Demeter György csapata, a Fenebahce duplázott Törökországban

„Egy keddi napon nyertük meg a kupát Izmirben, a szerda az ünnepléssel telt, csütörtökön edzettünk, pénteken utaztunk Tokatba, szombaton pedig játszanunk kellett – mondta Demeter György. – Nem voltunk frissek, kikaptunk. Ezután tíz napunk volt a negyeddöntő kezdetéig, ebben az időszakban normális munkát tudtunk végezni, és ugyanazt a Tokatot kétszer legyőztük. Ezután az elődöntő következett, ahol megint az Arkasszal találkoztunk, és az első meccsen, hazai pályán vereséggel kezdtünk. Szerencsére a srácok összekapták magukat, és idegenben mindkét meccset megnyertük. A döntőben az ankarai Halkbankasi ellen végig óriási akaraterővel, magabiztosan, kiegyensúlyozott, jó teljesítménnyel győztünk.”

Az edző kiemelte, hogy az egész szezon folyamán rendkívül elszánt, motivált volt minden játékosa! „Kiélezett helyzetben szerintem minden meccset a pszichológiai tényezők döntenek el, ezért én is sokat foglalkoztam ezekkel a dolgokkal, sok közös megbeszélésünk volt – folytatta Demeter. – Szerencsére az egyik legjobb török center, a korábban a válogatottban is megfordult 31 éves Burak Hascan doppingolás miatti eltiltása lejárt, s visszatérhetett a csapatba. Eleinte jelentős súlyfeleslege volt, de egy hónap alatt lefogyott. Az Arkas elleni első meccsen becseréltem, onnantól kezdve kirobbanthatatlan volt, nagyon jól játszott! A légiósaink, valamint a török feladónk is kiválóan teljesített, ez a rájátszás különdíjasainak listájából is látszik.

A tréner elmesélte: félelmetes volt a hangulat a döntő harmadik meccsén. Bár a Fener röplabdacsarnoka nem nagy, mindössze 1500 néző fér a lelátóra, de természetesen egyetlen szabad hely sem volt. „Gyönyörűen feldíszítették a termet, és fényjátékokkal is készültek klubunk munkatársai – részletezte Demeter György. – Láttam, hogy készítettek egy Fenerbahce, bajnokcsapat feliratú táblát is! Direkt kértem, hogy ne lássák a játékosaink, amikor a kezdés előtt behozzák a játéktér mellé. Hát persze hogy meglátta az egész csapat, meg az ellenfél is! A lefújás után egy órán keresztül ünnepeltek minket a szurkolók a pályán, aztán a csapat egy közös vacsorával búcsúztatta a szezont.”

Tavaly, a tavaszi/nyári átigazolási időszakban a Fenerbahce vezetői közölték: a vezetőedző választhatja ki az idegenlégiósokat. Demeter György az olimpiai bajnok szerb Vladimir Grbic-re, a venezuelai Ernando Gomez Canas-ra, valamint a horvát Tomislav Coskovic-ra szavazott, és a parádés eredménylista azt igazolja, hogy tökéletesen döntött! „Annak örülök a legjobban, hogy a légiósok nem csak a játéktudásukat tekintve, hanem az emberi tényezőket figyelembe véve is tökéletesen illeszkedtek a csapatba – dicsérte a világ élvonalába tartozó röplabdázóit a tréner. – Gomez fantasztikusan játszott, világklasszis teljesítményt nyújtott, sajnos a klubvezetőink anyagi okok miatt nem tudtak vele megegyezni a szerződéshosszabbításról, hároméves szerződést írt alá Japánba, évi négyszázezer eurós fizetésért. Grbic ugyan harmincnyolc éves, már gyakran fájnak az ízületei, de még mindig a régi, remek szezont zárt idén, nagyon szeretném, ha nálunk maradna. A döntő megnyerése után azt mondta, hogy befejezi a pályafutását, de szerintem ez egy kicsit elhamarkodott kijelentés volt. Coskovic a nyitásfogadásban is jeleskedett, szintén szeretnénk megtartani. Feladóátló posztra, Gomez helyére mindenképpen igazolnunk kell egy új légióst. A döntést megint rám bízták, én pedig egy olyan játékost szeretnék, aki ott lesz idén nyáron a pekingi olimpián. A liberónk, Ali Pecen harminckilenc éves, helyette szeretnénk hozni egy fiatal, tehetséges török srácot, de Ali is nálunk maradna tartaléknak.”

„Még nem tudom, hogy maradok-e, majd eldöntöm, ha megkapom az ajánlatot – vélekedett a sikeredző. – Vannak megkereséseim más török kluboktól is. Egy ilyen sikeres szezon után persze nincs okom a váltásra, és a maradás mellett szól a Bajnokok Ligája-szereplés lehetősége is, hiszen a bajnokság végén kiderült, mégsem az alapszakaszbeli helyezés határozza meg a nemzetközi kupaszereplést, hanem a bajnokság végeredménye. Edzőként sosem vettem részt BL-meccsen, mert amikor előző török csapatommal, az Erdemirsporral először bajnokok lettünk, a klubvezetők nem nevezték az együttest a nemzetközi porondra.”