Michelisz: Most kiegyensúlyozottabb voltam, mint az első bajnoki cím megszerzésekor

– Kemény ütközet volt! Belülről is?
– Mit tagadjam?! Noha szerintem a bajnoki cím megszerzésének kulcsa az időmérő edzés és az első versenyen aratott győzelem volt, azért vasárnap is észnél kellett lenni – mosolygott Michelisz Norbert, aki a makaói hétvége második versenyén nyolcadik lett, és ezzel megszerezte a bajnoki címet Yann Ehrlacher és Rob Huff előtt. – Felkészültünk az összes fogatókönyvre, végig kontrolláltuk az eseményeket, ha kellett volna, még tudtunk volna gyorsulni... De az a helyzet, hogy tisztában voltam vele, elég a nyolcadik hely.

– Olyan természetességgel mondja ezt, mintha könnyű lett volna. Könnyű volt?
– Dehogyis! Csak azt mondom, hogy kézben tartottam az eseményeket. Ami mindig jó érzés.

– Talán egyetlen pillanat volt, amikor veszélyben foroghatott a bajnoki cím, amikor Huff felzárkózott a harmadik helyre, és támadott a másodikért. Aztán másként alakult, a felcsapódó motorháztető keresztülhúzta a számításait, de mi van, ha ez nem történik meg?
– Arra is fel voltunk készülve, ha előz, és akkor is meg tudtuk volna szerezni a nyolcadik helyet, mert megvolt a tempónk az előzéshez.

– Kétezer-tízben Makaóban szerezte az első világbajnoki futamgyőzelmét, most itt lett másodszor bajnok...
– Kevés olyan hely van a világon, ahol különlegesebb érzés futamgyőzelmet vagy bajnoki címet ünnepelni. Ez a világ legveszélyesebb versenypályája, magasabb az adrenalinszint, mint a legtöbb más helyszínen, mindez ötvözve egy ilyen kiélezett csatával... Nos, ez igazán különlegessé teszi az élményt.

– Egyik legfőbb riválisa a Makaóban tízszer nyerő Rob Huff szombaton azt nyilatkozta, Makaó megválasztja a királyát. Így történt?
– Nem tudom pontosan, hogy Rob mire gondolt, de tény, hogy ezen a pályán kell a rutin, hogy az ember nyugodt maradjon a döntő pillanatokban. Itt az apró hibák is súlyos következményekkel járhatnak, hiszen nagyon közel megyünk a falakhoz, éppen ezért kell egy kis szerencse is, hogy valaki nyerjen.

– Az utolsó hetekben hárman küzdöttek az elsőségért: Huff, Ehrlacher és ön. Fair csata volt?
– Kemény küzdelmet vívtunk, de én azt nagyon szeretem. Persze, voltak olyan versenyek, amelyek után nagyon mérges voltam, például a második sydney-i futam, amelyen szerintem nyerhettem volna, ha nem löknek ki, de elég régóta csinálom ezt ahhoz, hogy tudjam, ez is a játék része. El kell fogadni, hogy van kontakt az autók között, és minden ilyen harc edzettebbé teszi az embert.

– A győzelem perceiben egy újságírói kérdésre válaszolva azt mondta, nagyon nehéz év volt. Mire gondolt?
– Papíron eleve hátrányban voltunk kicsit a többautós csapatokkal szemben, ráadásul nem csupán mennyiségi hátrányban, hanem olykor technikaiban is. Legalább annyira nehéz volt a mostani küzdelem, mint a 2019-es, de ha a személyes teljesítményemet nézzük, akkor szerintem most kiegyensúlyozottabb voltam, mint az első bajnoki cím megszerzésekor.

– Ez azt jelenti, hogy az nehezebb volt?
– Az elsőt mindig nehezebb megnyerni, mert amikor az megvan, az ember szerez egy kis magabiztosságot, lekerül róla a nyomás. Úgy érzem, ez esetemben is megvalósult, tudtam, hogy ha kizárólag magamra figyelek, annak csak jó lehet a vége.

– Ráadásul megvan a mesterhármas is: Makaó és a Nordschleife után az idén nyert Bathurstban is. Milyen érzés volt?
– Régi álmom teljesült azzal a győzelemmel, mert kívülről talán nem is látszik, hogy mennyire veszélyesek ezek a pályák és mennyi kihívást rejtenek, versenyzőként nagyon különleges élmény nyerni rajtuk. Azt hiszem, tényleg büszke lehetek arra, hogy a világ három legnehezebb aszfaltcsíkjának mindegyikén nyerni tudtam.

– Huszonegy évesen kezdte a versenyzést, s ma kétszeres bajnok. Hosszú volt az út?
– Néha álomszerűnek tűnik az egész. Emlékszem az időszakra, amikor azt gondoltam, sohasem lesz belőlem autóversenyző, mert nem kezdtem el időben a sportot. Aztán emlékszem a pályafutásom elejére, amikor még nem voltam ennyire harcedzett, mert gokartosként nem tanultam meg ezt vagy azt. És hiába néztem rengeteg autóversenyt tinédzser koromban, ezt nem lehet a tévéből megtanulni, sok-sok küzdelem árán tapasztalja meg az ember. Büszke vagyok rá, hogy végigmentem ezen az úton, s hogy szerintem nagyon sokat fejlődtem közben. Mára már minden téren harcedzett vagyok, és ami még ennél is fontosabb: nagyon élvezem a versenyzést.

– Akkor megy tovább az úton?
– Persze! És remélem, hogy még sokáig tart!

TCR WORLD TOUR
A végeredmény. Bajnok: Michelisz Norbert (magyar, Hyundai Elantra N) 440 pont, 2. Yann Ehrlacher (francia, Lynk & Co) 430, 3. Rob Huff (brit, Audi) 414