MotoGP: kockázat nélkül nincs győzelem?

„Kockázat nélkül nincs sztori” – ezzel a falfestéssel fotózkodott Jorge Martin pár napja Sydney-ben, ahogy barátnőjével töltött el pár napot a balul sikerült és csonka Ausztrál Nagydíjat követően.

Nem kérdés, az utóbbi két futam legnagyobb sztoriait a spanyol adta miután biztos győzelmet dobott el magától Indonéziában, majd a Phillip Islanden is.

Programváltozás pró és kontra

Az ausztrál hétvége ugye elég kurtán-furcsán alakult az időjárásnak köszönhetően. Már napokkal a mezőny odaérkezése előtt hatalmas szelet jósoltak, de az óceán mellett pillanatok alatt változhat minden. Ez az előrejelzés azonban makacsul kitartott, így péntek délután a szervezők úgy döntöttek, hogy a pilóták biztonsága érdekében (ez volt a hivatalos indok) megcserélik a szombati sprintet és a vasárnapi futamot, így biztosítva, hogy le tudjon menni az idei Ausztrál Nagydíj, és legrosszabb esetben csak a sprintet kelljen törölni.

Korábban ilyenre még sose volt példa a sportág történetében, és nyilván mindezt az új hétvégi program tette lehetővé. Ha nincs a sprint, szinte kizárt, hogy felmerült volna a szombati verseny gondolata, vagy hogy az nem ütközött volna ellenállásba a csapatok és a versenyzők részéről.

Végül vasárnap valóban megérkezett a rossz idő, ahol nem az eső, hanem az egyre erősödő szél és főként a még erősebb és kiszámíthatatlan széllökések okozták a gondot, így végül törölték a sprintet. Nyilván mondanunk se kell, nem övezte teljes egyetértés a versenyigazgatóság döntését. Voltak, akik versenyeztek volna, más csapatok viszont kerek-perec bejelentették, hogy nem állnak rajthoz. Lelki füleinkkel halljuk, ahogy Jack Miller állítja, ez csak egy normál kis ausztrál szellő. Jorge Martínnak egyértelműen fájt a pontszerzés lehetőségének elvesztése, főleg, ha megnézzük, hogy az utóbbi 4 sprintből 4-et megnyert.

Ugyanakkor, ha engedik őket pályára menni azok után, hogy a Moto2-eseknél Celestino Vietti esését már egyértelműen a szél okozta vagy azt látva, hogy a Moto3-asok és a Moto2-esek is szenvedtek, hogy üzemi hőmérsékletre hozzák a gumikat (nem is sikerült nekik), és ezek után történik egy nagy baleset, akkor megint mindenki a Dornát és a versenyigazgatóságot hibáztatná – jogosan. A gumik kapcsán persze hozzá kell tenni, hogy a Michelin-keverékek sokkal kezesebbek ebből a szempontból, ugyanakkor a MotoGP-seknél számolni kell az aero elemekkel, amik nyilván elég kényesek szeles körülmények között. 2019-ben pedig kaptunk már ízelítőt abból, hogy mennyire veszélyes tud lenni az 1-es vagy a 3-as kanyar nagy szélben.

El kell fogadni, hogy a régi időknek vége, és már egyre kevesebben akarják ugyanazt a kockázatot bevállalni a mai technikai lehetőségek mellett, beleértve akár az időjárás előrejelzést is, ami évtizedekkel ezelőtt nyilván nem volt ilyen szinten még.

Nyilván egy versenyző sem mondott olyat, hogy nem ért egyet a döntéssel, a megfogalmazások mégis beszédesek voltak sok esetben. „Jól döntöttek, ha veszélyes volt a pálya, mert akkor mindenkinek veszélyes. Reggel jól éreztem magam a motoron, de tisztelnem kell a döntést, amit hoztak” – mondta Martín.

„Hogy lehetséges lett-e volna versenyezni? Nem tudjuk. De a versenyigazgatóságnak sok tapasztalata van, és szerintem jó döntést hoztak. Sok versenyünk lesz még a jövőben” – vélekedett Marc Márquez.

Sokan persze azt is felvetették, hogy nem volt-e már a Moto3-asoknak és a Moto2-eseknek is túl veszélyes a helyzet (a hideg miatt főként), hiszen a kicsiknél 18-an értek célba a 27 indulóból, míg a Moto2-esek futamát nem is engedték végig. Nem beszélve a fél tucatnyi bukásról már a bokszból kivezető körön, amit többek között a Moto2-es bajnoki éllovas, Pedro Acosta is elkövetett.

Ami biztos, hogy sok MotoGP-snek furcsa volt a szombati futam, a programváltozás pedig nem várt módon azért újra osztotta a lapokat. Talán Jorge Martín is más döntést hozott volna a gumiválasztás kapcsán, ha a háta mögött van a sprinten szerzett tapasztalat.

