A futópadról a Dolomitokba jutott, de az Ultrabalaton után visszavesz a tempóból

Vágólapra másolva!

2022.09.07. 10:01

Címkék

Az egészséges életmód miatt futni kezdő Lapis Zoltán idén harmadszor tért vissza a Dolomitokba, ezúttal a Lavaredo Ultra Trail leghosszabb, 120 kilométeres távját teljesítette.

„Tíz éve futok – mondta a Csupasportnak Lapis Zoltán. – Először fogyni akartam. Előfordult, hogy százharmincnyolc kilót mutatott a mérleg, és elhatároztam, hogy ez nem mehet így tovább. Elkezdtem kocogni, változtattam az étrendemen. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal jutottam el a külföldi versenyekig és az ultrázásig.”

„Sikerült kint is lefutnom az eltervezett távot, majd nem sokkal később lefutottam életem első félmaratoniját. Ezután egy kis visszaesés következett, majd nem sokkal később a terepfutásban találtam magam. Viszonylag gyorsan meglett a harminc kilométer, majd kétezertizenkilencben lefutottam a Budapest Maratont. Azóta sem mentem aszfaltos maratonira, a terep felé orientálódtam.”

Lapis Zoltán sok külföldi versenyen vett részt, de a Dolomitokban megrendezett Lavaredo Ultra Trail kiemelkedik mind közül. Először 2017-ben, a negyven kilométeres távon indult, tavaly már a nyolcvanasat teljesítette, idén a 120 kilométeresen ért be a célba. Ebben az évben férfi kategóriában három magyar teljesítette ezt a távot, s közülük 23:16:57-tel Lapis Zoltán időeredménye lett a legjobb.

„Hatalmas élményt jelentett, amikor először indultam a versenyen. Pazar volt külföldön futni, ráadásul a csodálatos Dolomitokban… Az első külföldi félmaratonimat Amszterdamban futottam, akkor tátott szájjal álltam a rajtban, s az olasz verseny is hasonlóan hatott rám. Elvarázsolt a légkör. Nem könnyű, de futható a terep, ráadásul az olasz szurkolók végig biztatnak minden futót. Simán teljesítettem a távot, a verseny után pár napot pedig kint maradtunk kirándulni. A tavalyi nyolcvanas táv előtt amolyan főpróbaként lefutottam a hetvenöt kilométeres Szénás-kört, s ez jó ötletnek bizonyult. A Lavaredo nyolcvanas távja már más, ott sötétben, fejlámpával rajtoltunk. Ráadásul a szint is jóval több, talán ha az arányokat nézzük még nehezebb, mint a leghosszabb táv. Bottal haladtam, nagyon meleg volt, ennek ellenére simán ment.

Az idei versenyen már a leghosszabb távon, a százhúsz kilométeren indultam, az éjszakától napfelkeltéig kifejezetten jól lehetett futni.

Könnyedén haladtam, valamelyest el is bíztam magam, ám megérkeztek a kemény emelkedők, s jöhetett a mászás. Ekkor természetesen lelassultam, ám probléma nélkül beértem a célba. Nagy élmény, hogy minden saját magammal szembeni elvárást teljesítettem. Ez a verseny a bakancslistámon szerepelt, örülök, hogy teljesítettem.”

Zoltánnak vannak még céljai a futásban, ám amint teljesíti őket, jócskán visszavesz a tempóból.

„Akkoriban a fogyás miatt kezdtem futni, abszolút nem voltak olyan céljaim, hogy ultratávokat fussak.

Idén a száznyolc kilométeres Vadlán Ultra terepversenyt szeretném még teljesíteni, korábban már kétszer jelentkeztem rá, ám mindkétszer különböző okok miatt nem tudtam ott lenni. Jövőre egy szlovéniai százhatvan kilométeres eseményt néztem ki, valamint nagy célom az Ultrabalaton teljesítése. Ha ezek megvannak, akkor visszaveszek a tempóból, nem akarok több száz kilométer feletti távot lefutni. Sőt, valószínű, hogy maradok a maratoninál, minél többet akarok lefutni külföldön. Nem leszek már fiatalabb, figyelnem kell a testemre, szükségem van még az ízületeimre.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!