Arany középúton – Michelisz célja a végső győzelem a WTCR-ben

A tegnap már a múlt, a tavalyi szezon meg pláne. Michelisz Norbert nem foglalkozik azzal, ami mögötte van, régen nem agyal a tavaly elveszített világbajnoki címen (vagy megszerzett ezüstön – kinek hogy tetszik), helyette inkább előrenéz.

Várakozással tekint az újonnan életre hívott WTCR-sorozat első szezonjára, s egyetért a rutinos rókákkal abban: az utóbbi évek legjobb ötlete volt, hogy összevonták a túraautó-világbajnokságot a TCR International-sorozattal. Az utóbbi évek legjobb túraautós mezőnye gyűlt ugyanis össze az idén, 25 versenyző, akik közül a magyar pilóta szerint vele együtt tízen esélyesek a világbajnoki címre – a futamgyőzelemre pedig még ennél is többen.

„A cél a világkupa megnyerése, nem is lehet más. Végignézve a mezőnyön biztos vagyok benne, hogy nem lesz könnyű, de a tavalyi második hely után mi mást is tűzhetnénk ki magunk elé, mint a végső győzelmet?!” – mondta Michelisz, aki a télen márkát váltott, s egy Hyundai i30 volánja mögött vág neki a szezonnak, elsőként pedig a hétvégi, marokkói idénynyitónak.

Amelyen immár új lebonyolítási rend szerint zajlanak a küzdelmek, hiszen minden hétvégén három versenyfutamot rendeznek. A promóter ötlete volt, hogy fokozzák az izgalmakat, mert három viadal nem kerül annyival többe (gumi, üzemanyag és pótalkatrészek tekintetében), mint amennyit hoz az, hogy egy izgalmas verseny már szombaton a sorozatra irányítja a fókuszt. Arról nem beszélve, hogy eggyel több esélyt kapnak a versenyzők, hogy egy-egy esetleges hibát kijavítsanak.

„Majd’ tíz évvel ezelőtt a SEAT León-kupában vettem részt legutóbb háromfutamos versenyhétvégén, de az annyiban más volt, hogy rövidebbek voltak a távok, és csak egy időmérő edzést tartottak a mostani kettővel szemben – mondta Michelisz, utalva arra, hogy a tavaly megszokott menetrendhez képest nem csupán eggyel több futamot, hanem eggyel több időmérőt is láthatnak a nézők. – Én személy szerint örülök, hogy ilyen pörgősek lesznek a hétvégék, tavaly ugyanis néha volt olyan érzésem, hogy túl sok szabadidőm maradt. Szeretem, ha gyorsan követik egymást az események és nyomás alatt kell döntést hozni, mert abban több a spontaneitás. Ugyanakkor meg kell találni az arany középutat, mert a több futam nemcsak azt jelenti, hogy több pontot lehet gyűjteni, hanem hogy többet is lehet veszíteni egy-egy baleset miatt.”

Ami a csapatot illeti, Michelisz az idén a BRC Racing színeiben száguld – vagyis új csapatban. A mérnököket és szerelőket az utóbbi hónapokban sikerült megismernie – persze az majd most, az első versenyhétvégén derül ki, miként tudnak éles helyzetben együttműködni –, csapattársát, a korábbi Formula–1-es pilóta Gabriele Tarquinit (akinek tapasztalata egyébként aranyat ér majd) pedig jól ismeri, hiszen korábban is voltak márkatársak. „Egy a célunk, és hozzám hasonlóan ők is képesek áldozatokat hozni a siker érdekében” – szögezte le a legfontosabbat vb-ezüstérmesünk.

Ami a technikát illeti: az új sorozat versenygépei várhatóan egy-másfél másodperccel lassúbbak lesznek körönként, mint a WTCC-ben induló TC1-es technika volt, ez a különbség azonban egy átlag szurkoló számára szabad szemmel észrevehetetlen, ráadásul mivel 25, pontosabban a szabadkártyásokkal együtt 27 autó lesz egyszerre a rajtrácson, senki sem ragad majd stoppert, inkább élvezi az akciókat.

