A változás szele – Talmácsi Gábor először karácsonyozik apaként

– Ha azt mondom, karácsony?
– Csakis szép emlékeket őrzök erről az ünnepről. Valahol van egy gyerekkori fotóm: a tesómmal F1-es kisautót kaptunk karácsonyra és hozzá versenypályát – azzal játszunk a fényképen. Csillog a szemünk, nagyon boldogok vagyunk, mert nagy szó volt akkoriban egy ilyen verda. És eszembe jut a múltból egy felnőttkori karácsony emléke is, amikor a KTM gyári pilótája voltam: karácsonyra kaptam egy supermoto gépet és egy krosszmotort a csapattól. Eszköz volt a felkészülésemhez, egyben meglepetés is, emlékszem, hogy örültem, amikor ott állt mindkettő a garázsban.

– Ez a mostani azonban még az eddigieknél is jobb lesz, hiszen először várja apaként az ünnepet...
– Igen, és ez csodás érzés. Márk ajándéka természetesen már rég megvan: speciális hintát kap, amely egy rugóra van felfüggesztve. Nem kell tartania magát benne, csak feküdni, de átveszi a mozgását, és ez nagyon jó, mert csak akkor érzi komfortosan magát, ha mozgásban van.

– Vajon kire ütött?
– Nem is tudom – nevet. – Még nincs két hónapos, de hihetetlen, hogy már most mennyit változott ő is, és a kapcsolatunk is. Persze, anya van nála az első helyen, de azért ott jövök mögötte valahol én is – afféle segítőként, aki nyugodt körülményeket teremt, ha arra van szükség, főz vagy kaját rendel, hogy anyának könnyebb legyen. Van itthon is egy irodám, úgyhogy nagyon sokat vagyok velük, mert fantasztikus élmény minden nap. Most már tudom, melyik sírás mit jelent: másként sír, ha fáj a hasa, ha éhes, és persze más-ként ha egyszerűen csak unatkozik.

– Megváltozott az élete?
– Ha meg nem is változott, de mások lettek a prioritások. Eb-ből a szempontból kicsit szerencse, hogy a téli időszakban született a kisfiam, amikor nem kell annyit utazgatni. Eleinte minden újdonságot jelentett vele kapcsolatban, meg kellett tanulni azt is, hogyan fogjam meg. Mostanra ez rutinná vált. De még így is izgalmas, hogy mit mond az orvos, mit mond a szakértő, mit mondanak a könyvek.

– Tudományos módszerekkel nevel gyereket? Elemzi az „adatokat”, mint annak idején a motor telemetriáját, hogy pontosan megértse a viselkedését?
– Ennyire azért nem komoly az ügy, és a feleségem természetesen sokkal tájékozottabb nálam – mosolyog. – Meg aztán más is a világ, mint harminc-negyven éve, pedig akkor is felnőttek valahogy a gyerekek. A lényeg: próbálunk a lehető legjobbak lenni szülőként – nem tudományosan, hanem csak úgy egészségesen.

– Nem akarom frusztrálni, de kevesebb, mint négy éve van addig, hogy...
– ...hogy motorra üljön?

– Igen.
– Tudom, tudom, én ennyi voltam, és persze biztos vagyok benne, hogy megtanítom majd motorozni, mert fejleszti a képességeket, de arról, hogy motorversenyző lesz-e belőle, még nagyon korai beszélni. Azt sem tudjuk, lesz-e hozzá tehetsége. És ha nem, nem szabad erőltetni, akkor ki kell választani azt az utat, amely a legjobb neki. Olyan sok más terület van a motorsportban, amelyben sikereket lehet elérni – például versenymérnökként, a menedzsment tagjaként –, és attól még lehet hobbiszinten motorozni.

– A sportot azért erőlteti majd?
– Nálam sem erőltették. Ezt láttam édesapámtól, és ezt akartam csinálni, ő meg csak megadta a lehetőségeket. A mai világban egyébként nagyon fontos a sport, de legalább ennyire fontosak a tanulmányok is. A motoros suliban is mindig mondom a szülőknek, hogy a sport csak egy élet-szakaszában kíséri végig a gyereket, de kevesen jutnak el a világszintre, úgyhogy fontosak a tanulmányok. Nekünk szerencsénk van, mert a feleségem perfekt angol, úgyhogy Márknak megvan a nyelvtanulási lehetőség már egészen kisgyermek korától. Ha gyerekként több nyelven beszél, az nagyon jó, és mellette is lehet motorozni.

