MotoGP: botrány és káosz már az első futam után

Hol itt a biztonság?

Történetünket talán kezdjük két héttel korábbról, amikor a MotoGP-kategória utolsó téli tesztjét tartották az első versenyhétvégének is helyszínt adó portimaói pályán Portugáliában. A teszt első napján Maverick Vinales és Fabio Di Giannantonio is nullára törte a motorját, utóbbi ráadásul olyan fokú agyrázkódást szenvedett, hogy másnap nem is engedték pályára lépni. Mindez a kavicságy miatt, amire évek óta panaszkodnak a versenyzők.

Bár ígéretből és magyarázatból nem volt hiány, úgy kezdődtek el az edzések, hogy a pálya nem lett biztonságosabb. Nyilván mindenki abban reménykedett, hogy úgysem történik baj, de természetesen az ördög most nem aludt. A második edzés utolsó negyedéhez érve Pol Espargaró alól elment a motor hátulja a hideg guminak (és talán a kelleténél több hátsóféknek) köszönhetően és közel 200 km/órás tempónál bukott a 10-es kanyarban.

Amint a problémás kavicságyra ért egyre magasabbra és magasabbra kezdett bukfencezni, tempója pedig felgyorsult, miközben épp, hogy lassulnia kellett volna. Így brutális tempóval csapódott bele a gumifalba. Légfal a pálya ezen pontján nem volt, mondván, nem ez nem egy olyan kanyar, ahol gyakran elesnek... „Légfalat kell odatenni! És nem jövőre, hanem már holnapra!” – mondta Marc Márquez, amivel nyilván mindenki egyet értett. Bár a problémát (azaz az esés súlyosságát) a rossz kavicságy idézte elő, ezt egyik napról a másikra nem lehetett orvosolni, de legalább a légfal oda került szombat reggelre.

Pol Espargarót hosszú percekig ápolták a bukótérben, mire legalább mentőbe tudták rakni, hogy bevigyék a pályakórházba. Állkapocscsont-törés, csigolyatörés, bordatörés és tüdőzúzódás volt a diagnózis. A spanyolt szombat este a barcelonai Dexeus Egyetemi Kórházba szállították, ahol kedden állkapocsműtéten esett át. Szerencsére a többi sérülés nem igényelt műtéti beavatkozást, de hosszú gyógyulás vár rá. Szurkolóinak bizakodásra adhat okot, hogy már most a visszatérésen gondolkodik, és egy fotót is posztoltak róla a kórházból.

Carmelo Ezpeleta, a Dorna elnök-vezérigazgatója a Speedweek.com oldalnak feketén-fehéren kijelentette a hét elején: ha nem cserélik ki a kavicságyat az előírásoknak megfelelően, akkor a pálya nem kap „A licence-et”, ami azt jelenti, hogy nem rendezhetnek világeseményt. „Van elég helyszín, akik MotoGP-futamot szeretnének rendezni.” Az átalakítást ráadásul már az ősszel tartandó Superbike világbajnoki futam előtt látni akarják.

Légfalat mindenhova! De ez megoldja az igazi problémát?

„Ha kell, akkor az összes pályát elejétől a végéig körbe kell tenni légfallal” – mondta Jorge Martin, aki két évvel ezelőtt saját bőrén is megtapasztalta, hogy milyen az algarvei pályán bukni.

Esetében szintén a kavicságy volt a hunyó, és nem is ért el a pálya széléig, de a múlt pénteken történt baleset más problémára is felhívta a figyelmet.

„Nagyon bonyolult az egész. Kellett volna légfalnak lennie ott igen, de a probléma, hogy a testvérem a 10-es kanyarban bukott. A 9-es kanyarban köszönhetően a szárnyaknak és a leültetett motoroknak – vagy azok hibájából, ha úgy tetszik – abnormális tempóval jövünk át. Negyedik fokozatban letilt a motor, ami 260 km/órás tempót jelent. Ha így folytatjuk, minden pálya kicsi lesz a számunkra. Persze, tehetünk mindenhova légfalat, mert a pályák kicsik és fal veszi őket körbe, de a végén mit csinálunk, a sivatagban fogunk versenyezni?” – tette fel a költői kérdést Aleix Espargaró.

Nem ő az első versenyző, aki szót emel a ma látható technikai megoldások ellen, mivel azok szükségtelenül felgyorsították a motorokat, miközben a mezőny sűrűbb, mint valaha.

Marc Márquez már a 2021-es jerezi futamot követően kongatta a vészharangot, miután a vasárnap reggeli bemelegítő edzésen bukott, és a légfalba csapódott.

De az idei szezon kezdete előtt Massimo Rivola, az Aprilia csapatfőnöke is szót emelt a technikai irány ellen, hangsúlyozva, hogy a világ összes versenypályája kicsi lesz így.