„Az idén használt autókon kevesebb beállítási lehetőség van, és az alkatrészeket sem lehet úgy fejleszteni, így az első pillanattól szinte teljesen kész technikával dolgoztam – folytatta Michelisz. – S már néhány nap után arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon kezes autóról van szó, amely néhány nap alatt önbizalmat ad a pilótának.”

A marokkói idénynyitón azonban az önbizalom kevés lesz, kell még hozzá egy jó időmérő-eredmény, mert ezen az utcai pályán szinte képtelenség előzni. A két időmérő két különböző lebonyolítási rend szerint zajlik: az elsőn (amely az első versenyre kvalifikál) negyven perc áll a versenyzők rendelkezésére, hogy megfussák a leggyorsabb kört, a második azonban ugyanúgy továbbjutásos rendszerben zajlik (Q1, Q2, Q3), mint korábban. Szóval jól kell taktikázni.

Persze minden taktikai húzást, minden számítást keresztülhúzhat a BoP. Azt kell tudni, hogy korábban az előző versenyek köridői alapján, objektív számítással határozták meg az egyes márkákra kiszabott büntetősúlyokat annak érdekében, hogy kiegyenlítődjenek az erőviszonyok. Ez a rendszer megmarad, és a tervek szerint a harmadik hétvégétől lép életbe. Emellett azonban bevezettek egy másik rendszert is, az úgynevezett BoP-t, amivel a márkák alapsúlyát, motorteljesítményét és hasmagasságát úgy állítják be, hogy a lehető legközelebb legyenek egymáshoz. A marokkói hétvégén a Hyundai alapsúlyon megy (csakúgy, mint a VW), az Alfák, a Hondák és a Peugeot-k húsz kilóval könnyebbek lesznek, a SEAT-ok pedig tíz kiló könnyítést kapnak. Egyedül az Audi cipel pluszsúlyt, de az is csak tíz kilót.

„Nagy kérdés, hogy mi lesz a BoP célja: ha egy márka vagy a versenyzője elszakad a mezőnytől, azt túlbüntetik, nehogy meglépjen, vagy engedik a szabadabb versenyt? – tette fel a kérdést Michelisz. – Én nyilván az utóbbit választanám, azt érezném igazságosabbnak, főleg mert ott van még a köridők alapján kiszabott büntetősúly is. És a tévedések elkerülése végett ugyanez lenne a véleményem akkor is, ha a szezon során kiderülne, hogy nem a Hyundai a legerősebb technika a mezőnyben.”

Michelisz nyilván bízik benne, hogy az autója a legjobbak között lesz (vagy talán egyenesen a legjobb), mert az ilyen sűrű mezőnyben ez elengedhetetlen a végső sikerhez. Így az sem meglepő, hogy a legnagyobb ellenfeleinek a márkatársait tekinti. Kivétel nélkül mind világbajnokok – Yvan Muller négyszeres, Tiago Monteiro és Thed Björk pedig egyszeres –, s már ez sokat elárul a kvalitásaikról. Előbbi kettő az elképesztő rutinjára építhet, ami még azt is ellensúlyozza, hogy idősebbek, mint Michelisz vagy Björk. A Hyundai mellett a Hondát tartja győzelemre esélyesnek a magyar pilóta, s mivel Tiago Monteiro az első hétvégét biztosan kihagyja (olyan súlyos sérülés után, mint az övé volt, a rehabilitáció kiszámíthatatlan, így a többi is kérdéses), Esteban Guerrierire figyelne fokozottan. Meg rajta kívül még négy-öt versenyzőre (ők keretes írásunkban nyilatkoznak a szezonról).

S hogy mi lehet a nyerő taktika? Tényleg az agresszivitás vezet sikerre?

„Az agresszivitás nem hátrány a túraautózásban, de nagyon kockázatos – szögezte le Michelisz. – Szerintem inkább az vezet eredményre, ha az ember folyamatosan gyűjtögeti a pontokat, lehetőleg azokon a pályákon is, amelyeken nem az övé a legjobb autó, s amelyeken a maximum az ötödik-hetedik hely lehet számára. Vagyis a kiegyensúlyozottságban rejlik a siker titka.”