Hét szűk esztendő után

A szombati futam végül több szempontból is emlékezetes marad. Kezdjük a győztes, Johann Zarco történetével, aki 120-adik MotoGP-s futamán végre megszerezte első győzelmét a királykategóriában. Három hét híján hét év... ennyi idő telt el utolsó vb-s futamgyőzelme óta, amit még a Moto2-esek között szerzett.

A francia a parc fermében még nem akart sírni, a dobogón pedig nem tudott, mert az örömöt pillanatok alatt bosszúság váltotta fel. Történt ugyanis, hogy a helyszínen nem indult el a La Marseillaise. A TV-n keresztül úgy tűnhetett, hogy Zarco hatalmas boldogságában kezdte el teli tüdőből ordítva énekelni a francia himnuszt (ami nem is lett volna meglepő, hiszen közismert, hogy mennyire szeret énekelni és gitározni), de nem így történt, éneklése volt A HIMNUSZ a helyszínen. Ezért volt az időbeni elcsúszás is.

120 futam. 2533 nap. Ennyi kellett neki, hogy ismét bemutathassa névjegyévé vált hátra szaltóját, amit saját maga is lepontozott, hiszen le kellett tennie a kezét a végén, de legalább a talpára érkezett. Gondoljunk bele, hogy mennyire nehéz lehetett az elmúlt 7 év egy győzelemhez szokott, kétszeres világbajnoknak, aki utolsó két Moto2-es szezonjában 36 futamból csupán 12-szer nem tudott dobogóra állni.

Miután néhány héttel ezelőtt biztossá vált, hogy Hondán folytatja királykategóriás karrierjét, sokan keresztet is vetettek rá, mondván, sose élheti át, hogy milyen lehet a dobogó legfelső fokára felállni a legnagyobbak között.

„Hatalmas teher ment le a vállamról. Tudni, hogy a legjobb motoron ülsz, még sincs meg az a bizonyos érzés, míg a többiek ennyire versenyképesek...”. „Remélem, hogy a Hondánál, sok munkával lesz esélyem további győzelemre, ha olyanok a körülmények. De szükségem volt arra, hogy a legjobb motorral is nyerni tudjak legalább egyszer. Úgy látszik, ehhez egy szombati futam kellett.”

A jelenlegi mezőnyben tehát már csak heten vannak MotoGP-futamgyőzelem nélkül:

Augusto Fernández (16 MotoGP-rajt), Raúl Fernández (33), Fabio Di Giannantonio (36), Luca Marini (52), Álex Márquez (65), Nakagami Takaaki (99), Pol Espargaró (162). Espargarónak jelen állás szerint már csak négy alkalma maradt ezen változtatni, meg persze az esetleges szabadkártyás rajthoz állások és helyettesítések a jövőben, amennyiben valóban a KTM kötelékében marad.

Vajon későn tanul a hibájából?

Sokszor mondtuk, hogy ha egy kör még lett volna, akkor Zarco akár győzhetett is volna... Most voltaképp megvolt neki az a plusz egy kör. Az a plusz kör, amiről csapattársa, Jorge Martín nyilván szívesen lemondott volna.

Zarco első győzelme ugyanis igen kritikus pillanatban érkezett, akkor, amikor csapattársa a világbajnoki címért harcol. Vajon ilyen esetben csapattársként kell(ett volna) funkcionálnia és hátvédként megmaradni az előzés helyett, amivel értékes pontokat vett el Martíntól?

Ez is egy érthető nézőpont. Ugyanakkor, ha ő nem előz, valószínűleg akkor sem tudta volna megóvni a spanyolt, aki két kör alatt 1.2 másodpercet veszített elfuserált gumiválasztásának köszönhetően.

Pedig voltaképp alapszabály: ugyanolyan fegyverzettel, jelen esetben gumikkal kell harcba menni, mint a legnagyobb ellenfeled, jelen esetben Bagnaia, aki 16 versenytársával egyetemben a közepes hátsó keverékre voksolt.

„Most nagyon könnyű megérteni, hogy mi lett volna a legjobb választás. De 100%-ban az volt a tervem, hogy a puha (hátsó) gumival versenyezzek – mondta Martín a futam után, amit biztos győzelem helyett végül az ötödik helyen zárt. – Nagyon finoman mentem vele, próbáltam szuper tisztán motorozni, de végül nem érte meg (a kockáztatás). De lecke volt a jövőre nézve, amiből tanulok.”

Martín választása azért is érthetetlen, mert szombat reggel mindenkinél gyorsabb volt a közepes keveréken is, ráadásul nem is kevéssel.

