Dakar 2019: „Küzdelmes lesz és forró, de mi ezt szeretjük”

A perui légierő bázisa ismerős terep a Dakar-mezőnynek, hiszen egy éve ugyanitt zajlottak le az előkészületek, itt volt az adminisztratív és technikai ellenőrzés. A csinos katonanők ugyanúgy hozzátartoznak az itteni léthez, mint a kiállított vadászrepülők, vagy éppen a hatalmas parkok, amelyekben folyamatosan fut valaki. A katonazenekar délutánra időzítette a próbát, a dakarosok addigra nagyrészt már túl voltak a kötelező rituálén: a papírmunkán és a technikai ellenőrzésen.

A szervezők évről évre próbálják gördülékenyebbé tenni az előkészületeket, s ahhoz képest, hogy annak idején Afrikában öt-hat órába is beletelt a papírmunka, most egy óra alatt mindenki elkészül vele – ez még így is a „túl kell lenni rajta” kategória.

Persze sorban állás közben (mindezt tíz különböző állomáson, tíz különböző asztalnál és témakörben) legalább össze lehet futni a rég nem látott ismerősökkel. Érdekes, hogy ezek a terepralisok már évek, évtizedek óta versenyeznek együtt, és bár talán egymás nevét sem tudják, a dűnék között a bajban habozás nélkül segítenének – és segítenek is egymásnak.

Az autós mezőnyben az idén egyedül a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős képviseli a magyar színeket – a pilóta immár tizennegyedik alkalommal méreti meg magát a világ leghosszabb és legnehezebb terepviadalán, amely az idén kizárólag Peruban zajlik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyebb lesz, mint az előzőek, sőt: mivel majdnem száz százalékban homokon zajlik, biztosan bonyolult feladat elé állítja majd a versenyzőket.

„A Dakar szervezői mindig megtalálják a módját, hogy megnehezítsék a dolgunkat, ezért senki sem érkezik ide abban a reményben, hogy könnyű lesz. Biztosan küzdelmes lesz és forró – ez már a limai hőségből is kikövetkeztethető –, de mi ezt szeretjük” – mondta az Opel Grandland X pilótája, Szalay Balázs.

Két határon túli motoros is rajthoz áll a viadalon, a szatmárnémeti Gyenes Emánuel kilencedik, míg a vajdasági Saghmeister Gábor 11. alkalommal. Rutinjuk tehát van bőven, mégis ismeretlen kihívás előtt állnak, hiszen mindketten szervizháttér nélkül jöttek a versenyre, vagyis van egy dobozuk, és abból szerelnek saját maguknak.

Gyenes jobb felkarját ráadásul hét hete meg kellett műteni, úgyhogy egyelőre elképzelése sincs arról, hogyan tudja majd terhelni. De rákerült a csuklójára a karszalag, úgyhogy most már csak előre vezet az út. Igaz, ez az út 5000 kilométer hosszú…