– Nagy bukás volt?
– Azt mondják.
– Azt mondják?
– Én nem emlékszem semmire. Illetve ez így nem igaz. Emlékszem, hogy mentem az első körben, aztán meg elkezdtem gyorsítani a másodikban, de nem ész nélkül, mert új volt a Hondámban a motorblokk, vigyázni kellett rá. Arra eszméltem, hogy a pályakórházban vagyok és azt kérdezem, mi történt velem. Elkezdték mesélni. De közben megláttam, hogy nyakmerevítő van rajtam, úgyhogy azonnal próbáltam mozgatni a kezemet, lábamat. Megnyugodtam, amikor mindkettő mozgott.
– Meddig volt eszméletlen?
– Huszonöt másodpercig. De ezt is csak mondták.
– Megijedt?
– Meg. De az ijedtség más és más – attól függ, milyen lelkiállapotban van az ember. Én nagyon rendben voltam, mert tökéletesen felkészültem, és az előző szezonban nyolc versenyt mentem minden gond nélkül, ráadásul a szezon előtti tesztek is remekül sikerültek. Aztán elestem. Valamiért ennek így kellett történnie. Nem tudom, miért, talán csak rossz időben voltam rossz helyen...
A TALMÁCSI GÁBORRAL KÉSZÍTETT TELJES INTERJÚT A SZERDAI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJÁK!
Talmácsi Gábor: Mindig más, ha magyar szív hajt