„Igazából csak hét körön át voltam gyors a közepesen, mert nem mentem vele többet. Ez volt a gond. Sokat dolgoztam a puha keverékkel, és azt gondoltam, kibírja a versenyt. Azt gondoltam, hogy a közepessel nem leszek képes odatenni azt a különbséget és el akartam szökni. Ez volt a stratégiám. De lehet, hogy a közepessel is képes lettem volna rá. Talán egy évet várnunk kell, hogy ez kiderüljön, de az biztos, hogy nem fogok a puha keverékkel versenyezni itt!”

Bár a fenti szavak egyfajta bizonytalanságot tükröznek, a döntés mögött mégis inkább túlzott önbizalom állhat, amiből szintén megárthat a sok. Martín annyival gyorsabb az utóbbi hetekben a teljes mezőnynél, hogy joggal gondolhatta, hogy bármire IS képes lehet, még akár arra is, hogy puha hátsón megnyerje a 27 körös futamot. De a legnagyobb baj, hogy ő nemcsak győzni akart, hanem nagy különbséggel akart győzni.

26 körön és 4 kanyaron át jó volt az elképzelés, csak éppen a legfontosabb, az utolsó 8 kanyarban nem. Másképp fogalmazva 324 kanyarból 316-ot bírt ki alatta a gumi.

Martín Misanóban nagy menetelésbe kezdett, négy sprintet nyert meg zsinórban, kétszer győzött vasárnap, míg egyszer második lett. Előtte pedig Barcelonában harmadik lett. Amikor valaki ilyen menetelésben van, akkor bizony egyre nagyobb az esély, hogy a túlzott önbizalom hibához vezet.

Ezt láthattuk Indonéziában az előző héten, amikor 3 mp-es előnynél bukott a vezető helyről és most is, amikor rossz abronccsal nehezítette a saját életét.

Ráadásul úgy, hogy a futam 11 másodperccel volt gyorsabb, mint a tavalyi Ausztrál Nagydíj! Azaz legalább a mezőnyt lassította volna, ameddig csak lehet, ahelyett, hogy szökni próbál. De ő nagyon meg akarta mutatni.

„Azt hiszem, 8 vagy 7 körrel a vége előtt tudatosult bennem, hogy gondban vagyok, mert láttam, hogy 4 tizeddel gyorsabbak nálam (körönként)”.

Az igazi problémát az utolsó előtti kör jelentette, amikor egy másodperccel volt lassabb Zarcónál, aki közben feljött a második helyre.

Tavaly Marc Márqueznek bejött ez a kockázatvállalás (mármint a puha hátsó gumi), aminek egy dobogós hely lett az eredménye, de ő tavaly sem volt és most sincs harcban a bajnoki címért. Marc szintén bevállalta szombaton a puha hátsót, ami alatta már körökkel korábban megadta magát, azaz innen nézve Martín igazi hőstettet vitt véghez. A gond csak az, hogy míg Márqueznek nem volt veszíteni valója, addig Martínnak 14 nagyon értékes bajnoki pontba került mindez.

Martín állítja, hogy megtanulta a leckét, és többet nem követi el az előző hetek hibáit és nem fog kockáztatni. A kérdés, hogy még időben történt-e a felismerés, és elegendő lesz-e a gyorsasága ahhoz, hogy legyőzze Bagnaiát a bajnoki címért folytatott harcban is.

Az egyedüli furcsa és érthetetlen megnyilvánulása a spanyolnak az volt, amikor arra panaszkodott, kaphatna több támogatást. Mármint a Ducatitól. Ami azért furcsa, mert Gigi Dall'Igna nyilatkozatában állította, hogy kifejezetten jelezte Martinnak és csapatának, hogy a közepes gumi a jó választás. Ennél többet mit tehetett volna? Hiszen a végén mindig a pilóta mondja ki a végső szót a gumi kapcsán.

Ahogy egy héttel korábban Aleix Espargaró, aki Mandalikán szintén dobogós esélyt dobott el magától, ami miatt Massimo Rivola csapatfőnök nem is volt boldog.

Vajon Martin akkor is így döntött volna, ha nem változtatnak a programon és szombaton a sprintet rendezik meg? Vajon az ott szerzett tapasztalatok után szintén a puha hátsót rakatta volna fel a 27 körös futamra? Sosem tudjuk meg.

Az viszont legkésőbb a november 26-ai valenciai évadzárón biztosan eldől, hogy kockáztatással vagy anélkül lehet-e messzebbre érni napjaink MotoGP-jében.

A hétvégén ismét verseny, következik a Thai Nagydíj, amin Álex Rins biztosan nem lesz ott, azaz továbbra sem láthatunk idén olyan sprintet és versenyt, amin a teljes 2023-as mezőny rajthoz állna. Rins visszatérése talán korai volt lábtörése után, de az orvosi vizsgálatok kiderítették, hogy mi okoz neki továbbra is komoly fájdalmakat, sőt a problémát egy kisebb műtéti beavatkozással elvileg már meg is szüntették.