A megoldás egyszerű – gondolhatnánk – változtassák meg a technikai szabályzatot. Ez azonban nem ilyen egyszerű. A jelenleg érvényben lévő direktíva éppen csak tavaly lépett életbe és öt évre szól, azaz 2026. végéig elvileg minden kőbe van vésve. Egy ilyen jellegű változtatás, azaz például az aerodinamikai elemeket betiltása olyan mértékben változtatna meg mindent, hogy újra kéne tervezni a motorokat, de legalábbis jócskán visszalassítani őket, ami jelentős anyagi terhet róna a márkákra. (Nem mintha az egyre nagyobb mértéket öltő aerodinamikai fejlesztés olcsó lenne...) A technikai szabályzatot csak a sportban résztvevő gyártók egyhangú döntésével lehet módosítani. Az egyedüli ok, amivel ez kikerülhető, ha biztonsági kérdésről van szó. És bár arról van szó, de kérdés, hogy mennyire közvetlenül. És hogy a Dorna akar-e ilyen mértékben „szembe menni” a Ducatival, miközben jelenleg ez a márka tartja életben a sorozatot, hiszen a 22 fős mezőnyből 8-an Desmosedicin ülnek.

Tényleg ez menti meg a MotoGP-t?

Az utóbbi években a sorozat népszerűsége drasztikusan csökkent, köszönhetően főként a fizetős TV-csatornák és streaming platformok megjelenésének. A helyzet annyira kritikussá vált, hogy a MotoGP mögött húzódó befektetői csoport, azaz a Bridgepoint is jelezte a Dornának, hogy ez így nem mehet tovább.

Jobb híján a spanyol cégnél úgy döntöttek, hogy amiben csak lehet, másolni fogják a Formula-1-et, amit egyértelműen sikerült megreformálnia, trendivé és vonzóvá tennie az amerikai Liberty Mediának.
Ennek egyik példája az idén bevezetett sprint, amit az F1-gyel szemben minden hétvégén megrendeznek a MotoGP-ben. A csapatokkal és a versenyzőkkel senki nem egyeztetett erről a döntésről, de még csak a véleményüket sem kérték ki, ami a többségnél hatalmas felháborodást okozott a tavalyi Osztrák Nagydíjon a hír kiszivárgásakor.

Az első sprintet követően továbbra is erősen megoszlanak a nézetek, nyilván, akik elöl végeztek, azok élvezték, de például Fabio Quartararo nagyon veszélyesnek tartja, ahogy Aleix Espargaró sem volt elragadtatva tőle, de „ha a nézők élvezték, akkor minden rendben van” – mondta.

Abban viszont szinte teljes az egyetértés, hogy az új menetrend sok sebből vérzik, így számíthatunk változásokra az év során. A kvalifikáció után például már Argentínában sem kell TV-interjúkat adniuk a legjobban szereplő pilótáknak, akiket brutális mértékben akar használni a promóter jelenleg.

A vasárnapi pilóta parádé (hogy is fogalmazzunk...) kicsit olcsó F1-másolatnak hat, az új főcímzene kapcsán pedig kérdés, hogy hány szurkolónak sikerül majd megjegyeznie, és reflexszerűen a MotoGP-re gondolnia, amikor meghallja. Jó azoknak, akik megszerették az új dallamot és terveznek személyesen megnézni egy futamot, hogy egész hétvégén szinte megállás nélkül hallgathatják majd az új szerzeményt.

Egy biztos, az F1 és Stefano Domenicali egyáltalán nem veszi zokon a másolást, sőt a keresztpromóciót sem, így szinte egyértelmű, hogy őt érte a megtiszteltetés, hogy leintse a MotoGP Portugál Nagydíját.

Túlzott agresszió

A sprintet követően sok kritika megfogalmazódott annak veszélyességéről, főként, hogy több ütközést is láthattunk. Luca Marini bukásának és az azt követő ütközésnek köszönhetően Enea Bastianini eltörte a jobb lapockáját (azóta tudjuk, hogy nem kell műteni, és hamarosan megkezdheti a mozgást, bízva abban, hogy Austinban már rajthoz állhat), Joan Mir szintén féktávon bukott, ő Quartararo versenyét tette tönkre a dominóeffekttel, de számos egyéb koccanás is volt, amiket a kamerák nem mutattak, csak a pilótáktól értesültünk róluk utólag.

Akik azt gondolták, hogy mindez az agresszió csak a sprint rövidebb távjának köszönhető, azok nagyot tévedtek. A vasárnapi nagydíj első körei talán még durvábbak is voltak.
Mintha mindenki elfelejtette volna, hogy ez még csak az első versenyhétvége a 21-ből, és „csupán” 37 pont az idén maximálisan megszerezhető 777-ből.

A közellenség

Nincs még egy olyan versenyző a mezőnyben, aki olyan szélsőséges indulatokat tud kiváltani, mint Marc Márquez. Mintha nem lett volna elég a hiba mértéke, pechére a hazai hőst sikerült kiütnie, amire a közönség folyamatos pfujolással, kifütyüléssel, bemutatással és szitkozódással reagált. Márquez azonnal tudta, hogy hatalmas hibát vétett, nem véletlen, hogy magával nem törődve, azonnal Miguelhez szaladt a kavicságyban, majd első útja az RNF csapat bokszába vezetett, hogy személyesen kérjen bocsánatot. A közönségnek többször is két kezét összetéve jelezte, hogy mennyire sajnálja a történteket, de nyilván a portugálokat ez kicsit sem hatotta meg.

