Traumatikus élmény volt számára az ob, de aranyéremmel távozott 

– Nem meglepő, hogy ön győzött a nők között az ötven kilométeres országos bajnokságon, de… Amennyiben jól tudom, nem teljesen elégedett az eredményével. 
–  Való igaz, nem vagyok elégedett a futásommal és az időeredményemmel, nem is szívesen reklámozom… – mondta Garai Ágnes, aki 03:51:11-es idővel győzött az ötven kilométeres országos bajnokságon. – Legutóbb négy évvel ezelőtt, az első ötven kilométeremen értem el ilyen eredményt. A célom az volt, hogy jó legyen az időeredményem és megvédjem az országos bajnoki címemet, hát ebből csak utóbbi jött össze. Tavaly három óra harminchárom perc lett az időm, most jócskán rosszabbat értem el. 
 

– Miért nem jött úgy össze, ahogyan azt előzetesen elképzelte? 
– Tudtam, hogy nagyon meleg lesz, erre készültem is, illetve azzal is tisztában voltam, hogy ismét az ironman-versennyel egyszerre lesz megrendezve az ötven kilométeres ob. Ez egyrészt jó, mert nagyszerű a hangulat, de másfelől rossz, mert nem kap megfelelő figyelmet az ötven kilométeres országos bajnokság. Ráadásul az elején kerülgetni kellett az ironman-futókat, folyamatosan szólni kellett, hogy honnan érkezel… Visszatérve a melegre, este hét órakor a rajtban még harminckettő Celsius fokot mutattak a hőmérők, mondta is az edzőm, hogy vigyázzak, figyeljek a tempóra, ne kezdjek túlságosan gyorsan, mert ez eléggé kemény lesz. Szóval négy tizenötös tempóban kezdtem, de gyorsan lassítottam, éreztem a meleg hatását. Gyorsan az élre kerültem, mindenki elkezdett lassulni, folyamatosan azt éreztem, hogy fogy az erőm, húsz kilométernél már nagyon gyengének éreztem magam. Márpedig egy ötven kilométeres versenyen nem olyan jó, ha húsz kilométernél már ilyen dolgok jönnek elő… Hiába frissítettem megfelelően és jegeltem, valamint hűtöttem magam, a levegő annyira fülledt volt, hogy bár lement a nap, de még a légszomj is fellépett, nem bírtam normálisan levegőt venni. Ráadásul negyven kilométernél gyomorproblémáim is lettek, már azon gondolkoztam, hogy melyik bokornál húzódok félre, csoda, hogy nem jött ki semmi… Nagyon lelassultam, már öt perces feletti tempóban haladtam, nem érdekelt semmi, csak az, hogy valahogyan érjek be a célba. Amikor beértem, ájulás közeli állapotba kerültem, alig bírtam feltápászkodni a fűből, teljesen elfogyott az erőm. Bevallom, egy kicsit traumatikus élmény volt ez a verseny, örülök a győzelemnek, de nem vagyok büszke erre az eredményre. Egyébként érdekes, de ugyanaz lett a végső sorrend, mint tavaly, annyi különbséggel, hogy mindenki sokkal rosszabb időt ért el. Talán mondhatom, jobb lenne, ha nem a legnagyobb melegben rendeznék az ötven kilométeres országos bajnokságot, hűvösebb időben, tavasszal vagy ősszel sokkal jobbat lehetne futni, sokkal jobb időeredmények születnének. Sokan nem hiszik el, de az időjárás rengeteget számít. 

– Korábban már érzett hasonlót verseny után? 
– Ilyen fokú rosszullétet eddig csak az indiai száz kilométeres világbajnokságon tapasztaltam. A célban közel voltam az ájuláshoz, egyáltalán nem volt könnyű… 

– Tekintsünk egy kicsit vissza: milyen eddig az esztendeje? 
– Bevallom, egy kicsit lazábbra vettem ezt az esztendőt, nem szerettem volna görcsösen egyéni csúcsokat futni és nem készültem kifejezetten világversenyre sem. Az egyedüli célom rendre az volt, hogy amelyik megmérettetésen részt veszek, azon mindent kiadjak magamból és jó érzésekkel jöjjek el a helyszínről. Kiemelném a Szerelmes Füred ötven kilométerét és a száz kilométeres országos bajnokságot, mindkét versenyen győztem, illetve voltak kisebb távú megmérettetéseim – mint öt kilométeres esemény –, ahol szintén dobogókkal és jó érzésekkel fejeztem be a futást. Kevesen tudják, de nem csak az ultrafutás éltet egem. 

–  Sőt, ha jól tudom, ősszel kisebb távokon is nagy céljai vannak. 
–  Ősszel jön a félmaratoni országos bajnokság, illetve a Spar Maraton is tervben van, mind a kettőn szép teljesítményt szeretnék elérni. Természetesen az ultrát is folytatom, ha minden jól megy, egy hatórás versenyt is teljesítek még ebben az esztendőben, de ez sok mindentől függ. Ha nagyon meleg lesz, akkor nem sok értelmét látom, de az szinte biztos, hogy novemberben a siófoki félmaratonin ott leszek. Hatalmas terveim nincsenek most, de ahol megjelenek, ott mindent megteszek, hogy a lehető legjobb eredményt érjem el.

50 KILOMÉTERES ORSZÁGOS BAJNOKSÁG, NŐK 
1. Garai Ágnes, 03:51:11 
2. Zákányi Panna, 03:54:04 
3. Bátai Réka, 04:01:07