– Csillog a szeme...
– Mert boldog vagyok! Ez életem egyik legfontosabb napja – vallotta be Bútor Róbert az online közönségtalálkozón, amelyen leleplezte új versenyautóját, a Citroën C3 WRC-t. – Harminc éve versenyzek, és most olyan mérföldkőhöz érkeztem, amely meghatározza a következő éveimet.
– Ezért adta el a korábbi versenyautóit?
– Ezért. Úgy éreztem, hogy váltanom kell. Mint 2013-ban, amikor eldöntöttem, befejezem az aktív pályafutásomat. Nagy döntés volt, nem is mondtam el senkinek, a szüleim, a csapat, de még a navigátorom sem tudta. Az idényzáró pécsi verseny végén a vacsoránál bejelentettem, hogy elég volt az évi nyolc futamból, a folyamatos megfelelési kényszerből. Persze azt akkor sem mondtam, hogy nem ülök versenyautóba többé...
– Elég volt az évi két-három rali?
– Elég. Tavalyelőtt, Veszprémben ráadásul úgy arattunk abszolút futamgyőzelmet, hogy akkor már hat éve nem versenyeztünk aktívan. Az nagyon jó érzés volt. Aztán tavaly év végén eljött megint egy pont, amikor úgy éreztem: váltanom kell, behozni egy olyan autót, amellyel a következő időszakot tét nélkül, boldogan, a nézőknek örömet szerezve versenyezhetek. Nem akarok senkitől pontokat rabolni, vagy beleszólni a bajnokság végeredményébe, az akarok lenni, aki segít, akit várnak a nézők a pálya szélén.
– Mi kellett ahhoz, hogy ez sikerüljön?
– Sok segítséget kaptam fentről, az édesapámtól – ebben biztos vagyok. Egész pályafutásom során segített, ahogy most is, mert annak ellenére, hogy sokat dolgoztam, ezt csak magamtól nem tudtam volna elérni. Gyakorlatilag négy nap alatt zajlott le minden: eladtuk a korábbi két autómat, a Skodát és a Peugeot-t, és megvettük a Citroën C3 WRC-t, amiről álmodni sem mertem.
– Van ennél feljebb?
– Nem hinném, legalábbis az én pályafutásomban biztosan nincs. Még most is alig hiszem el, hogy igaz, pedig néhány napja gyakorlatilag ebben az autóban alszom.
– Mit lehet tudni róla?
– 2019-es gyártású, abban a szezonban hat versenyen át a hétszeres világbajnok Sébastien Ogier vezette! Aztán tavaly felújították, de a Citroën visszalépett a vb-részvételtől, úgyhogy az autók ott maradtak a gyárban letakarva. Egyetlenegy került privát kézbe: ez. A Pirelli vitt végig vele egy fejlesztési programot Andreas Mikkelsennel. Azután szétszedték, és úgy tűnt, bérbe tudják adni, de azt az üzletet a Covid elsodorta, úgyhogy eladósorba került. Elsőként jelentkeztünk rá, és a miénk is lett, komplett vébés alkatrészcsomaggal. S milyen sorsszerű, ez a húszas számú autó, én pedig húsz éve kezdtem Citroënnel versenyezni.
– Kipróbálta, mielőtt az eladó kezébe csapott?
– Persze! Magamon is meglepődtem, de nem izgultam, annyit kértem csak, hogy néhány centivel rakják hátrébb az ülést, mert túl közel volt a kormány. A mérnök tartott egy kétperces gyorstalpalót a váltóról, meg hogy miként kell állítani a hajtást, és már mehettem is. Az első három gumimelegítő kör után már az első kanyar úgy „kiadta”, mintha világéletemben ezzel mentem volna. Ezt a kocsit úgy megépítették, olyan harmónia fogja el benne az embert, ami nekem eddig elképzelhetetlen volt. Könnyű kezelni, jók a fékek, eszméletlen a váltó – a mérnöki munka csúcsa, valóságos csoda! A barátkozás gyorsan ment, és nem mondom, hogy kétszázzal a fák között is ilyen bátor leszek, de már a hang és a látvány is szenzációs, remélem, tetszik majd a szurkolóknak.
– Hol láthatják először?
– A Veszprém ralin akartunk először indulni, mert a murvás versenyek közelebb állnak a szívemhez, ám úgy alakult a naptár, hogy a három jó aszfaltfutam bekerült a Veszprém elé, úgyhogy valószínűleg a Mecsek rali lesz az első, amelyen indulunk Tagai Robival. A kollégáknak is ki kell még tanulniuk a kocsi üzemeltetését, és ők ugyanúgy meg vannak illetődve, mint én.
– Azt mondta, nem számít az eredmény, csak a boldogság. De ez önnél sosem volt ennyire egyértelmű...
– Annak ellenére, hogy nem nyertem abszolút bajnoki címet, már sokszor bizonyítottam, mit tudok, komplett karrierem volt. Nem kérdés, hogy az autó bármilyen körülmények között tud nyerni az R5-ösökkel szemben. Az, hogy én tudok-e, attól függ, mennyit vállalok, de tényleg nem ez a cél. Nem fogok ráfeszülni, nem vállalok olyasmit, ami nem fér bele – ezzel az autóval már a közúti szakasz is élmény lesz.