Sehol sem jó eltévedni, de egy sziklákkal teletűzdelt sivatagban végképp nem praktikus.
Igen ám, de mi van akkor, ha a méterszámláló, a GPS és az itiner egyáltalán nincs összhangban egymással? Nos kérem, akkor az történik, ami pénteken a jordániai világkupafutamon megesett, hogy megy az „össznépi útkeresés”, és aki hamarabb megtalálja a helyes irányt, az örülhet a végén.
Más kérdés, hogy nem éppen megszokott látvány, amikor a világ topnavigátorai tanácstalanul vakarják a fejüket. Ők, akiket arra teremtettek, hogy a másodperc töredéke alatt hozzanak precíz, helyes döntéseket.
Persze, végül mind kikeveredtek előbb a 211 kilométeres, majd a 80 kilométeres sivatagi szakaszról, de közben nemcsak ők, hanem a pilótáik is „öregedtek néhány évet”.
Főleg, mert itt már nem babra megy a játék, a világkupa-küzdelem hajrájában vagyunk, minden másodpercnek, minden pontnak hatalmas jelentősége van. Nos, egyelőre a lengyel Jakub Przygonskinak jött ki a legjobban a lépés – ő jelenleg a harmadik az összetett pontversenyben Vlagyimir Vasziljev és Orlando Terranova mögött, ám mindössze hét pont a hátránya az éllovashoz képest, s egy a másodikhoz viszonyítva...
„Az első szakaszon jó néhányszor eltévedtünk, úgyhogy a másodikon ráálltam a gázra, hogy ledolgozzuk a hátrányunkat, mindent kihoztunk az autóból, ami benne volt – mondta Przygonski. – Szép környezetben, gyönyörű dűnéken és sziklák között autóztunk, és mivel utolértük egymást, valódi párharcok is zajlottak közöttünk. Annyira kellett a motorerő, hogy kikapcsoltuk a légkondit is, úgyhogy volt vagy ötvenöt fok az autóban...”
BUNKOCZI László, az Opel Dakar Team navigátora: „A pályafelírók nem vették eléggé komolyan, hogy harmonizálják a GPS-t, a méterszámlálót és az itinert, úgyhogy ezen a napon mindenki ment mindenfelé. Főként azért, mert ez afféle »kanyar kanyar hátán« pálya volt, így megesett, hogy az itiner alapján rossz irányba indultál el, de végül az ment jó felé. Szóval nagyon észnél kellett lenni, rendesen el is fáradtam a nap végére.” |
El is fáradtak a versenyzők rendesen a nap végére, és akkor még nekiállhattak segíteni a szerelőiknek, mivel mindössze egy órát kaptak a nap végén, hogy kicsit ráncba szedjék a versenygépeket, ami egy ilyen nehéz sivatagi nap után nem számít túl soknak.
„A mi csapatunk féltengelyt, gömbcsuklót, és egyéb kopó alkatrészeket cserélt, úgyhogy mi is besegítettünk Bunkoczi Lacival, amiben csak tudtunk – nyilatkozta az Opel Dakar Team pilótája, Szalay Balázs, aki a hetedik helyről várja a folytatást. – Másrészt viszont nagyon érdekes napunk volt: elképesztő tájakon autóztunk, érdekes dűnéken, lélegzetelállító sziklák között, olykor pedig köves talajon. Reggel, a hosszú szakasz elején megelőztünk egy buggyt, és jó ritmusban autóztunk, ám a nagy dűnéken elkezdett melegedni a motor, ezért az utolsó nyolcvan kilométert már úgy tettük meg, hogy direkt mindig eggyel magasabb fokozatban hagytam a váltót, hogy ne pörögjön a motor. A vége előtt tíz kilométerrel már nagyon nagy volt a baj, úgyhogy huszonöt percre meg kellett állnunk, hogy visszahűljön. A második szakasszal összességében elégedett vagyok, volt egy kisebb eltévedésünk, amikor bementünk két szikla közé, ahonnan nem volt kiút, de a többiek is ott tolatgattak. Nehéz, fárasztó nap volt.”
A sprintverseny második napján még egy 211 kilométeres szakasz vár a mezőnyre, vagyis az sem ígérkezik sokkal könnyebbnek.
BAJA JORDAN, VK-FUTAM, AKABA
Az állás 3 szelektív szakasz után: 1. Jakub Przygonski, Timo Gottschalk (lengyel, német, Mini All4) 3:18:48, 2. Vasziljev, Zsilcov (orosz, Mini All4) 2:13 p h., 3. Terranova, Graue (argentin, Mini All4) 3:22 p h., ...7. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Grandland X) 1:17:14 ó h.