„A hondás illetékesek a futam előtt nyomatékosították, hogy ha már az első két sort elfoglaltuk, ebből a lehető legtöbbet hozzuk ki, és dolgozzunk össze annak érdekében, hogy az előnyünket megtartsuk az első néhány körben. Ennek ellenére egyfajta élet-halál harc alakult ki, ami engem igencsak meglepett – írta
Michelisz a versenyhétvégét összefoglaló blogjában. – Mivel megbeszéltük a taktikát, biztos voltam benne, hogy a belső íven könnyű dolgom lesz, ehhez képest tereltek a pálya jobb oldala felé. Hárman voltunk egymás mellett: kívül Bennani, középen Monteiro, belül én. Valószínűleg Bennani túl későn fékezett, így Monteiro elé került, aki viszont nem akarta elengedni a marokkóit, ezért húzott rám. Nekem pedig le kellett mennem a fűre az első sikánban, mert ha tartom a vonalam, nagy valószínűséggel kiforgatom vagy a sikán második felében található gumifalba szorítom a portugált, marokkói márkatársunkkal együtt. Nem panaszkodni akarok, mert ez mindig benne van a pakliban, ugyanakkor azt gondolom, hogy ezt sokkal érettebben meg kellett volna tudnunk oldani egy olyan helyzetben, amelyben ennyire fontos a közös érdek.”