Általában addig állítja mindenki, hogy a biciklizéshez a bukósisak kényelmetlen, csúnya, túl meleg, egy szóval felesleges, amíg nem esik egy jókorát. Akkor aztán utólag a legjobb esetben is csupán annyit mondhat: megúsztam. Ugyanakkor biztosan felismeri, hogy a dizájnnál fontosabb a biztonság. Az okos ember egyébként más kárából tanul (a mondás szerint a buta meg a sajátjából sem…), tehát biztonságunk érdekében megelőzésképpen is beruházhatunk. Még úgy is, ha a kerékpárosoknak Magyarországon a bukósisak csak akkor kötelező felszerelés, ha lakott területen kívül több mint negyven kilométer per órával tekernek.
Az egyetlen ellenérv talán a sisakviselés kötelezővé tételével kapcsolatban, hogy az emberek kevesebbet használnák a kerékpárt, ha a rendelkezéssel azt sugallják, igencsak veszélyes sport.
Az elsődleges szűrő szinte valamennyiünknél a küllem, vagyis, hogy tetsszen a színe, az alakja, második a forma, hogy illeszkedjen a fejünkre, kényelmes legyen, és csak ezek után következik a minőség kérdése, miközben a sorrend alighanem fordítva lenne ideális.
Csalóka hollandok
Ha Hollandia, akkor tulipán és bicikli! Esetünkben utóbbi az érdekes, és tény, hogy átlagemberként (értsd: nem hollandként) gyakorlatilag felfoghatatlan mennyiségű kerékpáros szeli a holland városok útjait. Gondolhatnánk, hogy a bicajt ennyire hétköznapian használó embereknek alapkellék a bukósisak…
„Hollandiában szinte senki sem hord sisakot, csak a versenyezők – jelentette ki Danick Snelder, a Ferencvárosban profiskodó holland kézilabdázó, aki maga is rengeteget jár biciklivel. – Nálunk a kerékpározásnak hatalmas kultúrája van, egyrészt sűrű bicikliút-hálózaton mehetünk, másrészt, mivel fő közlekedési eszköz, az autósok fokozottan figyelnek a bicajosokra.”