WTCR: Zengő pazar csapata – érkezik a világbajnok Huff is!

– Elképesztő csapatot hozott össze! Hogy sikerült?
– Tavaly tizenkilencre lapot húztunk, és most újra megtettük – mondta Zengő Zoltán csapattulajdonos és csapatfőnök. – Akkor az volt a terv, hogy két autóval indulunk a túraautó-világkupában, és ezt elmondtam a sorozat promóterének, Francois Ribeirónak is, aki megkérdezte, mi lenne, ha harmadikként szerződtetnénk a csapatba Mikel Azconát is, akinek az új autójához megkapnánk a gyári segítséget, a mérnököket, így pedig jobban tudnánk haladni. Mondtam, hogy az nehéz lesz, mert a két autóra is alig van pénzünk, a harmadikra meg nulla, de Francois segített, ahol kellett, hogy az álom megvalósuljon. És meg is valósult, a Zengő Motorsport Azcona révén öt év után futamgyőzelmet szerzett a WTCR-ben.

– Ez hozta meg az áttörést?
– Szerintem igen. Átkattant egy kapcsoló a fejemben, újra lett önbizalmam, és nemcsak nekem, hanem a csapat mérnökeinek, szerelőinek és támogatóinak is, mindenki szemébe visszatért a csillogás. Nehéz öt éven voltunk túl, hiszen bár örültünk annak, hogy Michelisz Norbi gyári versenyzővé vált, mi pedig visszatértünk az utánpótlás-neveléshez, a mezőny végén autózni mégsem olyan, mint az elején.

– Ezért döntött úgy, hogy a tehetségkutatás mellett győzelemre esélyes versenyzőt is szerződtet?
– Igen. Mindenki a győzelmet meg a dobogós helyeket szereti, az embereknek cirkusz kell, és rájöttem, hogy az utolsó helyekkel ezt nem tudjuk megadni. Ezért hibrid megoldást választottunk: most vannak a csapatban sztárok és tehetségek is – utóbbiaknak is könnyebb így tanulni. Ez tavaly be is bizonyosodott, hiszen Boldizs Bence egy 104 lóerős Swiftből ült be egy 360 lóerős Cuprába, a példaképei között versenyzett, és az utolsó három futamon már a top tízben végzett.

– Hogy sikerült megszerezni Rob Huffot?
– Csapatvezetőként abba a helyzetbe kerültem, hogy Mikel Azcona azt mondta nekem: nagyon örült, hogy tavaly ő volt a leggyorsabb a csapatban, csak kár, hogy nem volt kivel megosztani az adatokat, nem volt kivel felvenni a versenyt. Több pilóta neve is szóba került, de Huffyval igazság szerint már tavaly is jó néhányszor beszélgettünk. Persze, volt az ügyben sportpolitika is, ami számomra ismeretlen terep volt, ezen felül jó néhány pilóta maga jelentkezett, hogy szeretne csatlakozni a csapathoz, megmondom őszintén, volt olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy hat autóval kell rajthoz állnunk, de erre a hírre már a mérnökeink szeme is vörösben úszott...

– Úgyhogy végül maradtak a négynél?
– Igen. Huff szerdán csapott a kezünkbe, és vele tényleg összeállt az álomcsapat. Sok megkeresése volt, és nem akart két szék között a pad alá esni, de végig érezte, hogy nem kábítjuk, hogy akarjuk őt, végig nyitott volt a közös munkára. Most, hogy megállapodtunk, mi is örülünk és ő is, hiszen érzi, hogy olyan csapatba került, amilyenbe mindig is szeretett volna – itt nálunk családias a hangulat, ugyanakkor mindenki nagyon eltökélten dolgozik a sikerért. Mindig azt mondom, lehet, hogy nem mi vagyunk a legjobb csapat a világon, de hogy a hangulat nálunk a legjobb, az biztos.

– Három pilótája bármikor képes a futamgyőzelemre. Csapatfőnökként ez nem rak terhet önre?
– Én mindenkinek elmondtam, megértem, hogy nyerni jönnek a bajnokságba, sőt, én is azt akarom, hogy nyerjenek, ugyanakkor ez egy csapatjáték, amelyben mindenkinek partnernek kell lennie. Mindenki minden adatot megkap az összes autóról, és küzdhetnek a pályán egymás ellen is, de tartsák szem előtt a csapatérdeket. Hiszek benne, hogy ez sikerülhet, és hogy az év végén valamelyik pilótánk megszerzi a világbajnoki címet és csapatként is világbajnokok leszünk.

– Nagy célok!
– Úgy érzem, hogy életem történetét forgatjuk: nagyon jó látni, hogy a vezető szerelőktől kezdve a gumison keresztül a pilótákig mindenkinek csillog a szeme és a tőle telhető legtöbbet próbálja beletenni ebbe a szezonba. Mintha minden egyes futamon harmincöten mennénk fel a pályára.