Downhill ice cross, vagyis alkoss egy hosszú jégfolyosót, lehetőleg minél meredekebbet, álmodj rá sok bukkanót, kanyart és ugratót, aztán jöjjenek a modern kori gladiátorok, akik védőfelszerelésben szépen lekorcsolyáznak – lehetőleg minél gyorsabban – ezen az eszement jeges lejtőn (lásd nyitó képünket). A „jéglesiklás” sokban hasonlít a havon megismert, az olimpiákon is látható boarderkrossz-, illetve síkrosszversenyekhez, csak lécek és hódeszka helyett korcsolya van az ember lábán. A versenyzők felszerelésüket tekintve úgy néznek ki, mint a jégkorongozók bot nélkül, s elképesztő sebességgel lavíroznak a pályán.
Snowkiting, vagyis szörfözés a havon. A Balatonnál és a Velencei-tónál sem számít már újdonságnak a kitesurfök látványa, egy-egy szelesebb napon örömmel feledkezünk bele a színes paplanernyők, a víz felszínén trükkökkel kísérletező deszkások látványába. Akik természetesen a tél beköszöntével sem tudnak elbúcsúzni szeretett sportáguktól, s a hegycsúcsokra kapaszkodnak fel, hogy a légáramlatok nyújtotta lehetőségeket meglovagolva a mélybe csússzanak. Sőt, repüljenek a szűz hó, a járatlan terepek felett.
Big foot, snowblade, skiboard, vagyis a rövid lécek fejlődéstörténete három szóban. A lényege azonban majdnem egy és ugyanaz. A sílécek forradalmasítása közben létrejött eszközök, amelyekre lecsaptak azok a fiatalok, akik elunták a hosszú, nehezebben mozdítható léceket. A big foot könnyedén ráilleszthető volt bármelyik sícipőre, és már lehetett is száguldani a keményre előkészített pályákon.
A snowblade a carvinglécek „világra jötte” után fejlődött ki, a big foot rövidült tovább, s mivel gyártottak olyan léceket is, amelyeknek mindkét végén volt csőr, gyakorlatilag az előre-hátra mozgást is megoldották.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!