Márquez viszont láthatóan összetört az extrém és indulatos reakcióktól, a lelke sokkal jobban fájt, mint a törött hüvelykujja, amit még vasárnap este meg is műtöttek.
A harag egyfelől teljesen érthető és még jogos is, de miért felejtik el ilyenkor sokan, hogy ez nem az első és nem is az utolsó hasonló hiba a sportág történetében. Hogy egy híres mondást idézzünk: „Az ambíciód felülmúlta a tehetségedet.”

Nyilván nem szándékosan esett el és okozta mások vesztét is, igazából még csak előzni sem akart, de abban hibázott, hogy a lehetségesnél sokkal, de sokkal többet kért a motortól, mint amire a jelenlegi Honda képes. De ugyanez a vakmerőség tette őt nyolcszoros világbajnokká.

Alkalmas embereket a MotoGP Felügyelő Testületbe!

Ha azt gondolnánk, hogy ennyi balhénál több már nem férhet bele egy hétvégébe, akkor ne feledkezzünk el a FIM MotoGP Steward Panelről! A Freddie Spencer vezette testület alkalmassága évek óta folyamatos kérdéseket vet fel, idén pedig egy verseny se kellett ahhoz, hogy megint álljon a bál.
Mindezt úgy, hogy már a csütörtöki éves versenyzői eligazítás is hosszú és lezáratlan vitába torkollott, és már akkor kiderült, hogy nem sikerült egyértelmű protokollt megfogalmazni a büntetések kapcsán.
Persze, ki gondolta volna, hogy már két nappal később előjön a hiányosság és továbbra is következetlen döntéseket hoznak – Murphyn kívül...?

A szombati sprinten látott esetek közül Joan Mirt büntették, míg Luca Marinit nem, amit a mezőny egy része egyáltalán nem értett, és elmeséléseikből kiderült, hogy számos olyan ütközés volt, amit nem mutattak a kamerák, de jelentős hátrány okoztak egy-egy versenyzőnek (azaz pozíciókat veszítettek más agresszív motorozása miatt), ennek ellenére még csak nem is vizsgálták az eseteket. Ugyanez megtörtént a vasárnapi futamon is, így délutáni nyilatkozatok során ismét végighallgathattuk a pilóták érthető és jogos panaszkodását az igazságtalan, logikátlan és a legkevésbé sem konzisztens ítéletek kapcsán.

De az igazi balhé és káosz ekkor még el sem kezdődött. A verseny után nem sokkal eldőlt, hogy Marc Márquez dupla hosszú körös büntetést kapott torpedó akciójáért. Voltak, akik szerint egy futamos eltiltást érdemelt volna, de a felügyelők által meghatározott irányelvek szerint az első elkövetőnek ez a büntetés jár. Márquez elismerte a felelősségét, és elmondta, hogy bármilyen büntetést elfogadna, mert tudja, hogy hibázott.

A verdikt megfogalmazása azonban azonnal felkeltette a helyszínen tartózkodó újságírók figyelmét, az ugyanis úgy szólt, hogy a büntetést a Michelin Argentin Nagydíjon kell teljesítenie. Pont.

Nem a következő futamon, nem a versenyző következő futamán, hanem az eheti argentin futamon. Igen ám, de már akkor tudni lehetett, hogy Márquez hüvelykujja eltört, így van rá esély, hogy nem tud rajthoz állni Termas de Rió Hondóban. Így azonnal elindult a „nyomozás” az újságírók részéről, és hamar kiderült, hogy a szabálykönyv értelmében, ha nem tud rajthoz állni a nevezett versenyen, akkor a büntetés volt, nincs. Ezt a FIM egyik szakembere a nso-nak is megerősítette.

Nem először használják ezt a megfogalmazást, és nem először fordul elő, hogy a büntetett sportoló aztán nem állt rajthoz, de most Marc Márquezről van szó, így nyilván azonnal hatalmas botrány lett az ügyből.

Főként, hogy hétfőn reggel a HRC csapat közölte, hogy a nyolcszoros világbajnok kezét műteni kellett, így valóban kihagyja a második fordulót.

A FIM MotoGP Stewardok erre reagálva kedden kiadtak egy magyarázó dokumentumot, miszerint, ha Márquez nem tud rajthoz állni a hétvégén, akkor a következő versenyén kell letöltenie a penzumot. Magyarul megváltoztatták a büntetést, ami teljesen szabályellenes. A szabálykönyv ugyanis erre nem ad lehetőséget.

A HRC természetesen megfellebbezte az új határozatot. A fellebbezéseket vizsgáló testület (FIM Appeal Stewards) már csütörtökön összeült Termasban és azt a döntést hozták, hogy továbbítják az ügyet a következő szintet jelentő MotoGP Fellebviteli Bíróságnak (MotoGP Court of Appeal), akinek maximum négy hetük van döntést hozni, amely ha helyben hagyja a stewardok második döntését, akkor a HRC a Nemzetközi Sport Döntőbírósághoz (CAS) tud fordulni.