Hullámvasút a kazincbarcikai vidámparkban

"A Vegyész RC-Kazincbarcika szerdán 3:1-re nyert a szlovák VK Chemes Humenne ellen, ám a borsodi játékosok nem pihenhettek sokat, hiszen szombaton már a horvát OK Varazdin ellen kellett pályára lépniük. „Mostani ellenfelünk hasonló kaliberű, mint a szlovákok voltak – mondta Daniel Oravec, a VRCK vezetőedzője. – A tavalyihoz képest nem erősödtek, és akkor itthon simán legyőztük őket.

Játékosaim az első hazai fellépésen túl idegesek voltak, és ez néha görcsösségbe váltott. Amikor felszabadultan röplabdáztak, sima volt a meccs, máskor meg nem szinte magunkat vertük meg, saját magunk ellenfelei voltunk. Adott tehát még egy plusz feladat is: saját magunkat is le kell győznünk, de remélem erre most nem lesz szükség. A héten egyébként tovább csiszoltuk az összjátékunkat, elsősorban a támadásaink ritmusát, valamint a nyitásainkat próbáltuk meg még hatékonyabbá tenni. Ez remélem a mostani meccsen is látszani fog, és ismét győzelemnek örülhetünk majd lelkes szurkolóinkkal együtt.”

A kezdés pillanatában magához ragadta a kezdeményezést a házigazda, amely ezúttal a játék minden elemében jól teljesített. Erős, pontos nyitások és ütések, jó mezőnymunka, magabiztos sáncok, a horvát gárda remekül küzdött, derekasan helyt állt, de a VRCK első játszmagyőzelmét veszélyeztetni egyetlen pillanatig nem tudta.

A teltházas csarnok boldog közönsége egy pillanat alatt elszomorodott, amikor a második felvonás elején – a házigazda hibáit kihasználva – néhány ponttal megléptek a horvátok. Megmagyarázhatatlan, hogy miért, mindenesetre tény, hirtelen összezuhant a Vegyész RC, a Varazdin játékosai kapva kaptak az alkalmon, és néhány perc alatt eldöntötték a játékrész sorsát. A borsodiakon mintha átok ült volna, kevés kivételtől eltekintve szinte semmi nem sikerült nekik ebben a periódusban.

A harmadik felvonás sem ígért sok jót, a magyar bajnoki címvédő ugyanolyan zavarodottan játszott, mint a simán elbukott második szettben. Daniel Oravec edző folyamatosan osztotta a tanácsokat, időt kért, utasított, cserélt, mindent megtett, amit megtehetett, mindhiába… Mély gödörben volt ekkor csapata. A vendégek ezzel szemben nem tudtak hibázni, minden bejött nekik ezekben a percekben. Olyan volt az egész, mint az első játszmában, csak pont fordítva. Már 20:14-re is vezetett a Varazdin, percekkel később halvány reménysugár volt, hogy 21:19-re felzárkóztak a magyarok, de a felvonás végén ezúttal is a látogatók örülhettek.

Egyszemélyes hadsereg volt ezen az estén a VRCK, egyedül Tomanóczy Tibor játszott jól, sok labdát kapott, termelte a pontokat, de idővel kiismerhetővé vált a hazaiak gondolatmenete, ezért sokszor le is blokkolták ütéseit. A Vegyész az első szettben a szerdai, Humenne elleni meccsen mutatott jó formáját mutatta, hogy azután mi történt a magyarokkal, óriási talány, mindenesetre tény, a papíron a liga leggyengébb csapatának tartott OK Varazdin tökéletes alapjátékot produkált, és teljesen megérdemelten nyert 3:1-re.

Schildkraut Krisztián visszavonult

Egy rendkívül karizmatikus egyéniséggel ismét kevesebbet láthatnak ezentúl a szurkolók a magyar röplabdapályákon, ugyanis búcsút mondott a játéknak az elmúlt évtized egyik, ha nem a legjobb feladója, Schildkraut Krisztián, akit a Vegyész RC–Varazdin mérkőzés előtt ünnepélyesen elbúcsúztattak Barcikáról.

A remek előkészítő 1969. április 26-án született Budapesten, a röplabdázást az Újpesti Dózsa színeiben kezdte, később szerepelt a Tungsram, a Szeged, a Dunaferr, a Nyíregyháza és a Kazincbarcika színeiben. Hét bajnoki és öt Magyar Kupa-aranyérem büszke tulajdonosa, 96 alkalommal szerepelt a nemzeti válogatottban. A Kazincbarcikán viselt 10-es számú mezt a Vegyész RC-ben többé senki nem öltheti magára, a korábbi csapatkapitány „egyenruháját” ugyanis visszavonultatták.

„Krisztián, Krisztián” – hosszú percekig skandálták a szurkolók kedvencük nevét, és zúgott a vastaps a piciny borsodi tornacsarnokban. Megható pillanatok voltak… Minden barcikai játékos kézszorítással és két-két baráti puszival köszönt el a korábbi társtól, és megindult a búcsúmeglepetések özöne. Szegény Schildkraut a gratulációk után alig tudott kibújni az ajándékhalom alól. Amikor kikecmergett, a nyitósarokba ment, és hivatalos mérkőzésen valószínűleg utoljára ért labdához, ő végezte el az első szervát.

„Nem csak Barcikát hagyom itt, hanem a röplabdapályát is – mondta a kiváló sportoló. – Nagyon nehéz ilyenkor szavakat találni, szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult sikeres pályafutásomhoz, valamint a kazincbarcikai közönségnek, amely minden alkalommal a csapat hetedik játékosa.”