2004–05, 2009–10) |
3-szoros bajnok: Leinster (ír, 2008–09, 2010–11, 2011–12) |
2-szeres bajnok: Leicester Tigers (angol, 2000–01, 2001–02), Munster (ír, 2005–06, 2007–08), London Wasps (angol, 2003–04, 2006–07) |
1-szeres bajnok: Ulster (ír, 1998–99), Northampton Saints (angol, 1999–2000), Brive (francia, 1996–97), Bath (angol, 1997–98) |
A francia bajnokság nagyon hosszú múltra tekint vissza. A legrégebbi a vezető nemzetek pontvadászatai között, már a XIX. században lejátszották az első döntőt, amelyen Pierre de Coubertin volt a játékvezető. Nagyon sokáig akár 48(!) csapat is indult az első osztályban, igaz, több csoportban; így elég nagy ellenállás volt azzal szemben, hogy a létszámot előbb tizenhatosra, majd tizennégyesre csökkentsék – törvényszerű tehát, hogy nagyon hosszú és nagy presztízsű a francia bajnokság.
A franciák (és az angolok) főképp az írekre panaszkodnak (de tavalyi jó szereplése okán az Edinburgh is kapott) azért, mert a maguk bajnokságában, a – nevezzük így – kelta ligában elég nekik félgőzzel játszani, majd teljes erővel és csapattal fordulhatnak a Heineken-kupa felé. Van is ebben igazság, hiszen 2005 óta hétből öt kupát az írek húztak be (hármat a Leinster, kettőt a Munster). Az írek persze nem jogtalanul vágnak vissza azzal, hogy a gazdag francia egyesületek, így például a Toulouse vagy a Toulon a maguk keretével akár három bajnokságot is végigjátszhatnak...
A francia klubok kevesebb együttest szeretnének látni: húszat. Érdekes vélemény, hiszen a Heineken-kupa így nem lesz rövidebb, hiszen a csoportokban maradna a hat meccs csapatonként, illetve maradna a negyeddöntőktől a kieséses szakasz. De ez azt is jelentené, hogy hat-hat angol és francia alakulat indulna, míg a többieknek maradna nyolc hely, ami néggyel kevesebb, mint ami most jut nekik.
Az angolok orra előtt pedig a brit BT Group telekommunikációs cég húzta el a mézesmadzagot, ráígérve a közvetítésekért addig kapott pénzre. Csakhogy a Sky Sports épp most újította meg a szerződését az ERC-vel (ez szervezi a tornát)...
Persze, a legfőbb kérdés az, hogy a bevételt hogyan osszák szét. Eddig az LNR (a francia profiliga) és az angolok kaptak 25-25 százalékot, a többi négy nemzet 12.5-12.5 százalékot. Az angolok és a franciák új leosztást szeretnének: 33-33 százalék az angoloknak és a franciáknak, 33 százalék a többieknek...Ez több mint tizenhét százalékos veszteség a keltáknak és az olaszoknak.
Az angolok mindenesetre már a bojkottot is meglebegtették. Nagy divat ez manapság (csak előkelőbben lockoutnak nevezik..) – amire semmi szüksége nincs a rögbinek.
1. FORDULÓ (október 12–14.) |
1. CSOPORT |
Racing Metro (francia)–Munster (ír) |
Edinburgh (skót)–Saracens (angol) |
2. CSOPORT |
Ospreys (walesi)–Benetton Treviso (olasz) |
Toulouse (francia)–Leicester Tigers (angol) |
3. CSOPORT |
Zebre (olasz)–Connacht (ír) |
Harlequins (angol)–Biarritz (francia) |
4. CSOPORT |
Ulster (ír)–Castres (francia) |
Northampton Saints (angol)–Glasgow Warriors (skót) |
5. CSOPORT |
Clermont (francia)–Scarlets (walesi) |
Leinster (ír)–Exeter Chiefs (angol) |
6. CSOPORT |
Sale Sharks (angol)–Cardiff Blues (walesi) |
Toulon (francia)–Montpellier (francia) |