– Nehéz döntés volt?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem – mondta Michelisz Norbert, a túraautó-világbajnokság tavalyi ezüstérmese. – A decemberem gondolkodással telt. Folyamatosan az a kérdés járt a fejemben, hogy maradni vagy váltani. Egyszer így ébredtem, másszor úgy. Közben meg persze csalódott voltam az elveszített világbajnoki cím miatt, ezért sem akartam beleugrani semmibe. Szeretek tiszta fejjel dönteni, és decemberben, karácsony előtt még nem álltam készen rá.
– Szerencsére nem kellett sietnie...
„A BRC Racing – mint a Hyundai Motorsport ügyfélcsapata – érkezése nagyszerű hír a világkupa-sorozat számára, Michelisz Norbertet és Gabriele Tarquinit pedig talán már senkinek sem kell bemutatni a túraautózás világában. A BRC-csapat munkája révén a topalakulatok közé sorolható, és ilyen pilótapárossal valószínűleg a végső győzelemért küzd majd a világkupában. Hiszünk abban, hogy méltó ellenfelei is lesznek." |
– Nem. És az is szerencse, hogy életemben először több lehetőség közül választhattam. Elkezdtem ezeket felgöngyölíteni, és az új év első napján azzal a határozott gondolattal ébredtem fel, hogy váltanom kell.
– Mindegyik lehetőség gyári lett volna?
– Igen.
– Mi volt a fő szempont a döntésekor?
– Hogy legyen lehetőségem a szakmai előrelépésre, és tudtam, ezt csak egy gyártó támogatásával tudom megvalósítani.
– S mi billentette a mérleg nyelvét a Hyundai felé?
– Az első látogatásom Németországban: láttam, hogyan épül fel a csapat, hogy házon belül egy kézben tartanak mindent: a rali-vb-s autótól a TCR modellig. S ez nekem nagyon tetszett. Természetesen azzal is tisztában voltam, hogy a Hyundai i30-asok mennyire sikeresek voltak az utolsó két tavalyi futamon. Az egyik versenyen Tarquini az utolsó helyről indulva úgy át tudott menni a mezőnyön, hogy a második helyezettet támadta, és nyert versenyt a tizenötödik helyről indulva. Ezek olyan szakmai érvek, amelyek mellett nem tudtam szó nélkül elmenni.
– Apropó, Tarquini! Folyamatosan összehozza önöket a sors: mit szól, hogy ő lesz a csapattársa?
– Sokáig márkatársak voltunk, és Kínában, amikor beugrott a Honda-csapathoz, próbáltam faggatni a Hyundairól. Nem feltétlenül azért, mert már akkor tudtam valamit a jövőről, hanem azért, mert csapattulajdonosként, ellenfélként próbáltam minél több információt szerezni az új autóról. Pozitívumokat mondott, amelyek engem meggyőztek. Nagyon jó versenyző és elképesztően tapasztalt is, ha ő dicsér, azt komolyan kell venni. Várom, hogy együtt dolgozzunk, örülök, hogy a csapattársam lesz, és annak is, hogy ha nem is tudatosan, de ebbe az irányba terelt.
– Kipróbálta már a Hyundait?
– Még nem. De a jövő héten már tesztelünk, és összesen négy-öt alkalmam lesz ismerkedni az autóval a szezonkezdetig.
– Szükség is lesz rá, hiszen a naptárban a második verseny a hungaroringi, április utolsó hétvégéjén.
– Igen, és nagyon várom! Olyan jó, hogy minden évben van lehetőségem hazai közönség előtt versenyezni. Érdekes, valahogy úgy érzem, talán azért, mert ez új sorozat, mintha ez lenne az első alkalom. Két éve, amikor először érkeztem gyári versenyzőként a Hungaroringre, akkor is kicsit más volt minden, mint korábban. S most is egy kicsit más lesz.
– Látványában mennyiben lesz más ez a sorozat, mint a WTCC volt?
– A mezőny legalább annyira erős lesz, mint tavaly a WTCC volt, nem véletlenül voltam végig azon a véleményen, hogy ebben a bajnokságban akarok versenyezni. Szakmailag ez a legnagyobb kihívás. Ami pedig a köridőket illeti: a WTCR-autók körönként két-három másodperccel lassúbbak, de a széles közönség számára ez észrevehetetlen különbség – szabad szemmel nem látható.
– Mi lesz a saját csapatával, a M1RA-val?
– A napokban azzal kapcsolatban is várhatóak hírek – Bári Dávid csapatfőnök gőzerővel dolgozik azon, hogy a csapat autói továbbra is ott legyenek valamelyik bajnokság rajtrácsán.
– Térjünk vissza önre: mennyi időre szól a szerződése?
– Ezt nem mondhatom el. És a szerződésnek további olyan részei is vannak, amelyekről nem beszélhetek nyilvánosság előtt.
– Vannak benne tiltások?
– Persze! De ez nem újdonság, a hondás szerződésemben is voltak. A pontos részletekre nem emlékszem, de tilos a hegymászás, a motokrossz – érdekes, hogy a rali nem, talán azért, mert a Hyundainak van rali-világbajnoki csapata –, kizárólag kijelölt pályán síelhetek, ilyesmik... De ezeket én nem érzem korlátozásnak, magamtól sem csinálnék ilyesmit, túlságosan fontos az autóversenyzői pályafutásom ahhoz, hogy kockáztassam egy sérülés miatt.
– Mit vár ön a szezontól, és mit vár öntől a csapat?
– Nincs konkrétan megfogalmazott cél, de mindenkin azt látom, hogy nem is kell erről beszélni, mert ugyanarra tartunk. Nekem egyértelműen az a célom, hogy megszerezzem a bajnoki címet. S a Hyundai is osztozik velem ebben – nem mentünk bele mélyen a részletekbe, de éreztem a csapat hozzáállásán...