Pihenőnap. Persze, csak a versenyzőknek az, a csapatoknál ugyanis minden eddiginél lázasabb munka folyik – próbálják újszerűvé varázsolni a versenygépeket. A járműveket megtisztítják az előző szakaszról „hozott”, púderszerű homoktól, amitől hatalmas porfelhő telepszik a tábor fölé. De muszáj, mert ez a homok (nevezzük fesh-feshnek) mindenhová bekúszik, minden alkatrészt tönkretesz, egyszerűen megeszi az autót.
A Dakar egy kicsit olyan, mint egy mókuskerék. Az ember darálja a kilométereket, egyiket a másik után, s közben teszi a dolgát – versenyez, szerel, tudósít. Piszkosan, az egymásra rakódó fáradtságtól kimerülten, egyszer dideregve, máskor bokáig izzadva. A pihenőnapon azonban mindenki egy kicsit hazagondol. Mert ilyenkor van idő megállni egy pillanatra, van idő beszélgetni (nem csak gyorsan információt cserélni), s van idő arra is, hogy hiányozzanak az otthoniak. Bunkoczi László is előhúz a zsebéből egy kicsinyke kártyát, s a két lap közül kihulló fényképet nézegeti. Eddig a navigátortáskájában hordta a borítékot, amelyben minden napra rejlik egy üzenet a családjától. A szombatit a négyéves kisfia fogalmazta meg, s úgy hangzik: apa én akkor szeretlek, amikor nyersz. Bunkoczi vakarja a fejét, egy ilyen kicsi gyereknek mégsem magyarázhatja el az ember, hogy a gyári versenyzőkkel akkor sem veheti fel a versenyt, ha éppen ő a világ legjobb apukája, helyette inkább viccesen megjegyzi a pilótájának, hogy az elkövetkező napokban mihez tartsa magát. S ha már felszínre kerül a téma, Szalay is bevallja, a nehéz pillanatokon (például amikor fék nélkül száguld) őt is az segíti át, ha a gyerekeire gondol. Hogy előttük nem vallhat szégyent, miattuk végig kell érnie. Ez a lehető legjobb motiváció. |
Szalay Balázs és Bunkoczi László szervizcsapata is ezzel küzd, no meg azzal, hogy az elmúlt két nap igencsak megviselte a Grandland X-et. Őri Péter, a szervizcsapat főnöke elmondta, száz kiló finom homok biztosan kiömlött az autóból, az egyes alkatrészekből, a kartervédőből, így péntek este csak a takarításig jutottak, szombaton várt rájuk az igazi munka.
Szétvágták az első futóművet és új merevítőcsöveket tettek bele, kicserélték a kuplungot (ez már rutinszerű a szünnapon), az olajat a váltóban, motorban, differenciálműben. Hátul egy új féltengelyt, elöl új kormányösszekötőt tettek bele, s késő estig szereltek, hogy az Opelt a lehető legjobb állapotba hozzák.
„A Dakar mindig átkozottul nehéz, most sincs ez másként: főleg az elmúlt két nap viselt meg minket nagyon, fizikailag és mentálisan is – mondta Szalay Balázs. – Egyébként is az az érzésem, hogy a szervezők most ebbe a tizenegy napba sűrítik bele a Dakar összes kihívását, amivel egyébként tizenhét nap alatt kell megküzdenünk, úgyhogy szerintem a második menet sem lesz könnyebb, mint az első volt.”
Ami a helyezéseket illeti, az eredményeket szombat délutánra számolta ki a felügyelő testület: a Szalay, Bunkoczi kettős az összetettben a 29. helyről várja a folytatást.
„Vannak olyan GPS-pontok, amelyeket nem mutat a műszer, csak akkor villannak fel, amikor az ember már érintette őket, s ez extra nehézséget jelent – mondta Bunkoczi László a Dakar első öt napjáról. – Gondolom, erre azért volt szükség, mert sok a helyi versenyző, s ők valamennyire ismerik a környéket, de a mi dolgunkat sem könnyíti meg, főleg, hogy ezekből a GPS-pontokból eddig több, mint háromezer darab volt… S még legalább ugyanennyi lesz is!”
Nos, mivel a szünnap után a mezőny megint Lima felé veszi a mezőnyt – arra nem lehet számítani, hogy szemernyit is könnyebb lesz majd a versenyzők dolga az elkövetkező hat napban. Igaz, senki se ígérte, és nem is mondta soha, hogy Dakart nyerni, vagy ezen a versenyen egyáltalán célba érni könnyű lenne…
MINIINTERJÚ GYENES EMÁNUELLEL
– Mondja meg őszintén, gondolta, hogy a szünnapon ilyen jól áll majd?
– Nem igazán. Még akkor reggel is nagy dilemmában voltam, amikor mentem nevezni – mondta a szatmárnémeti Gyenes Emánuel, aki nyolc héttel ezelőtt szenvedett felkartörést, megoperálták, s most a 43. helyen áll az összetettben. – Aztán amikor rátették a karszalagot a csuklómra, arra gondoltam, most már nincs visszaút.
– Nem ijedt meg ettől?
– Bevallom, hogy de. Nem tudtam, hogy jól döntöttem-e vagy sem, és az első szakasz után, ami pedig csak nyolcvan kilométer volt, azt mondtam magamban, hogy ezt talán nem kellett volna…
– És most mit gondol? Kellett?
– Most azt mondom, hogy nem bántam meg.
– Nehezebb vagy könnyebb a Dakar, mint ahogy várta?
– Tudtam, mire számíthatok, mert tavaly is Peruban kezdődött a verseny. És a kezem sem fáj már úgy, mint az első két nap. Egyvalami biztos, nem akarok kockáztatni, mert bár a motorozással nincs baj, de ha vészhelyzet van – nagyobbat kell fékezni, vagy megemelni a motor elejét –, az nagyon fájdalmas.
– Saját magának szerel, nincs csapata. Hogy bírja ezt fájós kézzel?
– Vadonatúj a motorom, sok mindent nem kell rajta szerelni, csak olajat és gumit cserélni, átnézni – eddig ezt sikerült megoldani, s remélem, ha eddig eljutottam, most már meg sem állok a célig.
41. DAKAR RALI
Az állás 5 szakasz után. Autósok: 1. Nasszer al-Attijah, Matthieu Baumel (katari, francia, Toyota Hilux) 17:19:53, 2. Peterhansel, Castera (francia, Mini John Cooper Buggy) 24:42 perc hátrány, 3. Roma, Haro (spanyol, Mini John Cooper Works) 34:33 p h., …29. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Grandland X) 8:38:43 ó h. Motorosok: 1. Ricky Brabec (amerikai, Honda) 16:51:34, 2. Sunderland (brit, KTM) 59 mp h., 3. P. Quintanilla (chilei, Husqvarna) 2:52 p h., …43. Gyenes 5:25:56 ó h. Kamionosok: 1. Eduard Nyikolajev, Jevgenyij Jakovlev, Vlagyimir Ribakov (orosz, Kamaz) 19:45:37, 2. Szotnyikov, Nyikitin, Musztafin (orosz, Kamaz) 11:54 p h., 3. De Rooy, Rodewald, Torrallardona (holland, lengyel, spanyol, Iveco) 1:58:49 p h.