– Mindenképp meg kell említeni, hogy a sport áldozatokkal jár: ön mit áldozott fel, miből maradt ki a motorozás miatt? Ennyi év után talán már válaszolhat erre a kérdésre is.
– Nincs hiányérzetem. Utólag, ennyi tapasztalattal a hátam mögött talán az iskolákat másképp lehetett volna megválasztani. Az általános még rendben volt, de szakközépbe egy fiúiskolába jártam, amiről vegyes emlékeim vannak, talán az nem volt a legjobb döntés. Persze, ha megnézünk más versenyzőket, akik tizenhat évesen kikerülnek a világbajnoki mezőnybe, nem elsősorban az jut eszünkbe róluk, hogy milyen iskolába jártak. Mégis, azokból lettek igazán nagy sztárok, akik tanultak is a sport mellett, ők váltak ugyanis eladhatóvá. Mert mi a fontos? Elsősorban az eredmény, azután a kitartás, a fegyelem, az értelem, a küllem, az igényesség, a kommunikáció... Ez mind-mind kell, hogy valaki sikeres legyen.

– Könnyebb lett volna például gyerekként jól megtanulni egy nyelvet?
– Biztosan. Húszévesen teljesen megváltozott az életem, öt kontinenst jártam be minden évben, folyamatosan repültem, poggyászból éltem, jól kellett versenyeznem, és közben még nyelveket tanulni: olaszt, angolt. Ez azért elég nagy falat volt. Sok minden más lett volna, ha már úgy érkezem meg a világbajnokságra, hogy tudok kommunikálni. Ezért is törekszünk majd rá, hogy kisfiunk a lehető leghamarabb megtanuljon angolul. Nagy az átjárhatóság a világban, univerzálisnak kell lenni.

– Ezt tanítja a motoros csemetéknek is? Hányan is vannak?
– A mobilpályánkon és a versenypályánkon évente körülbelül ezer gyereknek tanítjuk meg a motorozás alapjait.

– Az nagyon sok.
– Igen, de kevesen maradnak, és még kevesebben akarnak versenyszerűen motorozni. Vannak, akik csak rekreációs alapon, évente nyolcszor-tízszer jönnek el hozzánk, jól érzik magukat, s közben megtanulnak motorozni, és vannak – körülbelül tízen-húszan –, akik sportolni szeretnének. Ha elég kitartók, és a szülők is tudják támogatni őket, akkor lépdelnek szépen felfelé. De ebben a sportban még most is a szülőkre hárul a költségek nagy része.

– Más lenne, ha világbajnoki futamot rendezhetnénk?
– Persze, akkor teljesen megváltozna minden – ezért is dolgozom keményen az ügyön.

– Lehetne ez egy karácsonyi kívánság?
– Hú, ez már nagyon régi kívánságom, de ha a karácsony szelleme besegít, azt sem bánom...

– Mit ajánl cserébe? A világhírű karácsonyi spagetti carbonaráját?
– Az idén nem én főzök, hanem édesanyám. Nagyon készül, mindenki igényeit ki akarja elégíteni: apukámnak és a te-sómnak magyaros ételeket főz, nekünk valami könnyebbet. De ha igény van a spagettimre, hát legyen, megfőzöm!

– Azt mondják, a szülők az első gyermekük születése után aggodalmaskodók lesznek. Igaz ez?
– Én amúgy is aggódós gyerek vagyok, igaz, amikor látom a nehéz helyzetek megoldását, megállíthatatlan leszek. Biztosan féltem majd Márkot is, de mivel fiú, szerintem belefér egy kis kockáztatás. Látom a motoros iskolában, hogy a gyerekek mit ki nem bírnak, és a motorozás hat-hét évesen még nem veszélyes. Akkor van a gond, ha valakit elkap a gépszíj, mert akkor már nehéz kiszállni, és tíz-tizenkét éves korban megjön a tempó is. Ebben az időszakban már látom a szülőkön a vívódást, elképzelhető, hogy rám is ez vár. Van azonban még néhány nyugis évem, és egyelőre várom a pillanatot, amikor majd együtt motorozunk a fiammal – ez nagyon erős érzés bennem, szinte látom magam előtt...