MotoGP: Ha a legjobb vagy, bárki szerződtet – Hervé Poncharal

Az NSO a Red Bull Ringen kihasználta a lehetőséget, hogy a történet egy szereplőjével felidézze a 28 évvel ezelőtt történteket, méghozzá Hervé Poncharallal, aki 1993-ban Kocinski csapatfőnöke volt a Lucky Strike Suzuki alakulatnál.

Exkluzív interjúnk következik.

– Hervé, 1993-ban John Kocinski csapatfőnöke volt.
(Hangos nevetés...)

– Hogyan emlékszik az asseni futam leintését követő eseményekre?
– Ez egy hosszú történet és egy régi történet. Nagy kár volt érte, mert John nagyon gyors volt azon a hétvégén, abban az évben, de a rajtja nagyon gyengén sikerült, és az első 10 körben nagyon-nagyon-nagyon lassú volt. Aztán hirtelen, mintha egy méhecske csípte volna meg, sorra elkezdte szórni a leggyorsabb köröket. És mindenkit utolért, egészen a második helyig. Azt hiszem, Loris Capirossi akkor már túlságosan kimotorozott a képből, sokkal gyorsabb volt mindenkinél és megnyerte a futamot.

John megelőzte Haradát, talán az utolsó körben, aztán valamiért elveszítette a második helyet szintén az utolsó körben. Azt hitte, hogy nagyobb volt az előnye Haradával szemben, de közelebb volt, mint gondolta, Harada megelőzte, így harmadikként végzett – ami szintén egy jó eredmény. De teljesen kiakadt, és ahelyett, hogy a dobogóhoz jött volna – ez persze akkor és ott a helyszínen még nem tudtuk, de – a pálya hátsó részén üresbe tette a motort, és addig tartotta teligázon, amíg ki nem könyökölt a hajtókar, és a blokk fel nem robbant.

Képzelheti, hogy a Suzuki részéről a japánok nem voltak boldogok, ráadásul Lucky Strike nagydíj volt (a csapat főszponzora egyben – a szerk.). A Dorna próbálta megtalálni Johnt, hogy legalább a sajtótájékoztatón jelenjen meg, a dobogóra ugye nem ment fel, de nem találták meg, egyszerűen csak lelépett. Nem ment fel a pódiumra, nem volt ott a sajtótájékoztatón, így ezek után Mr. Ito azt mondta nekem: „vége, vége, ezt nem fogadjuk el.” Így találkoztam Simon Crafarral (ma a MotoGP bokszutca riportere – a szerk.), aki akkor az 500-asok között ment, én pedig megkérdeztem tőle, hogy nem akarna-e a 250-es Suzukival menni. Mire ő: „Miért is ne? Kicsit nagy vagyok a 250-es motorra, de hajrá!” A szezon második felét Simon Crafarral csináltuk végig, és egy hihetetlen időszak volt, egy igazi ajándék

– John mindig is nehéz ember volt, ami a vérmérsékletét illeti?
– Tudja, minden top versenyző úgy viselkedik egy kicsit, mint egy primadonna, és azt gondolom, hogy John minden versenyt meg akart nyerni miután visszatért a 250-be, mert egy évvel korábban az 500-ban nyerni tudott Kenny (Roberts) csapatában, de nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan az ő eltervezte. Igen, élveztük a vele való munkát, mert nagyon gyors volt. Amikor odarakta magát, senki sem tudta legyőzni őt. Abban az évben világbajnoknak kellett volna lennie, és lehetett is volna, de Assenben véget ért a történet.

– Csapatfőnökként, csapattulajdonosként meg tudta valaha változtatni egy versenyző mentalitását?
– John nagyon nehéz eset volt, mert nagyon nehéz volt vele kapcsolatot kialakítani. Nagyon zárkózott volt, dolgozott, aztán lelépett. Szóval szinte semmi időt nem tudtunk vele tölteni a megbeszéléseken kívül. És tudja, amikor valaki nem akarja kinyitni a szívét, akkor nehéz. De mindenki más, és én ennek ellenére is élveztem vele dolgozni. Nehéz volt, de elmondhatjuk, hogy dolgoztunk együtt John Kocinskivel, aki egy hihetetlenül tehetséges srác, versenyző, és meg is mutatta csodás motorozási képességeit. A történet nem ment végig, ez benne van az életben. Sok ember megházasodik és elválik. De amikor összeházasodtak, az egész életüket együtt akarták leélni.

– Az ön tapasztalatai alapján egy ilyen viselkedés után, van visszaút a márkához? Legyen az japán vagy más?
– Most Maverickról beszélünk? (Ekkor még nem lehetet tudni, hogy hogyan végződik a Yamaha-Vinales történet – a szerk.)

– Általában...
– Nem tudom. De minden egyes ilyen sztori nekem egy kicsit baromság... Ha a versenyző mindent megnyer és ő a legjobb a világon, akkor bárki szerződést ajánl neki. Mindegy, hogy előtte mit tett.

– Volt valaha gondja egy versenyzővel a körülötte lévő emberek miatt?
– Milliószor. Nem olyan könnyű csapatfőnöknek lenni, mert meg kell adnod a megfelelő támogatást a versenyződnek, meg kell találnod a megfelelő motorgyártót, jó szerelőkkel kell bírnod és egy kicsit pszichológusnak is kell lenned. Mert amikor a pilóta a barátnőjével, a családjával, a menedzserével jön, akiket nehéz kezelni, akkor el kell fogadnod, hogy ezekkel az emberekkel együtt kell dolgoznod, különben elveszíted a versenyződet. De ez a játék része. Csapatfőnökként sokféle feladatot el kell tudnunk látni.

– Volt azóta lehetősége Johnnak beszélgetni arról, hogy mi történt Assenben? Egy pohár sör vagy bor mellett.
– Nem, sosincs itt. Nem hiszem, hogy szereti a MotoGP világát. Sosem látom őt.

Zárógondolatok

Ahogy Kocinski esetében, úgy Vinalesnél sem volt megbocsátás a japán csapatvezetés részéről, így idén már biztosan nem látjuk a spanyolt Yamahára ülni, és valószínűleg soha többet a karrierje során. Bár láttunk már váratlan dolgokat az életben és a motorsportban is.

Abban viszont igaza volt Poncharalnak, hogy Kocinskihoz hasonlóan (szerencsére) Vinales karrierjét sem törték ketté a történtek. Az Aprilia továbbra is kitart mellette, hosszabbítási opciós lehetőséggel szerződést kötöttek vele 2022-re, és már idén szeptemberben kipróbálhatja a V4-es olasz motort, az pedig már csak a feleken múlik, hogy versenykörülmények között is bemutatkoznak-e már ebben a szezonban.

Hogy hol a határ a család, a barátnő jelenlétében a futamok során, azt minden csapat maga határozza meg, de kétségtelen, hogy vannak olyan esetek, amikor a „kíséret” távoltartása a pilóta érdekét is szolgálja. Meglátjuk, hogy Massimo Rivola és az Aprilia vezetése mennyire lesz óvatos, előrelátó és határozott ezzel kapcsolatban.

Érdekes összecsengés, hogy egyik fent említett versenyzőnek sem sikerült igazán szoros kapcsolatot kialakítani csapatával (bár az okok nyilván eltérőek), de nem szabad elfelejtenünk, hogy a motorsportban a teljesítmény sokszor fejben dől el.

Izgalmas lesz majd újabb 30 év múlva megnézni, hogy Vinales és a mostani csapatvezetés leült-e valaha átbeszélni a 2021-ben történteket...