Gyorsasági kamion: Kiss Norbert itthon lelt otthonra

– Mikor vetődött fel először a magyar csapat gondolata?
– Révész Bálintot jó néhány éve ismerem, és már évekkel ezelőtt említette, hogy nagy álma egy magyar csapat, ám egy ilyen horderejű döntés nyilván nem születik meg egyik napról a másikra, ő is sokáig mérlegelte – nyilatkozta a kamionnal kétszeres Európa-bajnok Kiss Norbert. – A múlt év végén elkezdtünk komolyabban beszélgetni a témáról, a költségvetésről, és valamikor januárban egymás kezébe csaptunk: belevágtunk a nagy projektbe, amelybe a Révész-csoport több kollégája is beszállt. Február elejétől teljes gőzzel folyik a munka, hiszen akkor még úgy gondoltuk, nem lesz sok időnk a szezonkezdetig...

– ...de másként alakult.
– A járvány minden tervet átírt, így például mi sem tudtuk sajtótájékoztatón bejelenteni az új csapatot, nem tudtuk bemutatni a kamionunkat. Sajnálom, mert történelmi pillanat ez a kamionsport és az én pályafutásom szempontjából is.

– Mit kell tudni a versenykamionról?
– Úgy gondoltuk, nincs sok időnk, ezért vettünk egy használt MAN-t, ami egy szezont futott: ezt szedtük szét teljesen alvázig, és raktuk össze a nulláról a legjobb tudásunk szerint. Persze, van még munka vele bőven, tesztelni kell, megtalálni a beállításokat, az egyensúlyt, és egyébként is, egy versenyautó soha sincs kész...

– Szóba került a Mercedes és a DAF is – utóbbi a Révész-csoport legtöbbet használt autója –, de azért döntöttünk az MAN mellett, mert annak van elérhető, versenyképes, erős motorja, és ez az, ami a Merci-projektből hiányzott az utóbbi években, s négy év alatt sem tudtuk megoldani a német csapattal. Be kell látni, privát csapatként nem lehet beleállni abba, hogy egy ötszáz lóerős utcai motorból kihozz ezeregyszáz lóerőt, mert az még a gyáraknak is öt évbe telik.ik.ik.ik.

– A csapat maradt?
– Igen, a mérnökömet, Bakó Csabit és a két szerelőmet is hozhattam magammal, de kiegészültünk több új csapattaggal is, ami nagy előrelépés.

– Milyen érzés, hogy újra magyar istállónál versenyez?
– A csapat már tavaly is majdnem teljesen magyar volt, hiszen Kecskeméten, magyar srácokkal készítettük fel a kamiont, de azért az mégiscsak más, amikor magyar a tulajdonos, és egy olyan ikonikus hazai cég áll a háttérben, mint a Révész-csoport, így kicsit jobban otthon érzi magát az ember.

– Eddig szinte teljes volt a bizonytalanság, ám néhány hete már van versenynaptár, amely szerint augusztusban kezdődik a szezon. Komfortosabb így?
– Sokkal. Mindenki életében nagy káoszt okozott a járvány, de most már megvan az alap, amire lehet építkezni, remélem, hogy tudjuk tartani a menetrendet, mindenki egészséges lesz, és jó versenyeket vívunk majd. Külön öröm, hogy jöhetünk a Hungaroringre is, és hazai közönség előtt is megmutathatjuk magunkat október közepén.

– A cél?
– A harmadik Európa-bajnoki cím – mi más?

– Reális lehet ez?
– A műhelyben nagyon jó munkát végzünk, az elmúlt tíz évben összegyűjtött tudást mind beletesszük ebbe a kamionba, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég. Azt persze tudni kell, hogy minden kamion egyedileg épített, így mindegyik más. Még amikor egymás mellett építettük a két Mercit, azok is mások lettek. És kellenek a tesztek, hogy meglegyenek a beállítások, szóval annyit kell menni a rajt előtt, amennyit csak lehet. A mezőny nyilván nagyon erős, és az ellenfelek is mindent megtesznek a sikerért, úgyhogy fel van adva a lecke...

– De legalább van ütőképes motor! Megbánt bármit is az elmúlt négy évből?
– Nem. Jó próbálkozás volt és nagyon hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem, a csapat jól dolgozott, az pedig, hogy nem volt ütőképes a motorunk, nem rajtunk múlt.

– Az igaz, de önnek kellett elviselni, hogy míg korábban a bajnoki címért harcolhatott, erre az utóbbi években nem volt lehetősége.
– Na látja, ez is értékes leckéket jelentett számomra. Kitartásról, küzdeni akarásról és arról, hogy az ember miként viselkedik, ha nem úgy alakulnak az események, ahogyan szeretné. Úgyhogy már csak emiatt is értékes és fontos négy év volt a mögöttünk álló. Ennek a fejezetnek azonban vége, s hogy mi következik? Ahogy már mondtam, bízunk benne, hogy már az idén a dobogó tetejét ostromolhatjuk.