Filipovics Anita úgy érzi, elsősorban pszichésen fejlődött

Filipovics Anita tavaly nyáron igazolt a Vasasból Zágrábba, a horvát Mladosthoz. Új klubja súlyos anyagi gondokkal küzdött, ezért juniorkorú játékosokkal vágott neki a bajnokságnak, a szerződtetett profikat kiárusította. Sanja Popovicsot leigazolta az olasz Novara, és vele tartott Filipovics Anita is, akit – ígérete ellenére – nem iskolázott be a zágrábi egyetemre a Mladost.

A magyar lánynak tehát nem volt maradása Horvátországban, vállalta a kalandot, és az észak-olaszországi, Milánó és Torino között fekvő Novarában elnyerte Alessandro Chiappini edző tetszését.

Olaszországban óriási harc folyik a tehetségekért, ezért a Novara négyéves szerződést kínált Filipovicsnak, ő viszont nem akarta ilyen hosszú időre lekötni magát. Tárgyalás tárgyalást követett, végül megegyeztek: kettő plusz két év lett a vége, 2008-ban először a játékosnak, aztán a klubnak kell nyilatkoznia, óhajtja-e a folytatást újabb két esztendőre.

Az Élcsapatok Kupájából hamar kiesett a Novara, de a CEV-kupában bekerült a négyes döntőbe, s végül bronzérmes lett. „Eszembe sem jutott, hogy ilyen helyre kerülök tizennyolc évesen – mondta Filipovics. – A zágrábi tartózkodást négy évre terveztem, gondoltam, később majd továbbállok. Nagyon nagy ajándék ez a lehetőség az élettől.”

Szinte minden meccsen kapott játéklehetőséget a magyar center, aki néhány hónap alatt sok barátot szerzett Novarában. „Nagyon jól éreztem magam, olyan kapcsolatokra tettem szert, amelyeknek később is hasznát vehetem – mesélte Filipovics. – Nyáron a klubom kölcsönadott a másodosztályú Nocera Umbra együttesének. Szóltak, hogy van ez a lehetőség, és én azonnal rábólintottam. Tudtam, hogy a Novara vett két új centert, sejtettem, hogy továbbra is csak a cserekockában jut nekem hely, ha maradok. Örülök, hogy így alakult, mert új csapatomban folyamatosan kezdő vagyok, nagyon jó az A2 Liga színvonala is, szinte minden csapat azonos erősségű. Novarai csapattársaimmal nagyon gyakran beszélek telefonon, tartjuk a kapcsolatot. Már beszéltem a jövőről a klub elnökével, nyáron valószínűleg visszatérek hozzájuk.”

A Brunelli Volley Nocera Umbra csapatában nincsenek sztárok, és nincsenek idősebb röplabdázók sem, fiatalokból áll a keret, így nincsenek ellentétek a játékosok között.
„Nagy lehetőség előtt áll ez a bolond csapat, ez a szeleburdi társaság – folytatta Filipovics. – Az edzőnk rendkívül nyitott, de azért nincs anarchia, pórázra vagyunk kötve. A bajnokság kezdete előtt mindenki hangoztatta, hogy nincsenek elvárások a helyezést illetően, a lényeg az, hogy játsszunk felszabadultan. Mostanában mindenki a rájátszásba jutást emlegeti… Végig pályán vagyok a bajnokság kezdete óta, a válogatottban is kezdőként szerepeltem. Ez persze nagyon jó, de a vállam nem bírta. Megfájdult, elfáradt, begyulladt, ezért novemberben pihentetnem kellett.”

"A tabellán elfoglalt jó helyünket nehéz lesz megtartani, mert szoros az élmezőny, jók az ellenfelek, de nagyon bízom a csapatban. Úgy érzem, leginkább agyban fejlődtem, mióta Olaszországban játszom. Már átlátom a pályát, ezen kívül sokkal erősebbek az ütéseim, sokkal jobbak a blokkjaim, mint korábban. Elégedett vagyok magammal, de tudom, van még miben fejlődnöm.”