FÉLGŐZ A NYITÓMECCSEN: ÍRORSZÁG–OLASZORSZÁG 29–11

Az írek nem teljes erőbedobással is legyőzték az azzurrikat, akik ugyan becsülettel helytálltak, de nem sok reményt keltettek az értük szorítókban. Négy évvel ezelőtt csak bírói nyomás miatt szenvedtek kis különbségű vereséget, azóta nem közelítették meg a zöld mezeseket. Tavalyelőtt ugyan de Marigny céljával fosztották meg az íreket a végső győzelemtől, mert lerontották a pontarányukat, de az is megalázó vereség volt. Szombaton a hazaiaknak elég volt néhány villanás a biztos sikerhez.

O'Gara büntetőjével szerezték meg a vezetést, majd a 14. percben Trimble robogott el a jobb szélen, O'Leary gyors labdát küldött a bal oldalra, ahol Heaslip előtt egy széles csatorna nyitva állt, be is kocogott az első céllal. Gower és O'Gara váltott büntetőt, majd a 35. percben megint Trimble révén törtek előre az írek, bedobáshoz jutottak, Cullen lehúzta a labdát, majd két méterre a célterülettől kialakult egy nyílt toli, és O'Leary, a Munster ifjú nyitója közelről begyűrte magát a célterületre. Úgy tűnt, megalázó hazai siker alakulhat ki (Nick Mullin, a BBC kommentátora elárulta a szünetben, hogy ő még nem látta ilyen gyengén játszani az olaszokat), de a 38. percben Kearney felszabadító rúgását blokkolta Kaine Robertson, és az olasz szélső kényelmesen tehette be a célt. Az olasz válogatott játéka ezzel ugyan nem javult, de legalább egy kicsit eredményesebb lett.

A második félidőben kevés érdekességet láthattak a nézők, Mirco Bergamasco és O'Gara ért el pontot büntetőkből, de a célvonalak nem kerültek veszélybe. Az írek néha szépen passzolgattak, de nemigen passzoltak. Pedig tőlük is láttunk már jobb játékot! A vendégek  ereje pedig szinte semmire nem volt elég a biztos védekezésen kívül. Csak a lefújás előtt jutottak el akcióval először az írek célvonala elé, de Kearney öncélt rakott a rossz szöktetés után.

Az írek annyit adtak ki magukból, amennyi elegendő volt a győzelemhez, az olaszokat pedig azért nemigen illetheti panaszszó, mert komolyan senki sem várhatta, hogy meglepetést okozhatnak a tavalyi győztes otthonában.

SZOROS VÉGEREDMÉNY HELYETT BIZTOS HAZAI GYŐZELEM: ANGLIA–WALES 30–17

Szerencsére kárpótolta a nézőket a szombati második meccs. A csapatok nagyon keményen védekeztek, de néha azért sikerült túljárni a védők eszén a támadóknak. Az angolok az elején tisztázták, hogy egyszerű játékkal kezdenek: passz, betörés, passz, betörés – sok biztos labda, de kevés előrehaladás. A walesiek ellenben igyekeztek megpörgetni a játékot, főleg a széleken.

Két átlépés után Hook kétszer célozhatta meg a kaput büntetőből, de mindkétszer mellétrafált. Közben persze Wilkinson nem hibázott, három ponttal vezettek a hazaiak. A harmadik walesi büntetőt aztán végre belőtte – a Hook helyébe lépő Stephen Jones. Mindenki azt hitte, hogy marad a nagy birkózás a félidő végéig, amikor Alun-Wyn Jones sumákul elgáncsolta a kilépő Hartleyt – megúszta sárga lappal. Ő igen, de csapata kapott közben két célt...

A félidő lefújása előtt az angolok a célvonala elé szegezték vendégeiket, végül a sokadik hullámból Haskell vetődött a célterületre. A folytatásban Monye húzott el a szélen, Eastre majd Wilkinson vitte tovább a feladott labdát, végül Care látott meg egy nagy rést, és a maga fürgeségét és gyorsaságát kihasználva célba is ért a nyitó. Eldőlni vélhettük a meccset, de a pályán ott volt a walesi válogatott is.

A bekapott cél után folyamatosan rohamoztak, a 48. percben középre összehúzták a védelmet, a szélen egyedül maradt Adam Jones, és még Payne sem tudta feltartóztatni. Stephen Jones berúgta a jutalmat is, de még mindig 20–10 volt az angolok javára. Bő húsz perc pozíciós játék következett, kevés veszéllyel a célvonalakra.

A 71. percben aztán felbolydult az élet. Gyorsan jobbra nyitott a frissen beállt Rees, Hook pedig – feledtetve rossz rúgásait – megkerülte Payne-t, és Tait mellett betörve célt rakott. Jones megint pontos volt, már csak három ponttal vezettek a hazaiak! Folytatta a nagy vágtát a walesi gárda, csakhogy a gyors játék gyakran vezethet hibához: Stephen Jones vitte balra a labdát és nem figyelte a vonalból kilépő fogót, Delon Armitage-ot, aki elcsípte a walesi irányító átadását, megindult, majd a belül érkező Taitet hozta játékba. Az angol center kivitte az oldalvonal mellé Shane Williamset, majd a felzárkózó három társa közül Haskellt választotta, aki be is vitte a maga második, csapata harmadik célját. Egy Wilkinson-büntető zárta a meccset, így lett az izgalmas végjátékból egy látszólag biztos hazai győzelem.

A SKÓTOK MEGINT NEM VITTEK CÉLT: SKÓCIA–FRANCIAORSZÁG 9–18

A skótok a két legutóbbi, még novemberben játszott meccsük egyikén sem vittek célt – akkor a kilenc pontjukkal megverték az ausztrálokat és kikaptak Argentínától. Most is csak három büntetőből voltak eredményesek, de ez kevés volt a franciák ellen. Hiába, cél nélkül nehéz maradandó értéket összehozni. A franciákat a torna esélyeseinek kell tekinteni minden évben, de idén klubcsapataik remek formája miatt talán a legesélyesebbek (az írek mellett). Most biztosan győztek Edinburgh-ben.

Pedig a tizedik percben Paterson révén megszerezték a vezetést a hazaiak, de a franciák öt perc múlva válaszoltak: Parra fordítása után a másik fiatal irányító, Trinh-Duc az üresen maradt Bastareaud-t indította, aki célba is ért. A vendégek megszokott biztos játékukkal uralták volna a meccset, ha a skótok játékát Rory Lamont nem pörgeti fel gyakran. Parra és Paterson 1-1 büntetője után megint Bastareaud, a Stade Francais hatalmas termetű (elmenne összefogónak is) centere volt a főhős, de azért a többiek is hozzátették a magukét – ahogy ez rögbiben illendő: Trinh-Duc repített egy hosszú labdát Harinordoquy-nak, aki áttört a skótok között, majd jött Bastareaud, aki mellett a szélen Clerc robogott. A center kimutatta Clercnek a labdát, el is ment a skót védelem, Bastareaud a csel után feltartóztathatatlan volt.

13–6 után már csak rúgásokból született pont, pedig mindkét csapat többször alakított ki célveszélyt az ellenfél térfelén, de egy jó szerelés vagy egy kisebb hiba megakadályozta a pontszerzést. A védekezést a vendégek vonalában Imanol Harinordoquy vezette, a baszk csillagot joggal választották meg a meccs emberének. Bastareaud-nak még várni kell erre a címre, de jó úton jár.

A gallok bebizonyították, hogy joggal tartják őket esélyesnek, a skótok pedig azt igazolták, hogy bárkit meglephetnek, főleg otthon.