Bagnaia, aki tavaly második helyen zárt az egyéni világbajnoki címért folytatott versengésben Fabio Quartararo mögött, napra pontosan négy évvel ezelőtt írt alá először a Ducati-családhoz, akkor még annak szatellit alakulatához, a Pramac Racinghez.
Az olaszok úgy szavaztak neki bizalmat, hogy akkor még csak bízhattak abban, egy évvel később Moto2-es világbajnokként csatlakozik hozzájuk Bagnaia.
Első MotoGP-s dobogós helyezését még ennek a csapatnak a színeiben szerezte a 2020-as San Marinó-i Nagydíjon, majd tavaly felkerült a gyári csapathoz (Jack Millerrel együtt, Andrea Dovizioso és Danilo Petrucci megüresedett helyére).
A tavalyi éve döcögősebben indult a vártnál, a tragikus mugellói hétvége versenynapján nem tudta fejben egyben tartani magát, majd többször gumiproblémák fosztották meg a győzelem esélyétől.
Az aragóniai futamon aztán megtört a jég, ahol hatalmas utolsó körös csatában megverte Marc Márquezt, és karrierje során először felállhatott a királykategória dobogójának legtetejére, amit a hátralévő öt futam alatt még háromszor sikerült megismételnie.
Nem titok, hogy a Ducatinál elsősorban tőle remélik a győzelmeket, és akár az egyéni bajnoki cím megnyerését, amire Casey Stoner 2007-es sikere óta várnak. Szerződéshosszabbításával legalább ez a teher már lekerült a válláról.
Az őrült szezonnak (amikor a mezőny nagy részének lejár a jelenlegi megállapodása) Bagnaia az első fecskéje, de nem ő az első, akinek 2024 végéig van érvényes szerződése.
Marc Márquezzel még 2020-ban írt alá rekordhosszúságú kontraktust a HRC, míg Brad Binderrel tavaly hosszabbított a KTM.
Franco Morbidelli pedig egyelőre 2023 végéig állapodott meg a gyári Yamaha csapattal.
Amennyire egyértelmű volt Bagnaia „marasztalása”, annyira nagy kérdőjel, hogy ki ül majd a boksz másik oldalán jövőre. Jack Millernek nagyot kell villantania a szezon első harmadában, mert Jorge Martin és Enea Bastianini is pályázik a helyére. Az opciós jogok júniusban járnak le a bolognaiaknál, így várhatóan akkor hozzák csak meg a további döntéseket.
Ne felejtsük el, hogy nemcsak a gyári pilóták, de a Pramac Racing versenyzői, sőt Bastianini is közvetlenül a gyárral állnak szerződésben.
A bolognaiaknál tehát nincs hiány jó versenyzőkből, így nem valószínű, hogy külsős versenyzővel erősítenek jövőre, hacsak nem próbálnak meg lecsapni valakire a Moto2-es géposztályból.
A többi márkánál már korántsem ennyire egyértelmű a helyzet. Quartararo és Joan Mir sem csinált titkolt abból, hogy nem elégedettek jelenlegi kenyéradójuk hozzáállásával és az elvégzett fejlesztésekkel. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy valóban tervezik-e elhagyni mostani csapatukat, esetleg csak a fizetésüket akarták felsrófolni.
Mir Hondához való átigazolását már szinte készpénznek vette mindenki a depóban, de Pol Espargaró téli teszteken mutatott szereplése után már egyáltalán nem olyan egyértelmű a helyzet. Espargaró érkezése számos pozitív változást hozott a csapat és a márka életében, amit, ha jó eredményekkel is meg tud fejelni a szezon első részében, akkor nem sok értelme lenne megzavarni a Repsol Honda csapat mostani dinamikáját és egyensúlyát.
És ha nem lenne elég a jelenlegi MotoGP-s pilótákkal való spekuláció, akkor van itt még valaki, akivel számolni kell. Ő pedig nem más, mint Pedro Acosta.
A Moto3-as világbajnokságot újoncként megnyerő spanyol titán sokkolóan jól teljesített a Portimaóban ma véget érő háromnapos teszten, újonc létére ugyanis a Moto2-es lista élén zárt.
Mi lesz akkor, ha igazán belerázódik ebbe az új géposztályba...? Nem túlzás azt mondani, hogy világbajnoki esélyese az idei kiírásnak, amit, ha sikerül megugrania, akkor nehéz elképzelni, hogy ne akarják azonnal felvinni a MotoGP-be.
Acosta ugyan a KTM-alom tehetsége, de nem titok, hogy már tavaly szemet vetett rá a Honda és a Repsol is, akiknek már most gondolni kell a Marc Márquez utáni érára.
Érdekes lesz látni, hogy ki kihez és mennyire marad hűséges ebben a történetben.