– Ez volt a terv?
– Ha nem tudnám, mi történt Makaóban, és egyszerűen csak ránézek az összetett pontversenyre, azt mondom: a versenyhétvége előtt aláírtam volna ezt a pontállást – jegyezte meg a Hyundai magyar pilótája, Michelisz Norbert. – Viszont ha sorra veszem az eseményeket, volt a hétvégének olyan történése, amit utólag másként kellett volna alakítani. Nem akarok sokat bánkódni, mert ezen a pályán mindig benne van a pakliban a baleset lehetősége, sőt az is, hogy az ember önhibáján kívül nullázik mindhárom futamán. Összességében pozitív a hétvége kicsengése, de gondoskodni kell róla, hogy az idényzárón ne forduljon elő ilyesmi.
– Mi történt pontosan azon a második időmérő edzésen? Tudjuk, hogy önhibáján kívül ütközött, de milyen körülmények között?
– Biztos továbbjutó helyen álltam, ezt tudta a csapat, és tudtam én is, de kimentem szélárnyékot adni Tarquininek, amire azért volt szükség, hogy minél több Hyundai legyen a legjobb tíz között, mert akkor nagyobb lett volna a taktikai mozgásterünk. Az első alkalommal nem volt elég jó a körideje, úgyhogy ki kellett menni még egyszer. Ráadásul nagyon kellett sietni, mert kevés volt hátra az edzésből. A kör közben kétszer szóltak rám a rádión, hogy igyekezzek, mert muszáj felérni, de valahogy rossz volt az egész dinamikája. Az előttem lévő két autó azért tudta elkerülni az ütközést a falba álló Gordon Sheddennel, mert levezető körön voltak, nem siettek sehova. Én azonban siettem. Utólag nyilván nem kellett volna, és a csapat is sajnálkozott, sőt bocsánatot is kért amiatt, hogy kiküldött a Q1 végére, de abban a pillanatban ez tűnt helyes döntésnek, úgyhogy felesleges már ezen rágódni.
– Az összetettbeli előnye inkább lélektani, de azért számít, ugye?
– Persze hogy számít! Igaz, hogy Muller nagyon sokat faragott a hátrányából, és a nyakunkra „esett”, de éppen ott vagyok most, ahol két-három hete szerettem volna lenni. Vezetem a bajnokságot, s ha nem is nagy előnnyel, mentálisan sokat számít.
– Malajzia ismeretlen terep mindenkinek. Mire számít?
– Nehéz megmondani... Mivel sosem versenyeztünk ott, nehéz pontosan megjósolni az erőviszonyokat – kis túlzással ugrás az ismeretlenbe.
– Lehet taktikázni?
– Túl sokat nem. Azt látom, hogy menni kell és hibátlan hétvégét teljesíteni, mert akkor önerőből is nyerhetünk. Aztán persze kiderülhet, hogy a Lynk & Co és a Honda is gyorsabb nálunk a malajziai pályán. Nos, akkor ügyeskedni kell valamit. Ezért is örülök, hogy én vezetem a pontversenyt, mert így a többiek vannak kényszerhelyzetben.
– Elképesztően kiélezett helyzet a mostani – négy esélyes, hárman közülük tizenegy ponton belül vannak. Nem idegőrlő, hogy még egy hónapot kell várni a december közepi idényzáróra?
– Egyáltalán nem. Az év elejétől tudjuk, hogy a valaha volt legerősebb túraautós mezőny gyűlt össze az idén, s hogy a gyártók minden követ megmozgatnak a végső győzelem érdekében. Ez érezhető abból is, hogy a csapatokon belül is kialakult az erősorrend, elkezdtek a gyártók is taktikázni
– Hogy viseli a feszültséget?
– Nyilván nem tudok teljesen elvonatkoztatni attól, hogy a világkupa-győzelem a tét, de segít, hogy voltam már hasonló helyzetben, s az megedzett. Van rutinom benne, hogy ne rogyjak meg a teher alatt.
– Kit tart a legveszélyesebb ellenfelének?
– Guerrierit és Mullert, hiszen mi hárman tényleg nagyon közel vagyunk egymáshoz. Ha pedig csak egyvalakit kellene mondanom, akkor Mullert említeném, mert a Lynk & Co a legerősebb autó. Mindhárom makaói futamot megnyerte, és semmilyen taktikai eszköztől sem riad vissza, hogy elérje a célját. És arról még nem beszéltünk, hogy Muller a túraautózás egyik legjobb és legsikeresebb pilótája is.
– Úgy tűnik, tőle nem tud elszakadni, pedig egyszer már vissza is vonult.
– Nem is akarok én elszakadni, hiszen hatalmas kihívás vele megmérkőzni – az ember versenyzőként ezekért a szituációkért él. Kíváncsi vagyok, mi történik majd Malajziában, de már az is ajándék, hogy érzem ezt a pezsgést, hogy megint ott vagyok a végső győzelemért folytatott harcban.
– Van különbség a két évvel ezelőtti állapothoz képest?
– Felkészültebbnek érzem magam, lelki békét, nyugalmat és magabiztosságot érzek, ami pluszerőt ad.
A vk élmezőnye 27 futam után
1. Michelisz Norbert (magyar, Hyundai) 316 pont, 2. Esteban Guerrieri (argentin, Honda) 307, 3. Yvan Muller (francia, Lynk & Co) 305, 4. Thed Björk (svéd, Lynk & Co) 288, 5. Yann Ehrlacher (francia, Lynk & Co) 209, 6. Gabriele Tarquini (olasz, Hyundai) 205, ...23. Tassi Attila (magyar, Honda) 52
Következik: december 13–15., Malajzia, Sepang